Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

236. országos ütés 1903 tisztelet hiánya össze van forrva azzal, hogy a rendőrségben hiányzik a nemzeti kegyelettel való együttérzés, és hogy a rendőrség kötelességének tartja minden ilyen kultuszt és érzelmet a nemzet ifjúságának és polgárságának lelkéből kiirtani. Mindezek, t. képviselőház, én szerintem kevésbbó súlyos szempontok, a melyeket ennél az esetnél figyelembe kell venni; a legsúlyosabbak azok az atroczitások, a melyeket a rendőrség elkövetett. Köztudomású, hogyha mozgalom van, és a népmozgalom olyan arányokat vesz fel, hogy veszélyezteti a közrendet és közbiztonságot, minden jogállamban a rendőrségnek bizonyos forma szerint lehet csak eljárnia, hogy ezen mozgalmakat lecsillapítsa, eloszlassa és a közbiztonságot megvédje. Ennél az esetnél be van igazolva, hogy sem ilyen népmozgalom nem történt, sem olyan nagy tömegek nem mozdultak meg, sem olyan rendzavarás nem történt és a rendőrség a karhatalom alkalmazásának semminemű jogosult eszközét és biztosítékait nem alkalmazta. Minden államban előzetes dobszóval, trombitaszóval időt engednek a polgároknak a szétosztásra, és csak midőn az az idő eltelt, akkor méltósággal, a fegyveres erőt megillető tekintélylyel nyomul előre, hogy a szétoszlatást eszközölje. (Ugy van! Ugy

r van! a szélsöbaloldalon.) Ez itt nem történt. Én is láttam, mindnyájan tanúságot tehetünk róla, hogy annyira méltóságellenes volt a rendőrség fellépése, a mint ott az eléggé üres és néptelen utczákon az az összegyülekezett karhatalom, 30—40 ember egy csomóban, hol jobbra, hol balra szaladt, futkározva és üldözve egyenkint a polgárokat, mint a vadakat, ez a méltóság és a fegyveres hatalom használatának minden primitív elemeit nélkülözte. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: És ennek folytán mi lesz Kudnayval. (Zaj a jobboldalon.) Holló Lajos: És mikor egyesek, a kik ott jártak, félrevonultak a járdákra, a kapualjakba, bevonultak a házakba, a rendőrség utánuk nyomult és a teljesen védtelen polgárokat kaszabolta és ütlegelte, a mi már a karhatalomnak használatával semminemű összefüggésben nincs. Hogy mik történtek az itt előadottakon kívül, legyen szabad csak néhány esetet felhoznom, a melyeket az ott jelenvoltak és sérelmet szenvedettek adnak elő. Itt van pl. Guzbet Károly házmester neje, Wesselényi-utcza 47. szám alatt. Ez a következőket mondja: (Olvassa): »Pénteken este féltiz óra tájban lehetett, midőn egy csapat rendőr, lehettek vagy harminczan, betörtek a házba, (Nagy zaj a szdsöbaloldalon.) Rakovszky István: Minő jogon? Holló Lajos: . . . a hol Ő házmester, és — úgymond — tőlem azt követelték, hogy zárjain be a kaput. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) márczius 2k-én, kedden. 383 Ugron Gábor : Gazság ! Magánházba betörni gazság! Holló Lajos : Méltóztassanak ezeket az eseteket meghallgatni, ezek rendkívül jellemző tények. (Olvassa): »Elvették a kapukulcsot tőlem, bezárták a kaput és a házban, a pinczében, az egyes lakásokban kerestek olyanokat, a kik az utczáról esetleg a házba bemenekültek. A házban egy barátjánál volt egy állatorvos-növendék, a

; kit a második emeletről űzve összevagdaltak. Én, midőn mondtam, hogy miért bántják, az egyik rendőr karomnál fogva megragadott, ütlegelt és félrelökött. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) A lépcsőházban volt egy fiatal ember, ugy tudom betűszedő, a ki az utczáról menekült, még mielőtt a rendőrök berohantak, ennek a fiatal embernek fejét arczát összevagdalták éles karddal. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Hát nem állatok voltak ? Pichler Győző: Erre a miniszterelnök kijelentette, hogy nem igaz! Ugyanabban a házban, Wesselényi-utcza 47. szám alatt, lakott Grünné is! Tegnap jelentette a miniszterelnök, hogy nem igaz. (Zaj.) Holló Lajos : Kérem képviselőtársam, ezeket az eseteket adja elő, hisz kötelességünk mindnyájunknak a tényeket felvilágosítani. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon. Olvassa): »A fiu nagyon vérzett és én figyelmeztettem a rendőröket, hogy vegyék ápolás alá, mert vérmérgezést kaphat. A rendőröknek egyiknek sem volt száma. (Nagy zaj szélsöbaloldalon.) Később a rendőrök a lépcsőházban és a kapubejárat alatt tiltakozásom daczára kényelembe helyezkedtek és 11 óráig itt időztek. A ház lakói közül se be, se ki nem eresztettek senkit.« Aláírva Guzbet Károlyné, tanuként dr. Wilheim Adolf és Nádai Pál, laknak itt és itt, megvan a házszám. A második Farkas Imre házfelügyelő, lakik Alsó-erdősor 36. szám alatt (olvassa): »Miután már látta, hogy a házból a lakók mennek le az utcza felé és a kapu előtt megálltak, nőm is kiment velem együtt. Néhány férfi és inkább több nő állott a kapu előtt. Mikor látták, hogy a rendőrök jönnek, be akartak menni a házba, de akkor egy a lovasrendőrök közül megakadályozta őket abban, hogy lakásukba betérjenek. Ezen lovasrendőr a kapu alá állott és ott ütött-vert mindenkit a nélkül, hogy erre ok lett volna, mert a kint állók csak csendes szemlélők voltak. A rendőr, a ki szám nélkül volt, nőm fejét behasította és többeket is megvágott ! magamat is megvágott volna, ha félre nem ugrottam volna.« Itt is a tanuk meg vannak nevezve. Bartha Miklós: Mindig szám nélkül ! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Várady Károly: Ez a legnagyobb gyávaság ! (Az elnök csenget.) Rakovszky István: Igen, gyávaság! Hatóság ne legyen gyáva!