Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-226

226 országos ülés 1903 márczius 12-én, csütörtökön. 89 területe, a mely az övék és még sem az övék, s a mely nem alkotmányosan, hanem abszolút régime szerint kormányoztatik. Mi ennek a Boszniának a jogállása? Nem tartozik sem Ma­gyarországhoz, sem Ausztriához. Megszállott tartomány, a mely az abszolút rendszer elvei szerint kormányoztatik. Tehát becsempésztetett ime a »birodalmi tartomány* fogalma. És, t. ház, ne feledjük el azt, hogy mily veszedelmet rejt ma­gában az alkotmányos országokra nézve, hogyha az uralkodónak rendelkezésére áll egy nagy terület, rendelkezésére áll egy nagy népesség, a mely az abszolút rendszer elvei szerint kormá­nyoztatik. Nekünk nem kell az, hogy az osztrák császárnak legyenek kozákjai a Balkánon, és hogy a balkáni hordák felett katonai kormány­zat uralkodjék és adandó alkalommal e bal­káni hordákat felhasználják alkotmányos népek szabadságának elfojtására. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) De, t. ház, még egy másik érvet is hallot­tunk, főleg ifjú gr. Andrássy Gyula kéjitviselő tár­sunktól, a kiről elmondható, hogy valóságos fana­tikusa a dualizmusnak, oly fanatikusa, hogy ennek a rendszernek hMe lesz még akkor is, a mikor már Ausztriában sem lesz annak egyetlen köve­tője sem. Gr. Andrássy Gyula képviselőtársunk azt mondta, hogy e javaslatok megszavazása szük­séges a dualizmus rendszerének fcntartására; mert odaát a túlsó oldalon, a rideg közjogi kon­zervatizmus és az enyhe szabadelvüség szelleme uralkodik, és a rideg közjogi konzervatizmus nevében, a dualizmus fentartására követelik tő­lünk másodsorban a javaslat megszavazását. Hát a mik Ausztriában a legutóbbi időben tör­téntek, meggyőzhetnek minden szemlélődőt arról, hogy a dualizmus rendszere megbukott; mert épen azt nem tudja elérni, a mit erős kapcsok­kal akart biztosítani: a két országnak, a két államnak, Ausztriának és Magyarországnak ro­konszenvét, testvéries és igaz szövetségét. (Mérik helyeslés a szélsöhaloldalon.) Épen a dualizmus rendszere, a melyet azért csináltak meg, hogy az osztrák és a magyar nép között közös intézményekkel szorosabbá te­gyék a szövetséget, erősebbé a testvéries érzést, épen ezek a közös intézmények okozták azt, hogy Ausztria és Magyarország népei között a legerősebb gyűlölködés tört ki. Miért, t. ház? Mert a mikor a quóta szerint kell perlekednünk azért, hogy hány százalék a mienk az uralkodó­ból, és mennyi az osztrákoké, a mikor minden közös intézménynél perlekednünk kell, azért, hogy kié a hadsereg, az osztrákoké-e, a mint ők mondják, vagy a miénk, (Tetszés a szélsőbal­oldalon.) mikor minden közös intézménynél kitör a perlekedés és egyik állam magának akarja lefoglalni ezeket a közös intézményeket, a másik pedig reklamálja azt, a mi őt jog szerint meg­illeti : akkor kiderül, hogy a testvériességnek, az igazi szövetségnek a két állam között csak egy módja van: a dualizmus bukása, a közös intéz­KÉPYH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. menyek eltörlése Magyarország és Ausztria között. (Élénk tetszés a szélsöhaloldalon.) Mert addig, a mig a dualizmus testvéri kapcsai minket Ausztriával egybe nem kapcsol­tak, addig nekünk az osztrák néppel bajunk nem volt. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélső­baloldalon.) Soha az osztrák nép addig, a mig a dualizmus testvériesen össze nem lánczolt minket, a mig az örökség felosztása miatt nem kellett folyton perlekednünk, mondom, soha addig az osztrák nép és a magyar igazi nép között ellenséges viszony fenn nem állott. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) De a testvérek is ellenségekké válnak akkor, a mikor folytonosan perlekedniük kell az örökségük miatt. A test­vérek közt is kitör a viszály, ha folytonosan osztozkodniuk kell, s az egyik a másik rovására akar gazdagodni. ISíem volt ellenséges viszony Ausztria és Magyarország népei között, sőt az osztrák nép­ben mindig élt annak erős tudata, hogy Ma­gyarország alkotmánya, Magyarország szabad­ságmozgalmai azok, a melyek az osztrák al­kotmányosságot és az osztrák szabadságot is megvédelmezik, és kimutatható a folytonos pár­huzamosság a magyar és az osztrák szabadság­mozgalmak közt. Martinovics összeesküvésének és titkos társaságának megfelel Ferencz alatt a bécsi titkos társaság báró Riedl és Hebenstreit főhadnagy vezetése alatt. 1848-ban mily öröm­ujjongással fogadták Kossuth Lajost (Igaz! Ugy van! a szélőbaloldalon.) és a magyar kül­döttség tagjait Bécsben ! Magyar argonautáknak nevezték őket, a kik a legszebb aranygyapjút viszik oda és nem hozzák onnan, mint a modern államférfiak a legszebb aranygyapjút: a szabad­ságot és alkotmányosságot. (Tetszés a szélsöhal­oldalon. Mozgás a jobboldalon-) Akkor, 1848-ban és 1867-ben is Ausztria népében élt annak tudata, annak elismerése, hogy mi a múltban tulajdonképen kettős mar­tiriumot szenvedtünk Ausztriáért. Martiriumot szenvedtünk érte, a mikor a mi falvainkat, a mi városainkat felégették, feldúlták azért, hogy megmaradjanak az osztrák városok és falvak, a mikor a mi kultúránknak kellett felperzseltetnie és a mi gazdagságunknak kellett pusztulnia, hogy megmaradjon Ausztria kultúrája és gazdagsága. Mert Magyarország szegénysége és elmaradott­sága forrása Ausztria boldogságának és gazdag­ságának. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) Akkor megértették azt Ausztriában az összes szabadságszerető elemek, hogy a mi alkotmányos küzdelmeink is csak Ausztriáért elszenvedett martirium voltak. Mert hiszen azért üldözték Magyarországon az alkotmányosságot, azért akarták eltiporni itt a szabadságot, mert Ausztriát még az abszolút régime szerint kormányozták, és örökön-örökké attól reszketett a dinasztia, hogy az alkotmá­nyos ragály átterjed majd Ausztriára is. íme, ennek bizonyságául tényleg csak akkor sikerült 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom