Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-241

94 2íl. országos ülés 1903 nyok előadattak, a melyek arra, hogy a birói fizetések teljesen biztosítva legyenek, még 436 ezer koronát követeltek, a t. pénzügyminiszter ur felállott és azt mondta, hogy »ki kell jelen­tenem, hogy az állam pénzügyei olyanok, hogy még a 436 ezer korona megszavazását sem bír­ják meg.« (Nagy zaj a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Barabás Béla: CzMillistára, katonaságra van pénz! Nessi Pál: CzMillistára van, de szegény bíráknak nincs! Elnök (csenget): Csendet kérek! Ráíkay László: így aztán megtörtént, hogy egy szabálytalanul összealakult bizottság, mert mondom, nem volt jelen a tagok számának a házszabályokban követelt harmadrésze, eldön­tötte a birói fizetések kérdését. Bizonyos ugyanis, hogy tegnap már a szemfedőt borították rá, mert a mit a t. pénzügyi bizottság határoz és tesz, azt a t. többség itt meg nem változtatja. (Mozgás a szélsobaloldalon.) En tehát felhívom a t. házat és a ház t. elnökének figyelmét is, szíveskedjék felszólítani a pénzügyi bizottság elnökét, hogy helyezzen súlyt arra és vigyázzon, hogy a pénzügyi bizottság mindig szabálysze­rűen hMassák össze és hogy ott szabályszerű számban legyenek jelen a tagok, ha pedig egy harmadrészük nincs jelen, járjon el a házszabá­lyok értelmében. Súlyt helyezek arra is, és ezért megismét­lem indítványomat, hogy méltóztassék gondos­kodni arról, hogy a pénzügyi bizottság ülésein esküt tett gyorsírók legyenek alkalmazva. (He­lyeslés a szélsobaloldalon.) Mert nem lehet en­gedni, hogy a pénzügyi bizottságban a t. mi­niszter urak, a mikor a birói fizetésről, a birói függetlenség kérdéséről tárgyalnak, akkor mint­egy csikorogva kijelentsék, hogy az államnak nincs pénze; itt pedig a pénzügyminiszter ur a katonai javaslatoknál játszsza a nagylelkűt és azt, a ki dúskál a pénzben. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljak! a jobb- és a baloldalon.) Pozsgay Miklós: Mindent meg fog czáfolni, mert nincsenek gyorsírói jegyzetek! (Mozgás jobbfélol.) Lukács László pénzügyminiszter: T. ház ! (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Magam is nagyon sajnálom, hogy a bizottsági tárgyalá­sokon nincsenek jelen gyorsírók. Gabányi Miklós: El kell rendelni, akkor lesznek! Lukács László pénzügyminiszter: Mert ha gyorsírók működtek volna a pénzügyi bizottság tegnapi ülésén, nem lett volna alkalma a t. képviselő urnak arra, hogy a tegnapi tárgyalást oly színben tüntesse fel, a mely gyűlöletessé akarja tenni ott folytatott szereplésemet; és ha a kérdés az igazságnak megfelelően volna fel­márczius 31-én, kedden. tüntetve, egyáltalán nem lett volna ok sem arra, hogy a t. képviselő ur felszólaljon, sem arra, hogy t. társai lelkesüljenek felszólalásán. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás a szélsobal­oldalon.) Nézetem szerint ugyanis nem tör­tént semmi, (Ellenmondás a szélsobaloldalon.) a mi kifogásra adna okot. (Zaj a szélsobal­oldalon.) Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, hogy magam is igen sajnálom, hogy a bizottsági tagok nem látogatják szorgalmasabban a bizott­sági üléseket. Gabányi Miklós: Ha nem határozatképes a bizottság, nem kell ülést tartani. Lukács László pénzügyminiszter: Hogy ebben a tekintetben milyen oldalról kell befolyást gyakorolni, arról intézkednek a házszabályok s ha a házszabályok illető intézkedései alkalmaz­tatnának, azt hiszem, talán elérnők azt. hogj' a bizottságban mindig kellő számban legyenek jelen a tagok. Az eddigi praxis szerint azonban az a kényszerintézkedés, mely a házszabályokban fog­laltatik, tudtommal soha, egyetlenegy esetben sem vétetett alkalmazásba. Megjegyzem azt is, hogy a bizottságban jegyzőkönyvek nem ve­zettetnek, azt, a mi autentikus, a határozatok­nak a feljegyzését a bizottsági előadó telje­siti, a ki ezen határozatok autentikus fel­jegyzéseért és felvételéért természetesen felelős és ugy a bizottság által, mint az elnök által ellenőriztetik. Hogy ki készíti a hírlapok szá­mára a tudósítást, arra sem a kormánynak, sem a bizottságnak tudtom szerint ingerencziája nincsen, abban bizonyos praxis fejlődött ki és hogy tegnap kMételesen az a képviselőtársunk, a ki ezen tudósításokat írni szokta, másnemű elfoglaltsága miatt távol volt és az igazságügy­minisztériumnak két fiatal tisztviselője volt je­len, a kik a hírlapok számára feljegyzéseket esz­közöltek . . . Pozsgay Miklós: Szabad-e? Lukács László pénzügyminiszter: Én nem tudom, hogy hol volna megtiltva. Gabányi Miklós: Nem szabad! Pozsgay Miklós: Hol van törvénybe irva? (Zaj.) Lukács László pénzügyminiszter: Azt hi­szem, hogy azok a képviselő urak, a kik leg­inkább kifogásolják a bizottság eljárását, sokkal rövidebb idő óta tagjai a háznak, semhogy autentikus felvilágosítást adhatnának arra nézve, hogy miképen fejlődött ki a bizottság praxisa. A gyakorlat mindig megengedte azt, hogy a miniszter olyan tisztviselőket, a kikre a tár­gyalás folyamán a bizottságnak szüksége lehet, a bizottságba behozhasson. Ez szükséges, sőt igen gyakran elkerülhetetlen, hogy bizonyos részletkérdésekre nézve felvilágosítások adassa­nak: azt tehát, hogy a bizottságban referensek jelenjenek meg a minisztériumoktól vagy más

Next

/
Oldalképek
Tartalom