Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-237

412 237. országos ülés 1903 márczius 26-án, csütörtökön. visszautasításra, a hol a legbölcsebbnek kellene lenni, a hol tudni és érezni kellene, hogy egy megelégedett, magyar nemzeti állam legbiztosabb támasza és legnagyobb ereje lesz a megpróbáltatások idejében és akkor, a midőn a mi rovásunkon dédelgetett és a mi erőinkön táplált gonosz szomszédok cserben hagynak. (Ugy van! Ugy van! a széls'óhalóldalon.) Valóban csak a katonai rövidlátás és a reakczionárius hatalmi körök konoksága képes arra, hogy ezen megismert igazságnak daczára oly politikát kövessen Magyarországgal szemben, mely már nem egyszer katasztrófa elé vitte a monarchiát és a dinasztiát. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: És oda fogja vinni, ha igy marad, mindig! Chernel Gyula: Midőn azt látjuk, hogy egy kormány, a mely működését a közélet megtisztázásával kezdte, a mely a választásoknak az előbbi kormányokhoz képest sokkal több tisztaságot biztosított, kényszerítve lett Magyarország érdekeit mélyen sértő dolgokkal jönni a törvényhozás elé, akkor a legszoIvorúbb valóságnak kell ezt mondanunk. Daczára az ország elszegényedésének, ránk hozták a felemelt quótát, kötöttek oly vámszövetséget, a mely mellett a magyar ipar és kereskedelem örökre tönkre van téve. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Fel akarják emelni a czMillistát és most a jelenlegi javaslattal óriási vér- és pénzáldozatokkal kívánják megterhelni az országot. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugy látszik ezekből, hogy a magyar közélet megtisztításának Bécsben ez volt az ára, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és ezt kell a kormánynak, valamint a többségnek akarva, nem akarva megfizetni. Lehetetlen, hogy ezen elszoIvorító tapasztalat meg ne érlelje minden magyar emberben azt az örök igazságot, (Halljuk! Halljuk!) hogy ránk nézve az Ausztriával való közösség végveszedelemmel jár (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és csak a vak nem látja azt, hogy a Eeichsrathban elhangzott szavak a mi háromszázados ellenségeink csataordítása volt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mindig készek reánk törni, a mikor erre felbátorítják őket. A nemzet csalódott a miniszterelnök úrban és kormányában és pedig különösen nem azért, mert nem tudott hasznos és üdvös alkut teremteni, hanem azért, mert nem foglalt erős állást a nemzeti követelmények érvényesítése szempontjából. Egy bölcs kormánynak számot kell vetni a nemzet érzületével, a nemzeti vagyon erejével és a nemzet jövőjével. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt a kormány elmulasztotta. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Láthatja a kormány azt, hogy a nemzet nincs kielégítve azokban a legprimitívebb igényeiben sem, a melyek még az 1867: XII. törvényczikk alapján statuáltatnak a közös hadsereg iránt. Egyáltalában nem bír sulylyal az az érvelás sem, hogy ez a törvényjavaslat adóemelés nélkül keresztülvihető. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy az egyenes adók nem emeltetnek, de a költségek a közjövedelmekből fedeztetnek; ezek a közjövedelmek pedig a mértéktelenül megadóztatott fogyasztásból, az egyes indirekt terhek és adók felcsigázott kihasználásából állanak. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nessi Pá!: Bezzeg, a financzminister uj bélyegtörvényt csinál. Csűri-csavarja! Molnár Jenő: Nem elég a lelet! Tudomásul veszik a pénzügyminiszter ur válaszát! Chernel Gyula: Hiszen többször hangoztatták egyes alkalmakkor, hogy az ország és a nép túl van adósodva, hogy a közgazdasági állapotok aggasztók, a földmMes, iparos és kereskedő alig bir megélni, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) az ország 50 — 60.000 hMatalnoka és tisztviselője évek óta ostromolja a törvényhozást sorsának javítása érdekében. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: Hazugsággal tartják ! Holló Lajos: A tisztviselők fizetését mikor tárgyaljuk? Miniszterelnök ur, ezt tárgyaltassa! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem az történik, a mit a kisebbség akar! Majd ha többségben lesznek, diktálhatnak! Chernel Gyula: Miként volna indokolva, hogy a katonai terheket emeljük? Mindig arra történik hMatkozás, hogy a katonai körök ezt szükségesnek tartják. De hiszen ugyanannyi joggal kérhetnének kétszer-háromszor is annyit, és vájjon mily joggal vindikálják maguknak épen ezek a tényezők a csalhatatlanságot? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Végeredményében mindig egy teljesen tarthatatlan okoskodás mindig arra hMatkozni, hogy nekünk lépést kell tartani a legnagyobb és nálunk sokkal gazdagabb államok fejlődésével. Utóvégre eszeveszett verseny a tönk szélére juttat. Mit ér a nagy hadsereg, midőn háta mögött koldus nemzet van ? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A mit nem tudunk igy elérni, pótolni kell mással. Hiszen mi is akarjuk, hogy haderőnk erős legyen. Hála Istennek, a magyar faj bőséges katonai erényekkel bir. Könnyen tanul, lelkesedni tud. Közeledni kell, ha nem birja az állandó nagy terhet az ország, a miliczia-rendszerhez. Tessék rövid katonai szolgálat mellett helyes és jó kezelésre és hadi kiképzésre helyezni a fősúlyt. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Minden fegyverképes embert ki kell képezni! Chernel Gyula: Teljesen felesleges annyi embert oly hosszú időn át fegyverben tartani. A szükségesnek állított uj intézmények költsége, de a legénység is kikerül a mostani költ-