Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-234
318 234. országos ülés 1903 márczius 2l-én, szombaton. másik fiatal ember, a kiről szintén az mondatott, hogy meghalt, az orvosok állítása szerint holnap hagyja el a Rókus-kórházat. Pozsgay Miklós: Hát Rudnay fel van-e függesztve? (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: A mi pedig a másik dolgot illeti, hát a műegyetem mellett rendőrség nem volt elhelyezve. Én a tett felhíváshoz képest azonnal tudomást szereztem a dologról közvetlenül; (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Látta ?) hát nem volt ott elhelyezve, hanem a Nemzeti színház épületének udvarában; (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mit keres ott a rendőrség?) de időközben azok is onnét eltávoztak. így tehát semmi ok sincsen arra a felbuzdulásra, mert ott egy lovas rendőr sincsen. (Tetszés a jobboldalon.) Hát, t. ház, innét^' közrendészeti dolgokat intézni akarni lehetetlenség, inert_ azoknak kell intézniök, a kik felelősek érte. És én kijelentem a t. háznak, hogy fogok, ha a t. ház majd egy kicsit nyugodtabb hangulatba jön, a tegnapi esetről kimerítően nyilatkozni, addig is (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbalddalon: Nincs rá szükségünk!) fentartom azt, a mit kijelentettem, (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalion. Elnök csenget.) hogy szigorúan, a tényállásoknak és a történt dolgoknak egész alapos, szigorú, pártatlan megállapítása után vizsgálatot fogok tartani, és ha történt visszaélés és ha történt szabálytalanság, azt bárki követte el, az érte a következésekkel lakolni fog. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) De ha nem követtetett el, akkor én nem büntethetek ott, a hol visszaélés és szabálytalanság nem történt, mert csak a szabálytalanságot, csak a visszaélést szabad megtorolni, és mert diktálni itt nem lehet és diktálni nem engedek magamnak. A kérdésről magáról majd később fogok nyilatkozni, ha meghallom a többi szónokokat is. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Visontai Soma: T. ház! Én nem tudom, hogy min tapsol a t. túloldal? (Tetszés a szélsőbaloldalon.) mert valahány felelős miniszter még volt a parlamentáris korszakban, a mikor felelőségre vonták őket, akár voltak kétszinüek, akár voltak egyeneslelküek, akár voltak bátrak, akár voltak félénkek, mindig abba a frázisba burkolództak, melybe most a t. miniszterelnök ur. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Én nagyon örülök, hogy a t. miniszterelnök ur igen helyesen hMatkozott a 1848 : III. t,-cz,-ben foglalt alkotmányos törvényre, mert én magam is az én felszólalásomnál a parlamentáris, alkotmányos felelőség szilárd elvére és alapzatára helyezkedem. Mert a mikor itt előttem van Magyarország miniszterelnöke, a ki egyszersmind a belügyi kormányzatnak fontos teendőit látja el, akkor annak azzal a sulylyal, azzal a tekintélylyel, azzal a tájékozottsággal kell birnia, hogy ő minden körülmények között és minden pillanatban az ő alá rendelt közegekért a felelőséget elvállalja, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Vállalom is! Visontai Soma: Nekem tehát ezen felelőség elvénél fogva elsősorban és kizárólag a t. miniszterelnök úrhoz van közöm és senki máshoz. Nem hMatásom, hogy én tisztázzam őt; ő már 7 órakor tudta, hogy vérengzés folyik a városban, (Nagy mozgás a szélsőbaloldalon.) a mely vérengzés mégis este 7 órától egész éjfélig szakadatlanul folyt. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Gyalázat!) T. ház, nekem arra kellett vállalkoznom, hogy hasonlóan előttem szólott t. barátaimhoz, én is, mint közvetlen szemlélő, kiegészítsem ezt a tényállást. Ezt megfogom kötelességszerűen tenni, bár végtelenül sajnálom azt, hogy nem hMatkozhatom a t. miniszterelnök úrra is, mint közvetlen szemtanura. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök urnak akkor, a mikor neki azt jelentik, hogy vér folyik az utczákon, hogy ostromállapotba helyeztetett a főváros, (Elénk ellenmondások a jobboldalon.) semmi egyebet nem kellett volna tenni, csak azt, a mit megtesznek egyéb nagy kulturállamok alkotmányos belügyminiszterei ilyen nehéz pillanatokban, s ez az, hogy közvetlenül kell az érintkezést keresni s tájékozást szerezni. (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Előttem szólott t. barátaim is emiitették már, hogy csodálatra méltó, hogy a fővárosban tegnap lefolyt szoIvorú események egy kegyeletes nagy nemzeti ünneppel vannak közvetlen összeköttetésben. Valóban érthetetlen az, t. képviselőház, hogy a mikor az egyetemi ifjúság az ő kegyeletes kötelességét teljesiti, — mint tegnap is — a mikor minden ifjúnak gyászfátyollal borított nemzeti kokárda van a kabátján, a mit minden ember meghatottan és megelégedetten is szemlél, mert látja, hogy az ifjúságban még mindig buzog a hagyományos hazafias lelkesedés — hogy akkor, a mikor más országokban az egész társadalom és kormányzat együtt érez az ifjúsággal, — mert ott nincs különbség az ifjúság, a titkos tanácsosok, a polgárok és a miniszterek hazafisága között, (Élénk éljenzés a szélsöbaloldalon.) hanem mindannyian együttéreznek: mondom, csodálatra méltó dolog, hogy épen ilyenkor a rendnek pribékjei és a hatalom csatlósai ezeket a szent pillanatokat arra használják fel, hogy disharmoniát keltsenek a társadalomban és hogy erőszakosságukat kMigyék az utczára és az ifjúság közé. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Tegnap önök dolgoztak, ma meg mi dolgozunk! (Mozgás és zaj a jobboldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon : Csakhogy a maguk mankója vérrel járt!)
