Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-233
233. országos ülés 1903 és a szavamat meg szeretem tartani, elmentem arra az udvari bálra, hogy lássam, csakugyan megkapja-e azt a kis simogatást felső helyről, a mit tényleg meg is kapott. Hát megnéztem az udvari bált is. Először elmentem azért, mert következik a czMillista tárgyalása nemsokára. Látni akartam hát, vájjon csakugyan olyan nagy-e ott a nyoIvorúság. (Élénk derültség.) Egész megnyugodva jöttem onnan vissza, (Elénk derültség.) az aratást valahogy kihúzzák még ott csendesen. (Élénk derültség.) De engem még az érdekelt ott legjobban, hogy lássam, ő Felségének atyai kegye hogy nyilvánul egyik-másik iránt. Ezeket tényleg meg is szólította, a kik addig felszólaltak a vitában. Szóval kitüntetésben részesültek. Csak vártam, hogy e2ek aztán a partelit mikor kötik a nyakukba, hogy azokkal mint /papa kedvenczei« járhassanak itt a házban. (Élénk derültség és taps a szélsöbaloldalon.) Azután láttam ott olyasvalamit, a mi aztán mégis kifogás alá esik. Nem azért, hogy én is az vagyok, hanem egy képviselő állását nem azért kell tiszteletben tartani, mert az ember maga vindikálja magának, hanem azért, hogy a tisztelet, a mely ezzel az állással jár, az utódjának is megmaradjon. Hát igy fogva fel a dolgot, bocsánatot kérek, én megbotránkoztam azon, hogy honvéd- vagy akármicsoda huszáregyenruhában jelentek meg az országgyűlési képviselők, ugy, hogy még egy kapitány, de talán még egy főhadnagy előtt is szalutálnia kell egy országgyűlési képviselőnek, a mi talán mégsem járja. (Élénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) Pedig sok országgyűlési képviselő jár fel igy az országgyűlés megnyitásához és minden udvari bálra. Én tisztelem azt a tiszti egyenruhát a maga helyén, de hogy egy 18—19 esztendős gyerekemberből lett hadnagy az országgyűlési képviselővel aequMalens legyen és hogy a képviselő állásának ez a hadnagyi ruha adjon díszt: ezt mégsem akczeptálhatom és ez ellen határozottan tiltakoznom kell ; (Élénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) még akkor is, ha olyan legény viseli a tiszti ruhát, a kin legalább jól áll, hát még ha Andrássy látná magát abban a honvédruhában . . . (Hosszantartó élénk derültség.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem lehet mindenki olyan szép legény, mint ön! Uray Imre: Én, igaz, a hadnagyi ruha nélkül is mutatok valamit. (Élénk derültség.) Gróf Andrássy Gyulának, vagy talán most változatosság kedvéért gróf Tisza Istvánt mondok, hiszen mindegy, {Elénk derültség.) mind a kettőnek van egy stekkenpferdje, a melyen szeretnek lovagolni és ez a monarchia nagyhatalmi állása. Én, mielőtt a nagyhatalmi állásra megtenném a magam megjegyzését, sajátságos helyzetben vagyok az egész Ausztriával szemben. Látom, hogy ugy tavaszszal a parasztasszonyok, mikor télen összeszedték az egyiktől-másiktól kamárczius 20-án, pénteken. 291 pott szövetdarabokat, ruhadarabokat, ezeket felvagdalják és azután leülnek, megszövik és csinálnak belőle olyan Laufteppicht. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ne germanizáljon! Uray Imre: Hát ebből is láthatja a miniszter ur, mennyire ragadós ez a nyavalya, hogy még engem is elfog. (Derültség a szélsöbalóldalon.) Egypár hétig eltart, de ha egy szál kezd foszlani, az egész teppichnek vége van. Ép ugy mint Ausztria, ha egy szeg kiesik, nem menti meg az Istennek a minisztere sem, nem Széll Kálmán. (Derültség a szélsöbalóldalon.) Ausztriát máshoz nem tudom hasonlítani, mint egy rossz törött fazékhoz, csak az a baj, vagy talán még most az a szerencse, hogy Vilmos császár a drótos tótja, a ki foltozza. (Derültség a szélsöbalóldalon.) De a nagyhatalmi állás mit képzelünk. Azt mondjuk, hogy nagyhatalom legyünk. Hát mondjuk, hogy nagyhatalom vagyunk, (Derültség.) azt akczeptálom. De már most keressünk aztán a világon valakit, pénzért is, a ki ettől a nagyhatalomtól féljen is. (Derültség.) Nagyhatalom vagyunk, de nem fél tőlünk a világon senki. Ott van pl. Szerbia. Az rálődöz a hadi hajónkra, és akkor azt mondjuk, hogy az okosabb enged. (Derültség a szélsöbalóldalon.) Hát igaz, hogy nagyhatalom vagyunk, de rá sem merünk senkire nézni, csak alázatosan, és csak akkor vagyunk nagyhatalom, ha valamelyiknek a sleppjét képezzük, ha oda vagyunk kötve. (Derültség a szélstíbaloldalon.) Ez a nagyhatalom, méltóztassék elhinni, eszembe juttatja nekem azt, hogy Bereg vármegyében volt egy nagy láp, az u. n. derczeni láp, a keleti oldalán feküdt Nagybereg városa, a másik oldalán, nyugaton, Derezen községe. Hát hajdanában, a mikor az még nem volt kanalizálva, nem volt lecsapolva, ide jártak csikászni az emberek. Egyszer ott egy derczeni ember csikászott, a kit ott talált Nagybereg városából egy másik, az aztán rászólt: hogyan mer kend itt Nagybereg város területén csikászni ? Azt feleli rá a derczeni ember, hát mit tudom én, nem vagyok én inzsellér ember, hogy hol van Nagybereg városának a határa. De csak visszaszól neki a beregi ember, hogy mer kend idejönni Nagybereg városának a határába? Erre aztán dühbe jön az a derczeni ember és azt feleli, hogy nahát ha még Nagybereg is város, akkor a légy is madár. (Elénk derültség.) Hát igy vagyunk, t. képviselőház, az osztrák nagyhatalmassággal. Ha még ez is nagyhatalom, akkor bizony a légy is madár. (Derültség a szélsöbalóldalon.) Az 1889-iki véderő-vita alkalmával nem is tudtam, hogy ilyen prófétai tehetség rejlik bennem, de véletlenségből épen olyannak találtam ezeket az urakat 1889-ben, mint 1903-ban, 1889-ben, nem emlékszem rá biztosan, nem néztem utána, de tudom, mert a tárgyat ismerem, azt a hasonlatot hoztam fel ezekre a grófokra, 37*
