Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-242

2tö. országos ülés 1903 április 1-én, szerdán. 129 vájjon ezt az uj alakulást, mondjuk: kiegyezést elfogadja-e? meg nem kérdezték. Életrevaló, történelemben élő, önczélu hMatásokat követő nemzet ily természetű kiegyezést önként, szabad akaratból, nem befolyásolt választások utján nem is fogadhatott el. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mert hiszen e kiegyezés filozófiája mégis csak az, hogy két állam szövetkezik egymással életre és halálra, és a mig egyensúlyban van köztük ez a szövetség, addig a döntés joga a legtöbb fontos esetben mindig a személyes uralomtól jön. Ha pedig nincs egyensúly a két hatalom közt, ha az egyik akár gazdagsága, akár ügyessége, akár intelligencziája folytán, akár pedig leginkább annálfogva, mert a legfőbb döntő hatalom köreihez közel férkőzött, ha, mondom, ekként túlsúlyra jut az egyik fél, természetesen elnyomja a másikat, és mind gazdaságilag kizsákmányolni, mind jogaitól megfosztani igyekezik. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Következett azonban, t. ház, az 1869-iki választás, a melyről szintén be kell ismernünk, hogy tiszta és szabad választás volt, és minthogy az 1867-iki kiegyezés után következett, ennélfogva könnyen mondható, hogy az 1869-iki választás az 1867-ben létrejött kiegyezést igazolta. De a ki igy itél, felületesen itél. Nem veszi tekintetbe a körülményeket. Melyek azok ? A nemzet 1869-ben a kiegyezés mézesheteit élte. Hozzájutott a hőn óhajtott parlamentáris rendszerhez és a felelős kormányzási rendszerhez. TJgy nézett ki, hogy saját sorsának ura lett. Be kellett rendezni az egész állami életet, be kellett állítani a minisztériumokat egyénekkel, átvettük a kincstári bányákat, a posta- éstávirdakezelést, az alapítványi birtokok kezelését. A személyes elhelyezkedésnek egy roppant tág tere nyílott meg, ezer, tízezer, sok tízezer ember kapott jó és biztos elhelyezést ezen átalakulás következtében. Kaptak pedig leginkább azok, a kik a megelőző választásokat befolyásolni tudták, vagyis az intelligenczia. Nem is lehet elégedetlenség akkor egy kis országban, mikor tízezer meg tízezer ember jut olyan álláshoz, a melyhez jutni addig nem remélt, melyből a rendszernél fogva addig ki volt zárva. Ez olyan körülmény, t. ház, a mi a közelégedettséget legalább is annyira mindig fokozza, hogy ne az ellenzék jusson a választás alkalmával többségre. Ehhez járult — és erre nagy súlyt fektetek — az, hogy hazánk vezérletét egy lángeszű férfiú tartotta kezében, a ki kitűnt ötleteMel, nagy eszével és azon múltjával, hogy akkor, mikor nagy elhatározások küszöbén állott az országban minden egyes ember, mert élet-halálharczot folytatott a nemzet, szemben az osztrák és később az orosz hatalommal, akkor ez a férfiú ugy viselte magát, hogy a hatalom a képét akasztófára, arra a fára függesztette, a melyet a nemzeti kegyelet EfepvH. NAPLÓ. 1901—1906. xrv. KÖTET. azóta a maga oltári szentségei közé emelt. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Egy ilyen multu, lángeszű férfiú vezérelte az országot és tudott az ország érzületeMel akként bánni, hogy a koronát rábírta arra, hogy a koronázási ajándékot a rokkant honvédeknek adja át, tehát azoknak, a kikkel szemben egy időben a korona viselője élet-halálharczot folytatott és a kiktől olykor bizony vereségeket is szenvedett. Rábírta továbbá a koronát arra, hogy a hőn óhajtott magyar honvédség intézménye felállíttassák. Ezenkívül a magyar nemzet állami súlyának és nemzeti ambiczióinak megfelelő hatalmat tudott gyakorolni kifelé is. így igen jól tudjuk, hogy Ausztriában a föderatív törekvéseket megakadályozta. Azonkívül jelentékeny alkotásai is voltak. így felemlítem a nemzeti egység szempontjából rendkívül fontos zsidóemanczipácziót, felemlítem 1868-ból az u. n. garancziális törvényt, a mely a protestánsoknak egy rendkívül régi sebét gyógyította be, és azt hittük legalább, hogy ezekkel sok visszaélésnek az erősebb egyház részéről veszik ki a méregfogait. Egyszóval abban az időben ezrek, tízezrek nyertek elhelyezést, egyéni vágyak és érdekek kielégítést, másfelől alkotásokat is tudott felmutatni nemzeti szempontból e kor vezére, gróf Andrássy Gyula. Ez a két körülmény működött közre, hogy a 69-iki Deák-párt megkapta a maga többségét még a választások után is. Ebből azt következtetni épen ezen körülmények latbavetésével, melyeket elmondottam, mintha a 69-iki szabad választás a kiegyezést igazolta volna, igazságosan nem lehet. Nem volt ez egyéb, mint az általánosan ismert Ézsau-féle regének megismétlése, a ki tudvalevőleg egy tál lencséért apai örökségét odaadta. (Helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Az 1869-iki választás után egészen 1901-ig szabad választása a magyar nemzetnek nem volt, A korrupczió és az erőszak az 1872-iki választások alkalmával megkezdődött. Arról beszélni tehát, hogy az azután keletkezett többségek a nemzeti akaratnak lettek volna kifolyásai, nem lehet és igazságosan nem is szabad. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az országot a rendszer egyszerűen felosztotta budget-evőkre és adófizetőkre. (Tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az adófizetők tartogattak egy papirrongyot a kezükben, melyre fel volt irva az alkotmányos szabadságnak joga; ezzel szemben a hatalom ráütött a zsebére, i'áütött a fegyverére, ráütött arra a közigazgatásra, a mely egész mértékben tisztán abból a czélből szerveztetett Magyarországon, hogy kortesszolgálatot tegyen (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) és elnyomta a kisebbség összes igazságát. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A hatalom hMatkozott a maga vásárló képességére a választások alkalmával, ezen vásárlóképességnek segitségére ment a csendőr, segítségére ment a fegyverkezett pénzügyőr, segitségére ment min17