Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

270 232. országos ülés 1903 nu perczczel három óra előtt történt a vita megkezdése. Ezt maguk a tények bizonyítják. (Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, sem a Terézvárosról, sem a Lipótvárosról nincs most szó. Én a saját nézetemet mondom itt el. Arra kérem a t. elnök urat, méltóztassék konstatálni azt a tényt, hogy a vita mikor kezdődött meg. Én azt hiszem, hogy ezzel az elnök ur álláspontját fogadom el. A tény konstatálását oly módon vélem lehetségesnek, hogy méltóztassanak a gyorsírói jegyzeteket megnézni, a mely jegyzetek gyorsírói terminusokra vannak felosztva és a melyekben másodpercznyi pontossággal meg lehet állapítani, hogy valamely kijelentés mikor történt. Azt hiszem, ez egész tárgyilagos megállapítása lenne az időnek. Ha ebbe bele méltóztatnak egyezni, akkor minden szenvedély nélkül rátérhetünk a napirend megállapítására, vagy meg nem állapítására. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) Elnök: Holló képviselő ur kért szót! Holló Lajos: A házszabályokhoz kívánok szólani abban a tárgyban, hogy helye van-e a katalógus olvasásának, igen vagy nem. Feltétlenül el kell ismerni, hogy a képviselőháznak határozatképessége általában mind a ház méltóságával, mind az ország érdekével találkozik. (Ügy van!) A midőn tehát a ház közös egyetértéssel elhatározta a kormány indítványára, hogy az ülések egy órával meghosszabbíttassanak, akkor minden pártnak, de szerintünk különösen a kormányzó pártnak kötelessége, . .. {Felkiáltások jobb felöl: Nem különösen! Miért különösen ? Mozgás és nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Holló Lajos: . . .hogy a háznak határozatképességét határozataink komolyságára és méltóságára való tekintettel fentartsuk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És ha egy ilyen inczidens alkalmul szolgál arra, hogy minden párt, de különösen a kormányzó párt kötelességének tartja, hogy az egész ülés ideje alatt határozatképes számban jelen legyen: ez mindnyájunknak, a ház határozatainak és az országnak egyaránt, hasznára válik és méltóságára fog szolgálni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A mi pedig azt a kérdést illeti, hogy ezen időben — immár 4 óra után 10 perczczel — helyes-e a házszabályok illető szakaszának olyatén magyarázata:. . . (Zajos felkiáltások jobb felöl: Helyes! Hogyne volna helyes! Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Holló Lajos: ... az következményekkel egyaránt jár ide, erre az oldalra és amoda. De, gondolom, itt a merkantilis következmények oly csekély jelentőséggel bírnak, különösen reánk nézve, a kik — legalább felfogásunk szerint •— bizonyos nemzeti dolgokért küzdünk, hogy mi nem mérlegeljük azt, hogy ez hátránynyal is jár] olyan eltörpülő semmiség az itt. De megvan bennünk a méltányosság érzete... (Zajos irczias 19-én, csütörtökön. felkiáltások jobbfelöl: Hát mi kértük ? Kubik kérte! Egy hang a szélsöbaloldalon: Szőts kérte! Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Holló Lajos: Én nem vitatom azt, hogy mikor fejezte be Visontai Soma képviselő ur beszédjét, de saját tapasztalatomból mondhatom, hogy a mikor az elnök ur feltette a kérdést, hogy elfogadja-e a ház az ő indítványát, igen vagy nem, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) vagy pedig az azzal szemben álló indítványt fogadja-e el a ház, akkor három óra már fel tótlenül volt. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Elmúlt!) Ennek következtében az ülés határidejének elmulta után lett feltéve a kérdés egészen helyesen s akkor lett a határozatképesség konstatálása vita tárgyává. Tehát, a midőn az ülés után ilyen inczidens merül fel, akkor szerintem a házszabályok ilyen magyarázata nem állhat meg. Igenis, nem hozhatunk most sem határozatokat, ha nem vagyunk határozatképes számban, de szerintem azon konzekvencziákat, a melyeket a házszabályok azon szakaszából nem lehet levonni, a méltányosságnak, az igazságnak és a házszabályok helyes magyarázatának következtében kerülni kell. {Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Nessi Pál képviselő ur kMan a házszabályokhoz szólani. Nessi Pál: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az idő előrehaladottságára való tekintettel csak egész röviden fogok a házszabályokhoz szólani. (Egy hang jobb felől: Menjen inkább kéményt seperni! Nagy zaj. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ki mondta azt ?) Elnök: Csendet kérek ! Nessi Pál: Eá akarok mutatni arra, hogy az elnök ur az imént nagy hibát követett el, a midőn azt mondotta, hogy Thaly Kálmán képviselőtársamnak nem adja meg a szót, azért, mert a szavazást már elrendelte. Konstatálom, hogy az elnök ur az elnöki székben tévedett, a midőn ezt mondta. Ugyanis a házszabályok 295. §-a szerint az elnök nem a szavazást rendelte el, hanem a névsor felolvasását, (Mozgás és zaj a jobboldalon.) a mi a szavazás jelentőségével nem bír, mert a házszabályok illető szakasza le is vonja ezt a konzekvencziát, a midőn azt mondja, hogy az elnök a névsort felolvastatja, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Az nyelvbotlás volt! Nessi Pál: ... és erről jelentést tesz a háznak. Ez tehát nem szavazás, (Mozgás és zaj a jobboldalon.) A házszabályok 232. §-a szakasza intézkedik arról, . . . {Zaj jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek! Nessi Pál: . . . hogy szavazás közben beszédet tartani nem szabad. Nyilvánvaló dolog, hogy a szavazás nem lévén elrendelve, az elnöknek nem volt joga Thaly Kálmán képviselő ur-