Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

236. országos ülés 1903 márczius 2h-én, kedden. 373 Pap Zoltán: Kijött a temetőből a nélkül, hogy ez alkalommal bárki is a rendőri közegek közül felszólította volna a szétoszlásra, . . . Széll Kálmán miniszterelnök": Nem áll! Pap Zoltán : . . . . megvárta a rendőrség, mig az egész tömeg kijön a temető kapuján és hátulról belelovagolt az ifjúság tömegébe. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igaz! Nem ugy van! Pap Zoltán: A temetőből kijött ifjúság az aulában sorakozott, hogy megbeszélje a teendőket, mi módon szerezzen elégtételt ezen hallatlan vakmerőség ellen. A rendőrség a nélkül, hogy erre ujabb oka lett volna, felállott az egyetem előtt és valósággal ostromállapotba helyezte az egyetemi épületet. Horváth Gyula: Mi szükség volt erre? Pap Zoltán: Kérdem a t. miniszterelnök urat, miért kellett ezt a rendőrségnek megtenni? (Zaj.) Az 1887. esztendei véderővita alkalmával (Felkiáltások a szélsobaloldalon: 89-ben!) — jól emlékszem reá, 1887-ben volt. mert az egyetemi tüntetéseket én rendeztem akkor Budapesten — jobban fel volt tüzelve az ifjúság, arról tanúbizonyságot adhatok ezzel a kérvénynyel, a melyet a magyar országgyűlés képviselőházához intéztünk és a melyet a ház asztalára leteszek. Akkor Fejérváry honvédelmi miniszter ellen az egyetemi ifjúságnak minden érzése fellázadt, az akkori rendőrségnek nem volt semmi oka, mint a hogy most sem volt oka beavatkozni. Nagy népgyüléseket tartottunk sokkal nagyobb csoportokban, mint most az egyetemi ifjúság és két-három szál rendőrnél többre nem volt szükség, mint a hogy most sem lett volna szükség. Biztosithatom azonban a t. miniszterelnök urat, hogyha ugy kisérték volna a gyűlésre az ifjúságot, mint a hogy a t. miniszterelnök ur most nagyon szépen, teátrálisan leírta a temetőbe való kMonulást, hogy kMonult elől 10 rendőr, jobbról-balról gyalogos rendőrök, hátul 10 lovasrendőr, akkor az én temperamentumom tesz bizonyságot arról, hogy vérengzés lett volna minden pillanatban, mert az ifjúság vörös posztót lát, ha a rendőrség kMonul és semmi esetre sem arra alkalmas ez a szituáczió, hogy a rendet fentartsa, hanem arra, hogy megbontsa. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Maguk kérték! Pap Zoltán: Igen érdekes egy beszélgetés az, a mit egy ilyen felállított rendőrkordon vezetőjével folytattam, a ki abban az időben, 1887-ben velem együtt tüntetett a kormányzat ellen és a ki ma rendőrfelügyelő . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Azóta megérett ! Pap Zoltán: ... és a kit arra kértem, hogy legyen szMes személyes barátságunknál fogva a mellék-utczába elvonultatni a legényeit és én kötelezem magamat az egyetem épületét öt perez alatt megtisztitani. Eleinte nem vállalkozott reá, de mikor azt mondtam, hogy: »Ha abban az időben a rendőrök igy kisértek volna téged, lettél volna-e te olyan békés hangulatban, mint a milyent ma követelsz az ifjúságtól ?« el is vonult a mellék-utczába és én öt perez ala^t megtisztítottam az egyetemi helyiséget. Az egyetem épületét, a mint tudjuk, egy üvegkapu zárja el. Az üvegkapun keresztül jól láttuk, — mert hiszen mindenki kíváncsi volt arra, a mi ott történik, — hogy mig benn az egyetem aulájában Vázsonyi Vilmos, Lukáts Gyula és Visontai Soma t. képviselőtársaim és én, beszéltünk az ifjúsághoz és természetesen ezt kisérte az ifjúság érdeklődéssel és nem ment az utczára tüntetni, addig végezte a rendőrség a legnagyobb kaszabolást védtelen nőkön és gyermekeken. Alig egy-egy ember lézengett csak az egyetem előtti téren, és az üvegajtón keresztül láttunk egyes rendőröket kMont kardokkal szaladgálni asszonyok és védtelen emberek után. Igen t. képviselőház! Ebből az egész napirend előtti vitából egy szoIvorú tényt igenis konstatálhat az ellenzék és a magyar nemzet: hogy akár a hatalomnak belkormányzati ténykedéséről legyen szó, akár jjedig közjogilag vitázzunk, egy esetben sincs a magyar elemet képviselő ellenzéknek igazsága. Tegnap a miniszterelnök ur — különben egész ténykedésével a vita egész folyamán — annak megkezdése óta teljesen helytelen mederbe iparkodott tereltetni ezt az egész kérdést, és a dolog meritumához abszolúte semmiféle megnyugtatót nem mondott mást, mint azt, amit a miniszterek mondanak, mikor eléjük szoktak járni kérelemmel, hogy megveregetik az illető vállát és azt mondják: Mindent el fogok követni az érdekedben. 0 hMatalos vizsgálatokat akar a jövendőben tartani . . . Bartha Ferencz: A rendőrség utján! Pap Zoltán: . . . attól teszi függővé az o ítélkezését, de már előre prejudikál annak az ítélet tartalmának, mert hisz felolvas itt olyan jelentéseket, a melyekről nem akarja megmondani, hogy hol, ki által vétette fel azokat a tanúvallomásokat, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) vájjon a rendőrség vagy a rendes bíróság által? Bartha Ferencz: Százszor kérdeztük! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Ha, igazak leitek volna a vallomások, megmondta volna!) Pap Zoltán: Hát, t. képviselőház, ne játszszunk ! (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Vagy őszintén akarjuk ezt a kérdést elintézni, vagy nem. Elemezzük a kérdést és állapítsuk meg a vádlottak, a vádlók és a bizonyítók táborát. T. miniszterelnök ur, a fó'vádlott ebben a kérdésben a belügyminiszter. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Rögtön megmondom, hogy miért, Tudja a miniszterelnök ur is, a napokban történt, a lapokból olvashatta, hogy Szentpéteri Sárát gondolom 15 évi fegyházra ítélte el a Curia azért, mert férjének jajkiáltására nem