Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

á3ö. országos ülés 1903 márczius 2b-eh, kedden. 375 ennek végre is buknia kell és bukni fog. (IIe­lyeslés a szélsőbaloldalon. Derültség jobb felől. Foly­tonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. kép­viselőház. Pap Zoltán: T. ház! Az országnak és ennek a politikai irányzatnak épen az a baja és a bűne, hogy sem a politikai felelőség terhét, sú­lyát, s lényegét nem ismerik és nem is akarják ismerni, sem a hazafias politikai irányzatot nem ismerik és követni nem akarják. Ez a baj, t. képviselőház. De a nemzet közvéleménye már leszámolt ezzel, és a mennyire szükséges, mi is megteszszük a parlamentben a mi kötelességün­ket, legyenek megnyugodva, minden nap eró'seb­ben, még pedig minden nap a nemzet önérzeté­ből kifolyólag erősebben. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Mert itt konkrét esetről lévén szó, a politikai felelőséget igenis felvetem és előtérbe állítom. Ugy az ország közvéleményének, mint az ellenzéknek igaza van, a mikor a politikai felelőséget akarja előtérbe tolni, látván a tö­meges mészárlásokat. (Derültség a jobboldalon és felkiáltások: Hol vannak a mészárlások ? Mondja meg, hogy hol vannak? Folytonos zaj.) Babó Mihály: Ezek halottakat akarnak! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képvi­selőház ! Kubik Béla: Az udvari tanácsosság repül most a levegőben! Babó Mihály: Nem igy tanították az ifjúsá­got a politikai felelőségre! (Folytonos zaj.) Ballagi Géza: A főkapitány politikailag fe­lelős? A belügyminiszter igen, de a főkapitány nem! Pap Zoltán : Azt hiszem, t. képviselőház, hogy tizenötödik vagyok, a ki itt felszólalok ebben a vitában. Tizenöten állítják, hogy a rendőrök gyermekeket, asszonyokat, nyoIvorékokat sebe­sítettek meg. (Felkiáltások a jobboldalon: Hol vannak?) Ebből látszik a túloldal igazságsze­retete és elfogulatlansága . . . Kubik Béla." Nem arról van itt szó, hogy az igazság hol van, hanem arról, hogy a több­ség hol van. Pap Zoltán: O szerintük igen, de én sze­rintem az igazság a döntő. Itt mi tizenöten, húszan beszéltük, hogy öltek, gyilkoltak; hogy nem halt meg senki, az véletlen szerencse a szerencsétlenségben, hanem a valóságot letagadni ilyen közbeszólásokkal még sem lehet, mert ott vagyunk mi, a kik láttuk, hogy jogtalanul tipor­ták a népet és az utczákon, a melyeken végig­száguldott a rendőrség, uri nők, gyermekek, aggok, a társadalom minden rétegéből nézték végig ezeket a teátrális jeleneteket, és ezek rá fognak önökre czáfolni, ha e tényeket megint tagadni akarnák. Én nem vagyok hMatva arra, hogy elcsendesítsem a közvéleményt, nem is aka­rom fellázítani sem, hanem a társadalom majd gondoskodni fog arról, hogy népgyülésekre hMja össze az összes sebesülteket és a rendőrlovak által letiprottakat. . . Széll Kálmán miniszterelnök: A letiprotta­kat is ? Hallatlan! Pap Zoltán: . . . és akkor, a mikor majd az egész Budapest azt mondja, hogy rendőri bru­talitások történtek, a mikor a sebesültekről fog­nak beszélni, akkor önök majd megint kérdeni fogják, hogy hol vannak ? Ez az önök igazsága. A mi a büntetőjogi felelőséget illeti, azt hiszem, legkevesebb, a mit az ellenzék követelhet, az, hogy az igazságügyminiszter ur haladékta­lanul adjon felhatalmazást a kir. ügyészségnek, hogy a büntető-törvénykönyv 290. és 297- §-a alapján a 20-án szerepelt rendőri közegek ellen indítsa meg az eljárást és pártatlan bíróság döntsön a felett a kérdés felett, történtek-e jog­talanságok vagy sem ? Széll Kálmán miniszterelnök: Hát meg is vizsgáltatjuk ! Először meg kell vizsgálni! Pap Zoltán: Nem arról a vizsgálatról . . . (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Babó Mihály: Az igazságügyminiszter ren­delje el és most, ne mikor már el van ta­karva ! Széll Kálmán miniszterelnök: Először elő­nyomozás kell, a melyet a törvény rendel! Babó Mihály: Majd megcsinálja a királyi ügyészség, nem a rendőrség dolga az! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem ta­nulom Önöktől! Pap Zoltán: E szakaszok világosan azt ren­delik (olvassa): »291. §. A ki másnak testét megölési szándók nélkül jogellenesen és szándé­kosan bántalmazza, vagy testi épségét vagy egészségét megsérti, ha a cselekményből súlyos sérülés származott, testi sértés bűntettét, ha pedig a sérülés nem súlyos, testi sértés vétségét követi el.« Továbbá a 297. §. (olvassa): »Ha a súlyos testi sértés többek általi bántalmazásból származott és ki nem tudható, hogy ki vagy kik okozták azt: mindazok, a kik a bántalma­zásban részt vettek« — tehát a főkapitány ur is — »egy évig terjedhető börtönnel és külön­külön száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.« Azt hiszem különben, hogy majd a bántal­mazottaknak maguknak is módjukban lesz a büntető eljárás megindítása végett a lépéseket megtenni. Azonban én épen az állami szuvereni­tásból kifolyólag, az államhatalom tekintélyének megóvása szempontjából elvárom Magyarország kormányától, hogy azt a felhatalmazást az ügyész­ségnek meg fogja adni; a súlyos testi sértés különben is hMatalból üldözendő cselekmény lévén, tegyék meg ezt a lépést haladéktalanul. T. képviselőház! Sokszor hangzottak el itt oly megjegyzések, a melyek messzebbmenő okokra vezetik vissza a márczius 20-iki tüntetést. A mi­niszterelnök ur tagadhat, mondhat, olvashat fel,

Next

/
Oldalképek
Tartalom