Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-243

április 2-án, csütörtökön. 163 2í3. országos ülés 1903 a melyben fényes dolgok vannak összegyűjtve; ott vannak a hősök, az osztrák hadsereg dicsőségei, a hova a magyar katonának is el kell zarándokolnia, hogy példát és erőt merítsen, és a hova a polgárnak is el kell mennie, hogy a pénz- és véráldozatot annál buzgóbban hozza meg. Ebben a Heeres-Museumban, a mely közadakozásból létesült, és a melyben főranguak, vagyonos emberek és közöttük dicső magyar nevek viselői is lerakták az ő tulajdonukat képező történelmi emlékeket, mindjárt a Vestibule-ben láthatók a hősöknek szobrai. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) At mondja a katalógus (olvassa): »Das Vestibül mit den Portrait-Statuen Oesterreichischer Kriegsfürsten und Feldherren.« Hát lássuk, kik vannak azon nagy osztrák hadvezérek között felemlítve. Előbb azonban megjegyzem, hogy mi is részesültünk e szobrászati munkák megalkotásában és a 32 szobrász között két magyar szobrász is nyert megbízást arra, hogy ez alakokat kifaragja s odaállítsa az utókor számára: az egyik szegény Engel József, a ki 1815-ben, a másik pedig Nicolas Vay Ereiherr, b. Vay Miklós, a ki 1.806 ban született. Az öreg Engel csinálta meg JNTádasdy szobrát, Vay Miklós pedig Zrínyit, Krayt és Jellacicot. Az első sorban ott láthatjuk az osztrák hősök között 8. szám alatt »Gubernátor Johann Hunyadi«-t (Derültség a bal- és a ssélsöbaloldalon. Olvassa): »Circa 1393 —1456. Der Heerführer Ungarns in den Türkenkriegen von 1441 —1456.« Gr. Zichy Jenő: Ki az? Zboray Miklós: Hunyady János, az osztrák hős! (.Derültség bal felől.) Rakovszky István: De ugy irják, mint a »Pester Lloyd«-ban szokták! Thaly Ferencz: A keserű viz! Zboray Miklós: Nem; ez kétségtelenül a nagy hadvezér, Magyarország volt kormányzója, a ki itt mint hős osztrák vezér szerepel. Utána 9. szám alatt következik Bittér Andreas Baumkircher Feldhauptmann Kaiser Fridrich's III. in dem Kriege gegen Mathias Corvinus. Majd Johann Griskra, treuer Vertheidiger der habsburgischen Partei in Ungarn; a 16. sz. alatt Niklas gráf Zriny következik, majd gráf Pálffy és számtalan más magyar hős; azután következik Feldzeugsmeister Julius Ereiherr v. Haynau, majd Feldzeugsmeister Josef gráf Jellacic. Pozsgay Miklós: Ebbe a kompániába sorozzák Hunyadi Jánost? Zboray Miklós: A történelmet még sem lehet ennyire meghamisítani, hogy osztrák hadvezérek közé sorolják Hunyadi Jánost és hogy ha már az osztrákok annyira közösnek tartják ezt a hadsereget, legalább megvárhatnánk anynyit, hogy ne azt mondják, hogy osztrák hadvezérek, hanem legalább titulálják őket osztrákmagyaroknak, hisz vannak államfér fiaink, kik elfogadják ezt is, miért ne lehessen legalább a paritást ebben is megóvni. De teljesen osztráknak minősíteni egy Hunyadi Jánost, egy Zrínyi Miklóst még sem lehet. Pozsgay Miklós: Szeretnének ők velük büszkélkedni ! Zboray Miklós: Ott látja az ember azután, — a hova a hadsereg tagjai járnak csodálni hadseregüknek fényességét, dicsőségét, — számtalan templom, számtalan egyház és neves magyaroknak ajándékait. Hát kérdem, nem lehetne azoknak itt Budapesten is csinálni egy ilyen muzeumot? Hát a mi történelmi ereklyéink, a melyek világszerte hiresek, az ötvös művészet remekei, a szablyák, a kardok, a fegyverek, a melyeket itt a hazában készítettek, nem érdemelnék meg, hogy azoknak akármilyen kis muzeumot építsünk? Hát kell-e, hogy egy Hunyadi János mellé oda állítsuk Jellacicot és Haynaut, kell-e, hogy ott lássuk egy szobában, egy Schaukasten-ben, a mely a 48-iki szabadságharcz emlékeit őrzi, Haynau kalapját és kabátját. Hentzi is ott van és Windischgrätz és számos mások. Hosszas volna, ha ezeket sorra felsorolnám, (Halljuk! Halljuk!) csak azért hozom fel, hogy lássuk, hogy hogyan bánnak ezzel a nemzettel, akkor, midőn azt kívánják, hogy ujabb véráldozatot hozzon azon felül, a mit eddig kénytelen volt hozni. Felhozhatom azt is, itt van a kezem közt egy tankönyv, az egyévi önkéntesek részére, (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) hogy ebben a hadtestparancsnokságok székhelyeként Budapest, Pozsony, Kassa, Temesvár Magyarország számára van felsorolva, —a 12-ik hadtest parancsnoksága Nagy-Szeben székhelyijei Erdély számára, így tanítják a magyar közjogot! Szederkényi Nándor: Mikorról való ez a tankönyv! Zboray Miklós: 1890-ki kiadás! Hogy az önkény ebben a hadseregben milyen, arra egy példát hozok fel, a melyről közvetlen tapasztalatom van. A múlt nyáron egy jegyzőt beidéztek szolgálattételre. Nem ment el. Később jelentkezett, szabadságolták azzal, hogy majd meg fogják büntetni. A jegyző adott be egy kérvényt, hogy engedtessék meg neki, hogy ne annál az ezrednél szolgáljon, a hova behívták, hanem, miután Budapesten tartózkodik ez idő szerint. Budapesten szolgálhasson. A behívás szólt Julius 28-ikárá. 25-én elmegy az üllői-uti kaszárnyába megtudni, hogy kérvénye hogyan lett elintézve, hogy, a mennyiben megengedtetik neki, itt maradjon, a mennyiben pedig el kell mennie, hogy kellő időben elutazhassák. 25-én, mikor ott megjelent kérvénye után tudakozódni, rögtön lecsukták. Lecsukták azért, mert az ezrede megkereste az itteni ezredparancsnokságot, hogy, ha jelentkezni fog, tartóztassák le és azonnal küldjék Sopronba. Igen ám, de ott már a katonai czopf elfelejtette hozzátenni, hogy 28-án, ha jelentkezik, de nem 25-én, midőn még mint polgár jelent meg. Itt azonban szépen letartóztatták 25-én és átkísérték fegyveres őrrel 21*