Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

á3ö. országos ülés 1903 márczius 2b-eh, kedden. 375 ennek végre is buknia kell és bukni fog. (IIelyeslés a szélsőbaloldalon. Derültség jobb felől. Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház. Pap Zoltán: T. ház! Az országnak és ennek a politikai irányzatnak épen az a baja és a bűne, hogy sem a politikai felelőség terhét, súlyát, s lényegét nem ismerik és nem is akarják ismerni, sem a hazafias politikai irányzatot nem ismerik és követni nem akarják. Ez a baj, t. képviselőház. De a nemzet közvéleménye már leszámolt ezzel, és a mennyire szükséges, mi is megteszszük a parlamentben a mi kötelességünket, legyenek megnyugodva, minden nap eró'sebben, még pedig minden nap a nemzet önérzetéből kifolyólag erősebben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert itt konkrét esetről lévén szó, a politikai felelőséget igenis felvetem és előtérbe állítom. Ugy az ország közvéleményének, mint az ellenzéknek igaza van, a mikor a politikai felelőséget akarja előtérbe tolni, látván a tömeges mészárlásokat. (Derültség a jobboldalon és felkiáltások: Hol vannak a mészárlások ? Mondja meg, hogy hol vannak? Folytonos zaj.) Babó Mihály: Ezek halottakat akarnak! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Kubik Béla: Az udvari tanácsosság repül most a levegőben! Babó Mihály: Nem igy tanították az ifjúságot a politikai felelőségre! (Folytonos zaj.) Ballagi Géza: A főkapitány politikailag felelős? A belügyminiszter igen, de a főkapitány nem! Pap Zoltán : Azt hiszem, t. képviselőház, hogy tizenötödik vagyok, a ki itt felszólalok ebben a vitában. Tizenöten állítják, hogy a rendőrök gyermekeket, asszonyokat, nyoIvorékokat sebesítettek meg. (Felkiáltások a jobboldalon: Hol vannak?) Ebből látszik a túloldal igazságszeretete és elfogulatlansága . . . Kubik Béla." Nem arról van itt szó, hogy az igazság hol van, hanem arról, hogy a többség hol van. Pap Zoltán: O szerintük igen, de én szerintem az igazság a döntő. Itt mi tizenöten, húszan beszéltük, hogy öltek, gyilkoltak; hogy nem halt meg senki, az véletlen szerencse a szerencsétlenségben, hanem a valóságot letagadni ilyen közbeszólásokkal még sem lehet, mert ott vagyunk mi, a kik láttuk, hogy jogtalanul tiporták a népet és az utczákon, a melyeken végigszáguldott a rendőrség, uri nők, gyermekek, aggok, a társadalom minden rétegéből nézték végig ezeket a teátrális jeleneteket, és ezek rá fognak önökre czáfolni, ha e tényeket megint tagadni akarnák. Én nem vagyok hMatva arra, hogy elcsendesítsem a közvéleményt, nem is akarom fellázítani sem, hanem a társadalom majd gondoskodni fog arról, hogy népgyülésekre hMja össze az összes sebesülteket és a rendőrlovak által letiprottakat. . . Széll Kálmán miniszterelnök: A letiprottakat is ? Hallatlan! Pap Zoltán: . . . és akkor, a mikor majd az egész Budapest azt mondja, hogy rendőri brutalitások történtek, a mikor a sebesültekről fognak beszélni, akkor önök majd megint kérdeni fogják, hogy hol vannak ? Ez az önök igazsága. A mi a büntetőjogi felelőséget illeti, azt hiszem, legkevesebb, a mit az ellenzék követelhet, az, hogy az igazságügyminiszter ur haladéktalanul adjon felhatalmazást a kir. ügyészségnek, hogy a büntető-törvénykönyv 290. és 297- §-a alapján a 20-án szerepelt rendőri közegek ellen indítsa meg az eljárást és pártatlan bíróság döntsön a felett a kérdés felett, történtek-e jogtalanságok vagy sem ? Széll Kálmán miniszterelnök: Hát meg is vizsgáltatjuk ! Először meg kell vizsgálni! Pap Zoltán: Nem arról a vizsgálatról . . . (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Babó Mihály: Az igazságügyminiszter rendelje el és most, ne mikor már el van takarva ! Széll Kálmán miniszterelnök: Először előnyomozás kell, a melyet a törvény rendel! Babó Mihály: Majd megcsinálja a királyi ügyészség, nem a rendőrség dolga az! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem tanulom Önöktől! Pap Zoltán: E szakaszok világosan azt rendelik (olvassa): »291. §. A ki másnak testét megölési szándók nélkül jogellenesen és szándékosan bántalmazza, vagy testi épségét vagy egészségét megsérti, ha a cselekményből súlyos sérülés származott, testi sértés bűntettét, ha pedig a sérülés nem súlyos, testi sértés vétségét követi el.« Továbbá a 297. §. (olvassa): »Ha a súlyos testi sértés többek általi bántalmazásból származott és ki nem tudható, hogy ki vagy kik okozták azt: mindazok, a kik a bántalmazásban részt vettek« — tehát a főkapitány ur is — »egy évig terjedhető börtönnel és különkülön száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.« Azt hiszem különben, hogy majd a bántalmazottaknak maguknak is módjukban lesz a büntető eljárás megindítása végett a lépéseket megtenni. Azonban én épen az állami szuverenitásból kifolyólag, az államhatalom tekintélyének megóvása szempontjából elvárom Magyarország kormányától, hogy azt a felhatalmazást az ügyészségnek meg fogja adni; a súlyos testi sértés különben is hMatalból üldözendő cselekmény lévén, tegyék meg ezt a lépést haladéktalanul. T. képviselőház! Sokszor hangzottak el itt oly megjegyzések, a melyek messzebbmenő okokra vezetik vissza a márczius 20-iki tüntetést. A miniszterelnök ur tagadhat, mondhat, olvashat fel,