Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-231

230 231. országos ülés 1903 márczius 18-án, szerdán. ben még nagyobb összeggel, évi négy millió ' forinton felül maradt adósa Horvát-Szlavonország Magyarországnak, még pedig örökre, mert a Deák Ferencz bölcsesége és a t. többség bőkezűsége folytán, tekintettel a drága testvéri viszonyra, ezt a horvátok soha sem tartoznak visszafizetni. Ennek az állapotnak véget kell vetni, azért vagyok bátor én ezt a határozati javaslatot terjeszteni a t. ház elé (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy mindaddig, mig a Magyarország és HorvátSzlavonországok között pénzügyi egyezmény nem jön létre, semminemű oly törvényjavaslatot a képviselőház elé ne terjeszszen, a mely az 1867 : XII. t.-cz. által Ausztriával közösnek elismert ügyekre nézve Magyarország ujabb megterheltetését vagy terheinek növekedését vonná maga után.« (Élénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) Ezek után ajánlva határozati javaslatomnak elfogadását, kijelentem, hogy a kormány által benyújtott, hazámra és nemzetemre nézve végtelenül kárhozatos és veszedelmes törvényjavaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsobaloldálon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház! Most következnek a megállapított napirend szerint az interpellácziók. Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, javaslom a t. háznak, állajfitsuk meg a holnapi ülés napirendjét. (Halljuk! Halljuk!) Még pedig a holnapi ülés napirendjére tűzzük ki a mai ülésre tűzött javaslatok folytatólagos tárgyalását. (Helyeslés.) Ha a képviselőház elfogadja, ugy ezt határozatilag kimondom. Most következnek az interpellácziók, és pedig Kubik Béla képviselő ur interpellácziója a magyar állani vasú ti szabadjegyek tárgyában a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kubik Béía: T. ház! Nem igen lévén reményem arra nézve, hogy a legközelebbi jövőben a kereskedelemügyi tárcza körébe tartozó magyar államvasutaknak rendetlenségeit, visszaéléseit, hibáit előhozhassam, ezt az utat kellett választanom arra nézve, hogy szóvá tegyek olyan dolgokat, a melyeket helyteleneknek ismerek a magyar államvasutak ügykezelésében. (Halljuk ! Halljuk!) Én nem vagyok barátja annak, hogy bárki is ebben az országban kedvezményes vagy szabadjegyekben részesüljön. Én annak volnék a hMe, hogy senki semmiféle kedvezményben ne részesüljön, egyik és másik állampolgár közt különbséget ne tegyünk, mert én nem tudom ezt elképzelni, hogy miért legyen például egy államhMatalnok, egy ujságiró, egy képviselő, vagy nem tudom miféle más foglalkozású egyéniség előnyben egy adófizető állampolgárral szemben, ki ugyanazt a terhet viseli, a milyent a másik, azonban a kedvezményekben nem vesz részt. Még arra nem hallottam esetet, hogy akár egy iparos, akár egy földbirtokos, akár bármiféle más foglalkozású állampolgár szabad- vagy ked' vezményes jegyben részesült volna. Annál feltűnőbb a dolog akkor, mikor ugyanazon foglalkozású egyének egész csomója szabadjegyet kap, másik csoportja pedig nem kap. Tudomásomra jutott, hogy Miskolcz városban megjelenik három újság. Az egyik, a »Borsodmegyei Lapok« két állandó szabadjegygyei rendelkezik, a »Miskolczi Napló* szintén két szabadjegygyei rendelkezik, mindkét hírlap a szabadelvű párt politikáját hirdeti. Van azután egy harmadik is, az u. n. »Szabadság«, ez a mi politikánkat volna hMatva támogatni. Ezen lap ezelőtt két esztendővel két szabadjegygyei rendelkezett, a múlt esztendőben egygyel, ebben az esztendőben egyetlenegy szabadjegyet sem kapott. Tudomásom van arról, hogy a magyar államvasutakon nemcsak hMatalos és kMáltságos egyének utaznak szabadjegygyei, hanem dajkák, pesztonkák, sőt hölgyek, mindenféle rendű, rangú és kaliberűek. Akkor, az egyik ujságirónak adni, a másiknak nem adni szabadjegyet, olyan visszaélés, melyet megengedhetőnek nem tartok. Én hMe vagyok annak, hogy senki se kapjon kedvezményt, bár én is azok közé tartozom, kik kedvezményes jegygyei utaznak, mert a helyett, hogy 500 frtot fizetnék évenkint I. osztályú vasúti jegyért, fizetek 150 frtot, 300 koronát a mai pénzben és igénybe veszem ezt a kedvezményt, mert mindenki igénybe veszi, s mert ugy vesz 'm ezt a dolgot, mintha mindenkinek járna, de helyesnek nem tartom ezt a dolgot. Az én intenczióm az, hogy ilyent senki se kapjon, mert mire jő ez? Arra, hogy a miniszteri hMatalnokok nap-nap mellett ott csavarogjanak a magyar államvasutak vonalain, mert módjuk van olcsón utazni, a helyett, hogy ott találnék őket a miniszteri burokban. Az mindenesetre nem helyes, mert alkalmat ad arra, hogy azok az urak igy eltöltsék idejüket. De hogyha az egyik tisztviselő kap, legyen a másiknak is, a felekezeti és más tanítónak. Csakhogy akkor horribilis számú vasúti jegyet kellene kiadni és természetszerűleg ezektől a lehetőségig megtagadják ezeket a szabadjegyeket. Hogy ezt a dolgot tüzetesebben tanulmányozhassam, megkíséreltem itt a ház irodájában a megfelelő segédkönyvet megszerezni, azonban ezt sem voltam képes megkapni. Atküldtem a minisztériumba, hogy küldjék nekem azonnal át, de ez nem járt eredménynyel- Hacsak a miniszter ur szívességéből ezelőtt egy pár perczczel meg nem kapom, egyáltalában hozzá sem tudtam volna jutni. Felhívom tehát a házelnök urnak a figyelmét arra, hogy hasonló iratok és nyomtatványok itt mindenféle körülmények között megkaphatok legyenek. (Helyeslés a szélsobaloldálon.) Ezek olyan közérdekű dolgok, amelyekre nekünk feltétlenül szükségünk van, hogy ellenőrizhessük ezeket a közérdekű intézményeket.