Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-233

233. országos ülés 1903 márczius 20-án, pénteken. 289 Ion.) az mint valami ködfátyolkép ott van a levegőben. Azt mondja gróf Tisza István, hogy elértük, hogy a nemzet és a király megértik egymást. Hogyne, megértik. De ebben az a különbség, hogy mi mindent elfelejtettünk, ott meg sohasem felejtenek el semmit. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Beszédem folyamán erre még rátérek, most épen csak meg akartam említeni. Sajnálom, hogy a t. miniszter ur nincs itt. Megkérdeném tőle, mi van azzal az abszurdummal, hogy a mikor pl. egy honvédezredes, a ki leteszi a magyar alkotmányra az esküt, kineveztetik generálissá, vagy pedig egy osztrák generálist ide tesznek a honvédekhez generálissá, és az már nem teszi le az esküt az alkotmányra, vagy egy vezérkari tiszt, a ki letette itt az esküt az alkotmányra, oda ment át a közös vezérkarhoz, — mi fog ezekkel történni? Ilyenekre nézve^ semmiféle intézkedést idáig nem láttam. És ott vannak a t. miniszter urnak intézkedései a honvédség agyon-németesitésére. Odáig vitte már a honvédséget, hogy kiölték belűlünk is a szimpátiát, mert mi azt tökéletesen czuvágnak tartjuk, (Derültség a szélsöbaloldalon.) hogy áldozunk a közös hadseregre és ráadásul bolonddá tesznek minket azzal, hogy ez lesz a magyar hadsereg magva és kisül, hogy a közös hadseregnek nem egyebe, mint ágyutölteléke. Nem szolgálnék a honvédségnél, százszor inkább a közösöknél, mert a mily jó indulattal az osztrák generálisok a honvédség iránt vannak, bizonyos, hogy a jövő háborúban a legkétségbeejtőbb pontokra, a hová ők az orrukat sem merik dugni, a honvédséget fogják ágyutöltelékül oda állitani, hogy azt mondhassák, hogy nem ért az egész semmit. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Egységes vezetés ! Egry Béla: A paritást ugy fogják megoldani, hogy elsősorban a honvédséget lövetik agyon ! Uray Imre: A mint beszédem elején már jeleztem, mindenesetre dicséret illeti a kormánypárti szónokokat is, hogy megütó'déssel és mintegy elszoIvorodva, nem jó kedvvel szavazzák meg a javaslatot. Nem akarok mindegyikre rátérni, de különösen egy beszéd ütötte meg fülemet és arról akarok megemlékezni, mert olyan szép volt! Böszörményi Sándor beszéde. Egry Béla: Az a baj, hogy nem innen mondta! Uray Imre: Különösen az eleje nagyon szép volt, a mikor elmondta a nép nyoIvorát, elmondta a középosztály, a nemesi osztály pusztulását, a mi az igazságnak meg is felel, előadta azt, hogy igazságos Nagy Mátyás emlékünnepén kimennek maradékborra a pinczébe és ott a földesúr elkezdi a népnek magyarázni a dicső szép napokat, Csak azt nem láttam sehol sem, hogy azokat a dicső szép napokat Böszörményi Sándor tartotta-e vagy egy másféle birtokos; mert ha valaki érettségit tesz és KEPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. ilyen munkát ad be, biztosan kitűnőt kap az irálytanból, olyan szépen volt ez elmondva, de hogy a logikából elbuknék, az biztos. (Derültség.) Hogy az a földesúr tönkre ment, az igaz; hogy a nép oly koldus, hogy nem bir egy tehenet venni, hogy a puliszkát megédesítse, az is igaz; de mikor Böszörményi azt mondja, hogy neki a lelke el sem tudja viselni, sőt meg is igérte a választóinak, hogy erre a czélra egy garast meg nem szavaz, megáll a józan ész, hogy akkor hogyan juthat ő arra a konklúzióra, hogy ti pedig ne beszéljetek annyit, hanem ajánlom, hogy ezt a javaslatot szavazzátok meg. Nekem itt eszembe jut — nem tudom, mással megtörtént-e, hogy az ember tavaszszal lapos, vizes területeken, a hol azok a közönséges sikló kigyók vannak, hall borzasztó keserves, panaszos, kínlódó hangokat, és ha vigyáz, hogy mi lehet az, hát látja, hogy egy szegény béka jár ott jobbra-balra és rettenetes hangokat ad. Nézi az ember, hogy mi lelheti ezt a szegény állatot, észreveszi, hogy a fa tövében ott van egy kigyó kitátott szájjal, és ez a szegény béka hiába forog, hiába sir, maga dugja be a fejét a kígyó szájába, a helyett, hogy elugrana. Ez is itt nyikorog, panaszkodik, (Nagy derültség.) a nélkül, hogy valaki figyelmeztetné: gyere ide jó ember, menekülj abból a varázskörből, a mely a honvédelmi miniszter ur körül van, nem, ő azt feltétlenül megszavazza. Ráadásul oda áll és azt mondja, borzasztó az a helyzet, hogy nekik nem adnak semmit. Nohát, kérem, az már mégis abszurdum, hogy valaki ilyen bolondot csináljon — ingyen. (Elénk derültség.) Mert, hogy valamiért tegye, azt elhiszem; de azt mondani, hogy nem kapunk semmit sem és mégis megtenni: ezt az eljárást én nem tudom minek nevezzem, de mindenesetre sajnálatra méltó állapot. Vádol minket azzal, hogy mi sokkal többet kMiszünk. Bocsánatot kérek, a nagy publikum iránt vagyok kénytelen kijelenteni, hogy egy különbség van. Mi igenis sokszor vagyunk annak a helyzetnek kitéve, hogy alulról szorítva vagyunk valaminek a keresztülvitelére, csak jegyezze meg Böszörményi barátom, hogy nem a magunk részére kérünk sohasem. (TJgy van! balfelöl.) Ez az ő jelzése csak az volt : Aufforderung zum Tanz, hogy vigyázzatok, mi is itt vagyunk, nekünk is adjatok valamit. Az is sajátságos, a mi Szatmár megyében is feltűnt, hogy hMatkozik mindkét elite-szónoka a vármegyének arra, hogy az alispán igy teszen, ugy teszen, ezt mondja, stb. Domahidy Elemér: Én nem hMatkoztam! Uray Imre: Én elismerem, hogy az alispán, daczára annak, hogy kormánypárti ember, igen derék, tisztességes, honett uri ember, és épen azután való héten beszéltem vele, mikor a képviselő ur is beszélt, és biztosítom, hogy nem helyeselte az eljárását, (Derültség.) csodálatos, 37