Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

225. országos ülés 1903 márczius 11-én, szerdán. 75 Madarász Imre: . . . Nem értettem, mit mondott a honvédelmi miniszter ur! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Észszerüséggel! (Mozgás a szélsöbaloldálon.) Babó Mihály: Szóval mindig paktálni: az az észszerüség! Madarász Imre: Nem értem, viccz akar-e az lenni, mert az észszerüség egészen más, mint az észszel való beszélés; nem tudom, mit akar a honvédelmi miniszter ur mondani , . . Leszkay Gyula: Az osztrák követelések előtt meghajolni, ez az észszerüség! Madarász Imre: . . . mondom, nem tudom, mit akar mondani a honvédelmi miniszter ur, mert különben megmondanám neki a magamét. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) B, Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tessék választani! Egészen mindegy! (Nagy mozgás a szélsöbaloldálon.) Madarász Imre: Elég sajnos, hogy önöknek mindegy a nemzet vagy az ország érdeke! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem arról van szó! Madarász Imre: Hát a mint mondottam, t. ház, könyörögnie, rimánkodnia kell a magyar embernek, ha felszólal, vagy ha épen hazafias érzelmeinek kifejezést akar adni, akár cselekvésben, akár pedig szavakkal; legyen az polgár, legyen az katona, elég önök előtt, hogyha magyar és a magyar eszmékért, ideálokért lelkesedni tud, az a legméltatlanahb, a legnagyobbmérvü zaklatásoknak, üldöztetéseknek van kitéve, és pedig igen gyakran épen a katonaság részéről, a mint a katonaság és a polgárság közötti gyakori összeütközések s legközelebb épen a Nessi-eset is nagyon világosan bizonyítja. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Áz nagyon hires, szép eset volt! Madarász Imre: Hát vájjon ezért kell az ujonczlétszám felemelése által a katonaságot erősitenünk? Vagy ezért kell évről-évre ujabb milliókat áldoznunk a katonaságért? Nem, t. ház, ez, legalább szerintem, nem nemzeti érdek, sőt azt tartom, hogy egyenesen a nemzet érdeke ellen cselekednénk, hogyha ezt megtennők. (TJgy van! a szélsöbaloldálon.) Hiszen, t. ház, magának a közös hadseregnek a létele — a mint ezt még a vita kezdetén, ugy emlékszem, Tóth János t. barátom mondotta, — egyenes tagadása önállóságunknak és függetlenségünknek. Én még tovább megyek és azt mondom, hogy a közös hadseregnek ereje, hatalma képezi legerősebb gátját, legnagyobb akadályát nemzeti aspiráczióink és ideáljaink megvalósításának. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Kérne csak a t. kormány ujonczot az önálló magyar hadsereg számára . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Akkor lenne pénz mindjárt, ugy-e? Madarász Imre .. . vagy kérne csak milliókat annak a magyar hadseregnek fentartására, szervezésére — én másként gondolkozom e tekintetben — erős meggyőződésem, hogy akkor elmenne a nemzet a legvégső határig, a pénzes véráldozat előteremtésében. De megmondom azt is, miért! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hiszen ha nincs miből, akkor tovább nem mehet ! (Derültség jobb felöl.) Madarász Imre: De mégis elmenne; azért menne el, mert a magyar hadsereg a magyar hazának, a trónnak, az alkotmánynak, nemzeti jogoknak, közszabadságnak mindig bizonyos védelme, erőssége és biztositéka lenne. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Most is az! (Élénk ellenmondások a szélsöbaloldálon.) Legyenek nyugodtak, most is az ! Madarász Imre: Ez tehát, t. ház, a valódi, az igazi nemzeti érdek, és épen ez egyike azon nemzeti követeléseknek, a melyet mig meg nem nyertünk, bizony addig mi sem teljesítjük sem most, sem a jövőben a katonaságra vonatkozó követeléseket. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Nem teljesítjük most sem, daczára annak, hogy az igen t. honvédelmi miniszter ur szerint a járulék felemelése csak 21.900 főben állapittatik meg, melyből Magyarországra csak 12.632 esik, daczára annak, hogy a költségtöbblet 1906-ban csak 20 millió lenne, a melyből Magyarországra csak 7 millió esnék, és daczára annak a felhívásnak, a melyet az igen t. miniszter ur részint követelő, részint kérő hangon intézett hozzánk. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mindig alázatos, kérő hangot használok! Madarász Imre: Hát a mint méltóztatik megítélni, én azt mondtam, hogy részintrészint. Bakonyi Samu: Tessék választani! Madarász Imre: Itt van maga a felhívás (olvassa): Elvárom és kérem minden egyes képviselőtől . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen ebben csak várakozás van kifejezve! (Mozgás.) Madarász Imre: . . . hogy vegye fontolóra az ügy komolyságát ... és ne méltóztassék olcsó kijelentésekkel népszerűséget keresni . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter. Nagyon helyes! Madarász Imre: . . . hanem méltóztassék hazafiasán meggondolni a dolgot és hazafiasán cselekedni, akkor, a mikor ezt a javaslatot elfogadják. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Van ezen kifogásolni való? Madarász Imre: Kérem, rögtön felelek. Igen t. honvédelmi miniszter ur . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Halljuk ! Állok elébe! Madarász Imre: ... mi bár nem vártuk, de meghallottuk a- hazafias gondoskodásra és a hazafias cselekvésre való felhívást és követjük is, azon különbséggel, hogy nekünk és annak a 10*