Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-237

418 257. országos ülés 1903 márczius 26-án, csütörtökön. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt hiszem, a kérdés nagyon egyszerű! Mihelyt a társadalomban felszínre kerül ez a mozgalom, mihelyt az általánosan el lesz fogadva, mihelyt oly időt fogunk élni, mikor a tisztnek, ha visszautasítja a párbajt és azt bajtársai helyeselik, nem tesznek szemrehányást épen a polgári elem részéről, akkor majd mi is épugy fogjuk'elfogadni a párbajellenes ligának elveit, mint a polgári társadalom, de a polgári társadalomnak elől kell járnia, mi másodsorban következünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Molnár Jenő: Személyes kérdésben kérek szót. (Egy hang jobbfelöl: Nem lehet!) Elnök: Molnár Jenő képviselő ur személyes kérdésben kér szót, és én azt megadtam. Molnár Jenő: A honvédelmi miniszter ur nem állja meg soha, ha fölszólal, hogy egy-két képviselőt az ellenzék részéről ne perszifláljon! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A ki épen okot ad rá! Molnár Jenő: A közbeszólás a tanácskozás rendjéhez tartozik. (Derültség és élénk elenmondásoJc a jobboldalon.) Minek kiabálnak ? Most is közbeszólnak! (Nagy zaj.) Elnök: T. ház ! Csendet kérek! A közbeszólás épen nem tartozik a tanácskozs rendjéhez és tiltva van! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Molnár Jenő: Én nem emlékszem, mit szóltam közbe. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem olyan rövid az emlékezőtehetsége. Förster Ottó: Halljuk a gyorsírókat! Molnár Jenő: A gyorsírók talán fognak emlékezni; halljuk a gyorsirókat. (Derültség.) Ha a miniszter ur sérteni akart ezzel engem, akkor kijelentem a miniszter urnak, hogy én, bár annak a társadalmi tendencziának barátja vagyok, de a párbajellenes ligának tagja nem vagyok és bárkinek bármikor rendelkezésére állok, ha személyében megsértem. (Zaj és mozgás jobbfelöl.) Benedek János: T. képviselőház! Az igen t. honvédelmi miniszter ur válaszát tudomásul uem vehetem, még pedig azért, mert ha a maga katonai szempontjából igaza volna is, épen abból a szempontból kifolyólag, a melyből én kiindultam interpelláczióm megtétele alkalmával, t. i. az egyéni, a polgári szabadság tiszteletbentartása szempontjából, ez a válasz bennünket egyáltalában meg nem nyugtathat. Különben is nemcsak erről van szó. Bizonyos rokonszenvet vettem észre a miniszterelnök ur szavaiban a párbajellenes ligára vonatkozólag. Azt mondja, hogy a társadalom csinálja meg ezt a párbajellenes ligát, küszöbölje ki a párbajt a becsületreparáló eszközök közül és ne kényszerítse a társadalom a katonatisztet arra, hogy párbajozzék és, akkor majd a hadsereg is meg fogja tenni a magáét. Ebből a kijelentésből azt látom, hogy bizonyos szimpátiával viseltetik ezen mozgalom iránt. Ez mindenesetre örvendetes jelenség, azonban nem elég ilyen plátói érzelmekkel viseltetni bizonyos, nagyon üdvös társadalmi mozgalom irányában, hanem különösen annak az embernek, a kinek hatalom van a kezében, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) a ki tehet, tettekkel is be kell ezt bizonyítani, és akkor, a mikor a kötelességével és egyéni érzülete kifejtésével a tevékenység épen egyenes ellentétben áll, ebben az esetben az igen t. honvédelmi miniszter ur szimpátiájának ez az üdvös mozgalom semmiféle hasznát nem látja. Megfordítom a kérdést, ne a társadalom küszöbölje ki előbb a párbajt, hogy aztán a katonatisztek szintén alkalmazkodjanak hozzá, hanem ő Felsége, legfelsőbb hadúrnak nevezett feje a hadseregnek mondja ki azt, hogy a ki ok nélkül, meg nem engedett utón, meg nem engedett dolgokért, vagy helytelen indokból párbajozik, az a katonatiszt nem lesz udvarképes, vagy a tiszti rangjától megfosztatik. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ott van az ő Felsége által szentesitett törvény ! Benedek János: Akkor már nem egy lépéssel közeledtünk e mozgalom megvalósításának czélja felé, hanem talán el is értük azt. De épen a párbajellenes liga törekvéseinek legfőbb akadálya a katonatiszti kar magatartása. Vázsonyi Vilmos: A szász trónörökös sem verekedett meg Grironnal. (Derültség.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Vázsonyi sem verekszik! Vázsonyi Vilmos: JNTem verekszem, de nem is pártolom a párbajt, mint a trónörökösök és a fó'herczegek! Benedek János: Hónapok óta feküsznek előttünk sérelmek, melyek indokul szolgálnak arra, hogy a jelenlegi katonaságnak a terjeszkedését megakadályozzuk, mert nem akarjuk, hogy ez a szellem tovább is éljen és még nagyobb gyarapodást is nyerjen. A mikor épen a felhozott indokaim közül is legkimagaslóbbak azok a társadalmi szempontok, a melyek azt az éles ellentétet feltüntetik a polgárság és a katonaság közt, a melyet eltüntetni szeretnénk mindannyian, mert azt akarnám, hogy a hadsereg ne egy, a maga czéljait, felfogását szolgáló, hanem teljesen a nép véréből, húsából, szelleméből táplálkozó és annak szolgáló államszerv legyen, a mikor ezen sérelmeket hozzuk fel hetek óta, akkor nagyon helytelen időben bocsátotta ki a közös hadügyminiszter ezt a rendeletet és nagyon helytelenül, nagyon rossz időben követte a honvédelmi miniszter ur az ő példáját, mert — mondom — legalább is megtehettek volna annyit, hogy ezzel a társadalmi mozgalommal szemben egyelőre várakozó álláspontot foglaltak volna el. Azt mondja a t. honvédelmi miniszter ur, tegye meg a társadalom a kötelességét. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Védje meg a becsületét!