Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-241

114 24í. országos ülés 1903 márczius 3í-én, kedden. foglaltatik: elfogadjuk majd, majd. (Tetszés a szélsobaloldalon. Mozgás jóbbfeVl) Éu azonban azt mondom, hogy csúnya játékot űznek a nemzeti párt jóhiszeműségével, midőn követelményeMel szemben a honvédelmi miniszter ur, természetesen a saját módja szerint adva meg a feleletet a szabadelvű pártnak gyűlésén, az életbeléptetésre nézve azt mondta: »Lassan, lassan, lassan.« Ámde erre is megjött csakhamar Ausztria Eeichsrathjából és urakházából a válasz és visszhang. Sághy Gyula: Nem azok az illetékesek a válaszra! Pichler Győző: Csakhogy ez nem minden, mert a »lassan, lassan, lassan«-nak Magyarországon is megvan már az igazi visszhangja, miután semmiféle kötelezettséget senki sem vállalt, csak két egyén: az egyik Magyarország köztiszteletben álló miniszterelnöke, a másik az ország honvédelmi minisztere. E »lassan, lassan, lassan «-ra megszólalt a politikai visszhang a szabadelvű pártban, a mely azt mondja, a mit Poe Edgár mondat a hollóval: »Soha, soha, sohasem.« (Mozgás jobb felöl.) A »lassan, lassan, lassan«-ra tehát önök a »sohasem« visszhangját találják, mert ma az önök bizalma egy személyben konczentrálódik és mert a személyi bizalom viszi önöket útjaikon. Bármilyen nagy legyen is azonban a személyi bizalom, ez nem lehet akkora, hogy egy nagy politikai múltnak zománczára, egy nagy politikai párt nagy küzdelmének emlékére legkisebb árnyékot is vessen azért, hogy a személyek iránti bizalomból önök meghajolnak és elhagyják saját megállapított programmjukat, a melyet gróf Andrássy Gyulának saját mondásából, mint kiindulási pontból, vezettem le és a melyre nézve kimutattam azt az óriási ellentétet, a melyet még ő is, a ki mindig a legnagyobb szimpátiával volt önök iránt és a ki mindig törekedett a fúzió létesítésére és a 67-es alapon álló erőknek tömörítésére, önök között fenforogni lát. Én ebben nem látom azt a politikai következetességet, melyre ráutalt Szentiványi képviselőtársam. Vajha az én látásom lenne hamis, vajha én lennék rövidlátó és neki lenne igaza! De én attól félek, hogy a mint a múltban a csalódások egész sorozatáról tudok, a mely a nemzeti pártot politikai életében érte, a mostani csalódás, mely éri őt, fogja okozni, hogy csakugyan nem fognak többé beszélni volt nemzeti pártról, hanem el fogják ismerni, hogy immár érzelmeire és gondolataira nagyon is egységes a szabadelvű párt. (ügy van! a szélsobaloldalon.) Mielőtt azonban a nemzeti párttól végleg búcsúznék, felkérem a nemzeti párt volt tagjait, hogy egyben legyenek szívesek törekvésünket támogatni, és ez, a tiltakozás az ellen, hogy megvalósuljon az a szándék, melyet a miniszterelnök ur a múlt év június havában a képviselőházban a közös hadsereg zászlójára és czimerére czélozva emiitett, t, i. hogy: »az a zászló és czímer nem felel meg a mai közjogi helyzetnek, a magyar állam jogi állásának a dualizmusban és kijelentem, hogy én annak a megváltoztatásán leszek, a mit senki sem akadályoz meg, sőt egyenesen utasításom van rá«. A kiben, t. ház, van nemzeti érzés, annak támogatni kell minket ama törekvésben, hogy a mi ősi zászlónkat, ősi jelvényünket, egy hermafrodita alkotással ne helyettesítsék. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Inkább ne legyen semmiféle jelvény,'inkább maradjon meg ez a jogtalan és törvénytelen jelvény, mert az ellen küzdhetünk, de ha ebben is megalkuszunk, ez a nemzeti trikolornak bukását és megsemmisítését jelentené. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Örvendetes jele az időknek, hogy az egyetemi tanároknál — tisztelet a kMételnek — uralkodó szervilizmussal szemben egy erélyes, tudományos és nemzeti irányú fejtegetés jelent meg e kérdésről. Nagyon ajánlom a miniszterelnök ur figyelmébe azt az elmélkedést a magyar nemzeti czimer és lobogó jussáról, melyet Kmetty professzor irt, (Éljenzés a szélsobaloldalon.) mert meglátszik a tisztességes törekvés benne, hogy pártok fölé emelkedve, tudományos alapon fejtegesse a dolgot és a melyben ő is ugyanarra a konklúzióra jut, hogy a nemzetnek legdrágább kincse, még ha el is van nyomva, annak zászlója, annak ősi jelvénye. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: De nem is lesz udvari tanácsos! Pichler Győző: Engedje meg a t. ház, hogy a mit függetlenségi párti képviselőtársaim tán véletlenségből elmulasztottak, de nyilatkozott már erről a közös zászlóról Fejérváry honvédelmi miniszter ur a véderőbizottságban. Elmondotta, hogy hogy lesz az: ugy, hogy a király majd választ egy jelvényt, a király választ egy zászlót, s az uralkodó, mint legfőbb hadúr, ha egyes ezredeknél zászlóra lesz szükség, majd azt a zászlót adományozza, de szó sincs róla, hogy ez a régi zászlókat bármiként is érintse. Azt mondja, hogy szukczesszMe lesznek egyes ezredek ellátva, a hol zászlószükséglet mutatkozik, s a hol a legfőbb hadúr adományozza azt az uj czimerrel ellátott zászlót. Hát. t. képviselőház, itt megint megnyilvánul a »lassan. lassan, lassan.« És hála Istennek, mi ebbe helyezzük reményünket, mert ha addig, a míg ez megvalósul, mi diadalra nem hozzuk a piros-fehér-zöld zászlót, a mely nemzetünk függetlenségének jelvénye, akkor ez a nemzet már rég elpusztult. Mert ez egy századot fog igénybe venni, és addig mi nem adjuk fel a reményt, hogy érvényesülni fog a mi pártunknak legfőbb törekvése, hogy a közös hadsereget megmásítva, meglegyen a független önálló hadsereg. (Elénlc helyeslés a szélsobaloldalon.) És engedje meg a t. ház, hogy ezt a reményemet igazolhassam. Hiszen ha a statisztikai adatokat nézem, pedig nagyon érdekes ám