Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-242

2í2. országos ülés Í9C munkát elbir, szeret dolgozni, roppant kevés igénynyel él, a székelység körében is felvetődött immár a székely-kérdés, épugy, mint a ruthén vidéken a ruthén-kérdés, és a törvényhozáshoz, kormányhoz fordulnak jajgató szóval, hogy Ínséges és nyoIvorult helyzetükön segítve legyen ? Igaz-e az, hogy a gyárak legnagyobb része hazánkban redukálta az üzemet? Igaz-e az, hogy Budapest városában az építkezés egész mértékben szünetel? (Igáz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igaz-e, hogy a pénzintézetekben fel van halmozódva a pénz, de csatornákat nem kap arra, hogy a társadalom a maga munkájával önmagát megtermékenyítse, mert nincsenek vállalatok, nincs hitel? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igaz-e az, hogy igen nagymérvű kMándorlás van az országban? Méltóztassék Németországra tekintem. A kMándorlás óriási mérveket öltött volt Németországban, de 1871 óta, mióta megalakult a német egység: mióta a nép a sorsát kezébe vette, mióta szárnyakat kapott Németországban a közgazdasági élet, a kMándorlás, azt lehet mondani, egész mértékben megapadt, évről-évre addig fogyott, hogy most már teljesen elfogyottnak tekinthető. Nálunk pedig évről-évre ezrekkel fokozódik. Hogy ez a gazdag föld nem tudja eltartani a maga népét! Ne méltóztassanak azt hinni, hogy ez a kMándorlás csak gazdasági szempontból egy óriási dolog. Elvérzés ez, t. ház. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóläalon.) Nem önként megy és nem is kalandvágyból megy el sem a tót, sem a magyar faj innen, ebből a hazából. Mert ők ezt a földet szeretik, ők ehhez a szent röghöz ragaszkodnak. Sok fájdalmat okoz ez, nagy lelki megrázkódtatásokon mennek keresztül, mielőtt elhatározzák azt, hogy örökre elhagyják falujokat, hogy ne hallják többet azt a harangszót, mely gyermekkoruktól fogva őket a templomba hMta és mindig édesen szólt hozzájuk; hogy ne játszadozzanak többet a temető falai között, hová a gyásznak annyi szent emléke fűzi őket, hogy felálljanak arról a padkáról, melyen édesanyjuktól, nagyanyjuktól dajkameséket hallgattak az estéli alkonyatban. (Élénk tetszés a bal- és a szélsobalóläalon.) Ez a kérdésnek etikai része, de nem kis része. Emlékekkel távozik el az a szegény ember ; sok emlék fűzi őt szülőföldjéhez, családja köréhez, rokonaihoz, jóbarátaihoz, a templomhoz és az iskolához. Minden kötélszál elszakad és minden szál elszakadásánál egy vérző seb támad az ő lelkében. így mennek el, nem kalandos természetüknél fogva, hanem mennek, mert a szükség, az életfentartás nagy kényszerűsége és ösztöne hajtja őket. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) S akkor, mikor ily állapotban van Magyarország közgazdasági szempontból, akkor jön a kormány indokolatlanul azzal, hogy a katonai terheket ismét emeljék, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobalóläalon.) jön a nélkül, hogy április 1-én, szerdán. 135 meg tudná védelmezni a maga álláspontját, jön csak egyszerűen a nyers többségre hMatkozva, mely szavazni fog, mert annak alkotmányos joga, hogy szavazzon. (Elén!- éljenzés és taps a balés a szélsobalóläalon.) Ezt fel fogja a történelem jegyezni és a történelem ki fogja mondani azt az igazságot, hogy ez a többség védelmezte ebben a vitában a szavazásnak a jogát, a kisebbség pedig védelmezte a nemzetnek a jogát. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsobalóläalon.) Elmondtam, hogy az ujonczlétszám felemelésére szükség nincs ; elmondtam, hogy akkor is, ha szükség volna, nem volna meg a fedezet; elmondtam, hogy több katonai terhet ez az ország elviselni nem képes. Most már egynéhány szót kívánok szólani a harczképességről. (Felkiáltások a szélsobalóläalon: Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem! (Szünet után.) (Az elnöki széket Tallián Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. (Halljuk!) Bartha Miklós: T. képviselőház! A mi a magyar hadsereg harczképességét illeti, a törvényhozás részéről e tekintetben a lehető legnagyobb gondatlanság, sőt ennél több, könnyelműség és hazafiatlanság történt. (Ugy van! a szélsobalóläalon.) Mi azonban ezen az oldalon gondoskodni akarunk, a nemzeti erők teljes megfeszítésével is, a magyar hadsereg harczképességéről. De mielőtt rátérnék arra, hogy mi utónmódon kell a magyar hadsereg harczképességét elérni, bírálat alá veszem, vájjon a mai hadseregnek harczképessége kifogástalan- e ? (Halljuk ! a baloldalon.) A magyar hadsereg harczképességéhez sokféle tényező szükséges. Kell oda jó vezérlet, jó katona, jó mozgósítási terv, jó élelmezés, jó közszellem és sok minden egyéb. Uray Imre: Jó generális, jó diplomáczia, de egyik sincs! Bartha Miklós: A hadvezérletnek kvalitásáról nem beszélek, mert ahhoz nem értek. Hogy a katonai anyag a hadseregben igen kMáló, igen megbízható, akár a szellemi, akár a testi képességet és minőséget tekintjük: ez annyira elvitázhatatlan, hogy erről nem szükséges beszélnem. A mi a mozgósítási tervet illeti, az titok. Miként van ez megállapítva, nem tudom. Egyet azonban tudok: hogy a mi politikánk hadügyi tekintetben kMáltképen a hármasszövetségen nyugszik; tudjuk azt is, hogy keletkezett Európában egy kettős szövetség is. Ámbár mind a két szövetség a békét hirdeti, mégis, mert szövetkeztek, ebből önként következik, hogy czéljuk, legalább végczéljuk, mégis csak a háború. Én egyénileg nem vagyok