Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-236
370 236. országos ülés 1903 márczius 24-én, kedden. is, a melyeket már egy t. képviselőtársam itt a házban szóvá tett. Megvallom, t. ház, nem kívántam már ennél a tárgynál felszólalni, mMel ugyanazon dolgoknak ismétlésébe bocsátkozom, a melyeket Krasznay képviseló'társam már elmondott ; de a t. miniszterelnök urnak tegnap itt a parlamentben az ellenzékkel szemben elhangzott provokálása most már kötelességemmé tette, hogy felszólaljak. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldálon.) Olyan megdöbbentő nyilatkozat hangzott el a miniszterelnök ur ajkáról itt ebben a házban (Igaz! Ugy van! a szélső' baloldalon.) és oly megfoghatatlan lelkes tüntetés a t. túloldal többségének részéről, hogy bennem ez a kép, a melynek a parlament tegnap a szinhelye volt, azt a megérlelést, azt a meggyőződést keltette, hogy most már kötelességem ebben a kérdésben felszólalni és felhasználni az alkalmat arra, hogy ezen szőnyegen levő tárgynál ezen felszólalásommal pártállásomból kifolyólag bizalmatlanságomat fejezzem ki Széll Kálmán miniszterelnök ur és kormánya ellen. (Élénk helyeslés a szélsöbalóldálon. Mozgás a jobboldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez nem meglepetés! Molnár Ákos: A meglepetéseket a honvédelmi miniszter ur tartogatja fenn, elég szoIvorúan, az ország számára. (Zaj. Elnök csenget.) A mit a t. miniszterelnök ur a márczius 20-iki gyászeseményekre vonatkozólag kijelentett, az ő saját érzéseit, a tett vagy nem tett intézkedéseket, azoknak motívumait, — Eötvös Károly t. képviselőtársamnak felelve, — arra válaszolt már Eötvös Károly t. képviselőtársam. A mit azonban Magyarország miniszterelnöke az itt ezen padsorokról felszólaló képviselőtársaim panaszaira, ezen képviselőtársaimnak, mint szemtanuknak tapasztalataira vonatkozólag mondott, arra még az ellenzéknek a mai napig nem volt alkalma, nyilatkoznia s azért épen ugy, mint előttem szólott két képviselőtársam, ugy én is a leghatározottabban visszautasítom a miniszterelnök urnak azt a nyilatkozatát, hogy a rendőri visszaélésekkel szemben egyedül a vizsgálat lenne képes megállapítani a tényállást. Ez nagyon veszedelmes nyilatkozat a parlamentarizmus szempontjából. (Ellenmondás a jobboldalon.) Meg is fogom mindjárt magyarázni, hogy miért. Azért, mert ez egyszerűen semmibevevése a törvényhozók működésének, a kisebbségben lévő törvényhozók saját adott szavuk alatt tett kijelentéseinek; ez a végrehajtó hatalom legdölyfösebb elbizakodottságának a jele, és a parlamentarizmus lealacsonyitása, (Ugy van! Ügy van! a bed- és a szélsöbalóldálon. Zaj a jobboldalon.) és én azt tartom és ugy érzem, hogy most már ugyanazon dolgok elmondása nekem erről a helyről kötelességem, mert hiszem és állitom azt, hogy az én szavam is kell, hogy olyan sulylyal és erővel essék az igazság serpenyőjébe, mint az állásukat féltő rendőri közegek vallomásaiból szerkesztett jegyzőkönyvek és vizsgálati iratok. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Hentaller Lajos: Hazug jegyzőkönyvek! Molnár Ákos: Nos hát, amennyiben Magyarország miniszterelnöke semmibe sem veszi ezeket az általunk felhozott panaszokat, vagy lekicsinyli azoknak értékét, bizonyító erejét: én nem Magyarország miniszterelnökéhez szólok, hanem szólok képviselői kötelességemből és pártállásomból kifolyólag itt Magyarország országgyűlésében az ország népéhez, azon néphez, a melytől az igazságszolgáltatást várjuk, (Helyeslés a bal- és a szélsöbalóldálon.) A mi pedig a tényállásokat illeti, legyen szabad az általam tett tapasztalatokat itt röviden a következőkben összegeznem. Nem egy tüntető csoport ellen láttam én márczius 20 án este 10 órakor a Magyar Színház hátsó oldalához vezető két uícza torkolatánál elhelyezett, s mintegy búvóhelyen elrendezett rendőrséget kirohanni, hanem egy csendes, békés, a szinházból kijövő és hazafelé siető publikum volt az, a melyet a rendőrség a legvadabbul hátulról orozva megtámadott, a mely támadásnak én szemtanuja voltam. Nem akart ez a publikum, t. ház, semmit sem, nem akart ez Fejérváry ellen, vagy a katonai javaslatok ellen tüntetni; . . . Hentaller Lajos: Ehhez is joga van! Molnár Ákos: . . . nem akart egyebet, mint szépen békében hazafelé menni. Tervszerint rájokleső rablók módjára rontott nekik a rendőrség és futott a megszalasztott tömeg eszeveszetten minden irányban. Pap Zoltán: Mi lesz Eudnayval? Gabányi Miklós : Belügyminiszter lesz ! (Derültség a szélsöbalóldálon.) Molnár Ákos: Én, Krasznay Ferencz, Beniczky Árpád és Báth Endre képviselőtársaim a színház kis kapuján jöttünk ki, miután már a színházban hallottuk, hogy a szinház előtt tüntetés készül, és nem akartunk megjelenésünkkel annak a tüntetésnek tápot adni. Kijővén a szinház kis ajtaján, ott láttuk a Szövetség-utczában és az Izabella-utczában nagy számban elhelyezett, készenlétben álló rendőrséget. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbalóldálon.) S szemünk előtt játszódott le az általam előbb elmondott legnemtelenebb cselekmények egyike. Biztosan tudom, hogy ennek látására a t. túloldalon levő képviselőtársaim is mindnyájan ezt tették volna, a mit abban a pillanatban én tettem. Mert megtámadtatva látva egy 100—150 főnyire felszaporodott, a szinházból kijövő ós békés, mitsem sejtő publikumot, odarohantam és két rendőrt torkon ragadva, számon kértem tőle ezen vandalizmus okát, (Helyeslés a szélsöbalóldálon.) és követeltem, hogy nevezzék meg a parancsnokukat. A. parancsnok oda is jött egy fiatal rendőrtiszt személyében, a kinek nevét és rangfokozatát nem tudom ma sem. Megnevezve magamat és ismételve előtte, hogy mi négyen országgyűlési képviselők, hallva a mai napon
