Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

242 222. országos ülés 1903 márczius ÍM-én, csütörtökön. Az interpellácziók a szombati napon fognak megtétetni. Következik az 1889. évi VI. t.-cz. 14. §-ának módosításáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 268) általános tárgyalásának folytatása. Rátkay László jegyző: Horváth Dezső! Horváth Dezső: T. képviselőház! Az ezen oldalról elhangzott nagyfontosságú, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) hazafiságra valló és nagy tanulmányt feltételező beszédek után, hogy én is a t. ház elé állok, kifejteni álláspontomat a tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal szemben, ezen elhatározásomban megerősít engem meggyőződésem, kötelességérzetem, (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) a melylyel tartozom választóimnak, küldőimnek, a kiknek határozott Ígéretet tettem volt, hogy semmi olyasmihez, a mi a mostani adóterheket és súlyos helyzetünket még elviselhetetlenebbé tenné, hozzájárulni semmiképen nem fogok, ahhoz szavazatomat nem adom, hanem tőlem telhetőleg ellenezni fogom. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsobaloldalon.) Meggyőződésről tettem említést, t. ház. A midőn az ezen oldalon ülő t. képviselőtársaim kötelességszerüleg állást foglalnak ezen javaslatokkal szemben, a midőn én itt több izben hallottam már kijelentéseket, a melyeket a t. túloldalon ülő képviselő urak tettek bizonyos alkalmakkor, akár választáskor, akár máskor, a midőn a múltkor különlegesen is fel lett híva a, figyelmünk a meggyőződésre, a mikor Farkas Abris képviselőtársunk gr. Zichy Jenő beszédére közbeszólásképen megjegyezte, hogy tiszteljük a túloldalnak meggyőződését, mert ők is tiszteletben óhajtják a mienket tartani, midőn ezt a meggyőződést keresem: sajnálattal kell egyszersmind kijelentenem, hogy ezt a meggyőződést én nem találom, hanem találok ott helyette mást, egy minden egyéni akaratot lenyűgöző rideg pártfegyelmet. (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsobaloldalon.) Igen, t. képviselőház, mert akkor midőn az egyéni vélemény, az akaratnyilvánítás és cselekedet, sokszor a tettek is egészen másként bizonyítanak az egyes kéj)viselők mellett magánéletükben, mint a mikor megnyilatkozik a plénum, akkor ennek az önakaratot megbénitó, békóbaverő hatalomnak más nevet nem adhatok, mint: pártfegyelem. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon és a néppárton.) T. képviselőház! Minden egyes oldalon felszólalt t. képviselőtársaim, mint már emiitettem is, meggyőződésük szerint kötelességet kMannak teljesíteni, annyMal is inkább fáj nekünk az, hogy az itt ülő képviselőtársaimnak meggyőződésén és kötelességérzetén kMül hazafiságát, nemzeti érzését és tett ígéreteit is mélyen érinti az ittlévő törvényjavaslat. (Igaz! Ügy van! a szélsobaloldalon.) Es ne csodálkozzék, t. képviselőház, senki sem, hogy az ellenzék a legnagyobb ellenállást fejti ki ezen javaslatokkal szemben, midőn ezen három érzelmét sértve látja. Hogy a kormány, a midőn ezen javaslatokat keresztül akarja vinni, az ellenzéknek hazafiságát, nemzeti érzését és tett ígéreteit mennyire sérti, azt kifejtették már előttem szólott t. képviselőtársaim. Engedje meg azonban, t. képviselőház, hogy erre vonatkozólag egy-két gondolatomat én is kiemeljem. (Halljuk! Halljuk!) A midőn azt látjuk, hogy a kormány a helyett, hogy nemzeti életünkbe ütköző sérelmeinknek orvoslására sietne, ha látjuk silány gazdasági életünket, egész nemzeti létünk alapfeltételeinek sok fogyatékosságát és kinövését, a hol szükség volna a kormány erkölcsi és anyagi támogatására, hogy azokat megszüntesse, a mikor azt látjuk, a mint tegnapi felszólalásában egyik t. képviselőtársam érintette, hogy nyoIvorúságos iparunk csak tengődik, melynek ha szükséges, még áldozatok árán is támogatására kellene sietni a kormánynak, a midőn a népnevelés terére nézve, ezen nagyfontosságú közerkölcsi és közművelődési téren a legnagyobb hiányokat tapasztaljuk, a midőn látjuk annak számtalan bajait és sinylődését, a midőn azt látjuk, hogy a néptanítók meg ma is nyoIvorúságos fizetés mellett töltik be ezen nagyfontosságú nemzeti missziójukat, különösen akkor, hogyha igazak és magyarok, a midőn azt látjuk, hogy a közigazgatási tisztviselők legközelebb kongreszszusra gyűlnek össze, folyamodványokat és meIvorandumokat akarnak benyújtani, annak igazolására, hogy nagy hMatalos megterheltetésük és teendőik az ujabb fizetésrendezés által sem lesznek kellőleg méltányolva, a midőn itt van a bírói kar, a mely felszólalt, hogy az ő rangosztályba sorozásával nem látja az ő képzettségét, a melyet idő, j)énz és sokszor egészsége árán szerzett meg magának, kellőleg jutalmazva nem találja, a midőn látjuk, hogy sztrájkolnak a munkások, látjuk azoknak jogos elégületlenségét, a mikor érezzük, hogy jogos követelésekkel lépnek fel, szóval látjuk, t. képviselőház, a társadalom minden rétegében a kérvényezőket, kérelmezőket és folyamodókat, és azt tapasztaljuk, hogy a kormány mindezeket tudva, mindezeket a bajokat látva, hacsak a legkisebb mértékben is akarja orvosolni, nagy pénzáldozatért kell a nemzet elé járulnia: akkor a kormány ilyen javaslattal áll elő, a melyre semmi szükség sincsen, a mely a nemzettől mindent kér és a mely a nemzetnek semmit sem ad. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy ebben a tekintetben egy hasonlattal éljek. Lehet, hogy a túloldalon gyengének fogják találni ezt a hasonlatot, de bátorít engem annak használatára az a tudat, hogy abban a teljes igazság van. (Halljuk! Halljuk.') Látok előttem egy gyenge, izomtalan, fejletlen ifjút, a ki állandó