Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-234

31G 2,34. országos ülés 1903 márczius 21-én, szombaton. Szatmári Mór: Hát ne tessék ezen kaczagni, nem kaczagni való dolog ez! (Nagy mozgás és zaj a szélsőbáloldalon. Egy hang jobb felöl: Hát ki nevet rajta ?) Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen nem bántják őket! (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ha bántanák, se segítene! Nagy zaj.) Leszkay Gyula: Ha agyonverik őket, akkor azután mondhatja a miniszterelnök ur, hogy nem bántják! Ilyen czinikus feleleteket adni! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon: Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Barta Ödön: Én tudom, hogy nem bántják és nem is fogják bántani, de azt hiszem, hogy ilyen esetben és ilyen hangulat mellett preveniálni kell, és meg kell akadályozni azt, hogy a rendőrség a tegnapihoz hasonló brutalitásra ragadtassa magát vagy vetemedjék azáltal, hogy ingerli az ifjúságot csak azért, hogy azután beavatkozhassak. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon. JS/agy zaj.) Azt hiszem, hogy azt kötelessége a miniszterelnök urnak (Nagy zaj.) megakadályozni, ha nem akarja az eddigieket fokozni. Ezt akartam bejelenteni, és kérem a miniszterelnök urat, szíveskedjék intézkedni. (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: Fel kell függeszteni az ülést! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Zaj. Elnök csenget.) Barabás Béla: Mit keresnek ott azok a rendőrök? (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Egy hang a szélsöbaloldalon: Hát rendörkaszámya az egyetem?) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon.) Én azonnal jelentést fogok magamnak tétetni! (Zajos félkiáltások a szélsöbaloldalon: Azalatt összekaszabolják őket! Majd a mikor megölnek hármat-négyet! Akkor fog intézkedni !) Gál Sándor: Hány halottat kMan még miniszterelnök ur? (Nagy zaj. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök:... Azt kérdi Barta Ödön t. képviselő ur, hogy miért vannak ott azok a lovasrendó'rök? (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Talán nincs is száz! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Az mindegy!) Pozsgay Miklós: Talán csak 99 van! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Barabás Béla: Mit keresnek ott most azok a rendőrök? (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök:... és talán abban, hogy valahol a rendőrség készenlétben áll . . . Barabás Béla: De nincs reá semmi szükség, mit keresnek ott? (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök:... abban, azt hiszem, hogy provokáczió nincs. (Zajos ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Nagy zaj.) A bejelentett ügyben most a miniszterelnök urnak nyilatkozni kell, tehát méltóztassék meghallgatni nyugodtan! Gál Sándor: Nem nyilatkozás kell, hanem intézkedés! Széll Kálmán miniszterelnök: Abban talán még sincsen sem ingerlés, sem fenyegetés, hogyha azok a lovasrendó'rök ott vannak és ez az, a mit. . . . (Zajos ellenmondások a szélsöbaloldalon. Elnök csenget. Egy hang a szélsöbaloldalon : Hiszen a miniszterelnök nem tud semmit.) Hát miért vannak azok a műegyetemi hallgatók százával ottan ? . • . Bakonyi Samu: Mert meghalt egy kollegájuk tegnap és azt gyászolják, (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Folyton tartó nagy zaj és nyugtalanság. Elnök többször csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök:... a hol tudtommal nem tartanak előadást, (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) hanem a hová valami czélból jönnek esetleg össze. Hát ha az a czél olyan, a mely rendzavarást nem von maga után, (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) ha az olyan, a melynek semmi efféle következése nincs. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon; félkiáltások: Elég a szónoklatból, intézkedéseket kérünk! Nagy nyugtalanság és szűnni nem akaró zaj a szélsöbaloldalon, Elnök többször csenget.) Bartha Miklős: Cselekedjék a miniszterelnök ur! Rákosi Viktor: A halottak tetteket kérnek, nem szónoklatokat. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Menjen temetésre! Ne szónokoljon! Intézkedjék! Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ha azok a műegyetemi hallgatók nem akarnak semmi olyat, a mi szükségessé teszi azoknak a rendőröknek az ottlétét és nem is fognak olyat tenni, akkor az esetben nekik semmi bántódásuk nem lesz. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon; felkiáltások: Frázisok!) De, kérem, a rendőrségnek minden mozzanatát, a rendőri intézkedéseknek . . . (Folyton tartó nagy zaj és nyugtalanság a szélsöbaloldalon; felkiáltások: Eláll! Eláll! Halljuk! Halljuk! jobb felöl. Elnök csenget.) Szatmári Mór: Hát mit akarnak az urak tulajdonképen ? Önök nyugodtak lehetnek, de mi nem lehetünk nyugodtak. Ha önöknek tetszik, hogy vért ontanak, nekünk nem tetszik! (Nagy nyugtalanság a szélsöbaloldalon. Megmegujuló zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassék azokat megszívlelni, t. képviselő urak, a miket az előbb mondottam és a miket akkor helyeseltek. (Halljuk ! Halljuk! jobb felöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: És ha azok a műegyetemi hallgatók tanácskozásra jöttek össze . . . (Folytonos zaj és mozgás a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) hát akkor nem lesz semmi bántódásuk, de innét . . . (Nagy zaj. Felkiáltéisok a jobboldalon: Halljuk az elnököt!) Elnök: T. ház! (8zünni

r nem akaró zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Én az ülés elején