Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

338 235. országos ülés 1903 maguk igaz világításában megismeri, akkor ugyanarra a konklúzióra fog jutni, a melyre mi jutottunk, hogy t. i. ebben az egész kérdésben egyedül egy hibás van és ez Eudnay főkapitány. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) A múlt hetekben azt olvastam, hogy az osztrák parlamentben egy német nemzeti képviselő azt mondotta, hogy Magyarországgal nem lehet semmiféle politikai szövetséget fentartani, mert Magyarország nem jogállam, hanem egy egyszerű rendőrállam, egy barbár állam. (Mozgás jobbfelöl.) T. ház, én akkor megbotránkoztam ezeken a szavakon, de most ugy látom, hogy nem volt jogom hozzá. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert ha az ország szMében, itt a fővárosban, népképviselők jelenlétében, reggeltől estig épen az a hatóság, a melynek a rend fentartása volna a hMatása, ilyen vérengzéseket visz véghez: akkor hiába beszél a miniszterelnök ur a polgári jogok biztonságáról, jogállamról; ez mind csak frázis, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) mert a valóságban itt a legdurvább önkény és erőszak uralkodik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Miután magamra vállaltam, t. ház, azt a kötelezettséget, hogy az általam látottakat én is tárgyilagosan a t. ház szMes tudomására juttatom, ezt lehető rövidséggel kívánom megtenni. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) Több képviselőtársammal együtt a Wesselényi-utcza és Erzsébet-körut sarkán levő vendéglőben voltunk, a midőn egy izgatott fiatal ember állított be és azt mondta: (Halljulc! Halljuk!) »Képviselő urak! A fiatalság nagy része a Wesselényi-utcza ennyi és ennyi számú házába menekült; a rendőrség ki akarja őket onnan vonszolni és a rendőrkapitányságra vitetni. Mentsenek meg bennünket az üldözéstől!« — Rákosi Viktor. Vázsonyi Vilmos és Eitner Zsigmond t. képviselőtársaimmal, és, gondolom, Luby Géza t. barátommal is azonnal kimentünk az illető ház elé, (Halljuk! Halljuk!) és ott tényleg egy csoport rendőrt láttunk. Rákosi Viktor t. képviselőtársam az első, 640. számú rendőrt — egész biztosan emlékszem rá — megszólítja és azt kérdezi: »Hol van az önök parancsnoka?« — A rendőr igy válaszolt: »Mi köze hozzá? Ne izgasson az ur, mert rögtön letartóztatom!« (Élénk derültség a szélsobalóldalon. Egy hang jobb felöl: Okosan!) Ezekért szórói-szóra jótállok, mert rögtön a történtek után leirtam magamnak a szavakat. Akkor egy kétcsillagos tisztviselővel akadtam össze, s azt egész udvarias hangon megkértem, hogy intézkedjék. Erre ez a kétcsillagos tisztviselő azt válaszolta nekem: » Nekem semmiféle hatásköröm nincs; itt Tóth kapitány ur parancsnokol; (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mindenütt az a Tóth!) hozzá méltóztassék fordulni.« És el is vezetett engem ehhez a Tóth kapitány úrhoz. (Mozgás a szélsobalóldalon. Halljuk! Halljuk!) Egyáltalában nem akarok erős kifejezéseket márczius 23-án, hétfőn. használni, de énreám ez az ur a bemutatkozás első pillanatában azt a benyomást tette, hogy nincs normális állapotban... (Derültség. Ugy van! a szélsobalóldalon.) és a legnagyobb szolgálatot a rend biztosítása érdekében a mentők akkor tették volna, ha emberbaráti kötelességüket első sorban ezzel a parancsnokló kapitánynyal szemben teljesítették volna. (Helyeslés és tetszés a szélsobalóldalon.) Azt kérdem én ettől a kapitány úrtól: »Mi a törekvése kapitány ur? (Halljuk! Halljulc! a szélsobalóldalon.) Szétoszlatni az ifjúságot? Hisz itt alig vannak 100-an.« Annyira kevesen voltak, hogy este 9 órától fél 11-ig a villamos közlekedés soha egy másodperczig sem szünetelt. (Ugy van ! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Már pedig, hogyha egy utón csoportosulás van: annak eo ipso legelső következménye az, hogy a villamos kocsik nem közlekedhetnek. Azt mondom továbbá annak a kapitány urnak, hogy »Mit vétett önnek ez a fiatalság ?« Erre ő igy válaszolt: (Halljuk! Halljuk!) »Engemet megdobtak, és be fogok menni ebbe a házba, és mindenkit, a ki ebben a házban van, és nem ide tartozik, letartóztatok és előállítok!« (Derültség és felkiáltások a szélsobalóldalon: Bolond !) Molnár Jenő: Felségsértési követtek el vele szemben! Mezőssy Béla: A clobálásra majd vissza fogok térni, egyelőre csak a tényeket konstatálom. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) Erre én arra kértem, hogy vonuljon el a rendőrség csak öt perezre a szomszédos utczába és mi képviselők garantirozunk, hogy ez a néhány fiatal ember — alig voltak többen 100-nál, de legfeljebb ha kétszázan lehettek — ha a rendőrség elvonul, békésen hazatávozik. Vagyis azon kérést intéztük Tóth kapitány úrhoz, a melyet a tegnapi tüntetések alkalmával Zeilig rendőrtanácsos ur szó nélkül teljesített, a mikor is az a négy-öt, esetleg nyolezezer főből álló tömeg tiz perez alatt rögtön szétoszlott. Széll Kálmán miniszterelnök: Ki volt az a kapitány? Mezőssy Béla: Tóth! Ráth Endre: Az a bestia! (Zaj a szélsobalóldalon.) Mezőssy Béla: Itt következik, t. miniszterelnök ur, a dolognak az a része, a melyre én a legnagyobb súlyt helyezem. (Halljuk! Halljuk!) Mikor ezzel a tárgyalással már már végeztünk, akkor azt mondta Tóth rendőrkapitány: »én az urakkal nem tárgyalok . . . (Halljuk! Halljuk!) ezt méltóztassék meghallgatni, t. miniszterelnök ur . . . mert én már máskor is szétvertem 1000 embert, felsőbb parancsom van, hogy ezeket is szétverjem.« Mielőtt ezzel a dologgal foglalkoznám, elsősorban az u. n. kődobálásra kell megtennem a magam tárgyilagos megjegyzését, mert a rendőrség a maga közbelépését azzal indokolja, hogy kővel dobálták a rendőrséget. Én este fél 11-ig ott voltam és ott azon a helyen folyíono-