Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-231

226 231. országos ülés 1903 márczius 18-án, szerdán. ken teljesitik, a minek — messze se kell menni — nálunk is megvan a példája. Három nyelv van most ő Felsége dicsőséges hadseregének különböző részeibe bevezetve: a közös hadseregben a német nyelv, a honvédségnél a magyar és a horvát nyelv. Ez tehát nem képezhet akadályt a nemzet ezen követelésének teljesitése elé. Azért nem is mondhatunk le semmi körülmények között ezen követelésről, és nem szűnünk meg szorgalmazni a t. kormányt és az utána következő kormányok sorozatát, hogy a nemzetnek ezt a jogos követelését teljesítsék. De nem is hiszszük, hogy ezen követelés teljesítésére nézve a kormányoknak valami hosszú sorozatára lenne szükségünk, mert az idő halad, az eszme érik, a nemzet szemei mindinkább felnyílnak és a jelenségekből és a tanulságokból azoknak a látható és láthatatlan katonai magasabb köröknek is le kell vonni magukra nézve a tanulságot. (TJgy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nein vagyunk meghódított tartomány, nyelvünkről nem mondunk le, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) annak elvételéhez nincs joga senkinek, sem a királynak, sem a törvényhozásnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez nemzeti jogunk. Mutassanak önök a világon még egy nemzetet, a mely eltűrné, hogy e tekintetben ugy bánjanak vele, mint velünk és mutassanak a világtörténelemben csak egy esetet, hogy e tekintetben a nemzet asszimilálódott volna uralkodóházához és nem az uralkodóház asszimilálódott volna a nemzethez. (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Minálunk sem lehet máskép, mert ez a történelemnek tanulsága, ez az eseményeknek kérlelhetetlen logikája, ennek igy kell lenni. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) De, t. h mellett a nagy sérelem mellett, a mely rajtunk a nemzeti nyelv szempontjából elkövettetik, hasonló sérelem az, a melylyel a hadseregnél a czimer és jelvények dolgában találkozunk. (Halljuk! Halljuk!) Miféle jogon alkalmazzák a közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregnél a kétfejű sasos czimert és a fekete-sárga zászlót? Nagyon rossz emlékeket keltenek fel vele. Mindjárt a nemzet koszorús költőjének, most az önök tábora egyik jelentékeny és díszes tagjának, Jókai Mórnak egy szép prózai közlését hozom az emlékezetükbe, (Halljuk! Halljuk!) a melyet a kétfejű sas akaratlanul a magyar embernek emlékezetébe idéz abból az időből, a mikor Jókai Mór azt irta: »Kelet párducza hadakozik az északi sassal, vérük festi a földet, körmeiket egymás csontjába vágják, Ne hagyd magadat, te keleti oroszlán! Leharaptad a sasnak az egyik fejét, harapd le a másik fejét is; hadd folyjék el vére, a mi még el nem folyt.« Vagy emlékezetünkbe juttatja azt az időt, mikor a kelet párducza már nem küzdhetett, a mikor mint Prometheus a sziklához volt lánczolva és az a kétfejű madár csőrével vágta a szemét és karmaMal marta a szMét. És önök ezt a kétfejű sasos czimert hordják a mi fiaink előtt, hogy ezt kövessék. Gyalázat J Ez gyalázat önökre és a nemzetre nézve. (Élénk helyeslés a szélsöhaloldalon,) Széll Kálmán miniszterelnök: Az a Prometheus már reg nem exisztál! Endrey Gyula: Azt mondják önök, hogy önálló nemzet vagyunk, sorsunkat magunk intézzük. Hát akkor az ilyen keserű poharat távolítsák el a nemzettői. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Adják a mi csapataink elé a mi dicsőséges zászlónkat, a piros-fehér-zöld zászlót, a melyet törvényeink is visszahelyeztek régi jogaikba és a melyeket mi diadalmasan meghordoztunk az egész világ előtt, a mely alatt mi és a mi fiaink nagyobb biztositékát képezzük ennek a hazának és ennek a trónnak, a mely alatt a tiszta lojalitás, a tiszta magyar alattvalói hűség vezérel mindnyájunkat. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) És a mikor a legdicsőbb, legnehezebb kötelességünket teljesítjük a haza iránt, akkor ne szégyenitsenek meg önök bennünket és ne szégyenitsék meg fiainkat azzal a gyűlölt kétfejű madárral és azzal a gyűlölt fekete-sárga zászlóval. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A t. miniszterelnök ur, szóba kerülvén a czimer és a zászló kérdése, a legnagyobb készséggel mindjárt ajánlkozott, hogy egy közös czimerről, egy^ közös birodalmi jelvényről fog gondoskodni. Én távolról sem vonom kétségbe, hogy a miniszterelnököt a legtisztább hazafias intencziók vezették e tekintetben. De azt hiszem, hogy e kérdés fölött nem lehet vitázni, a vita el van döntve, és ettől az ujabb keserűségtől a miniszterelnök ur és a kormány meg fogja a nemzetet kímélni, azt a nemzetet, a mely az ő színeiben, jelvényeiben, nyelvében és érzésében, ettől a közösügyes rendszertől annyi, de annyi megaláztatást és megszégyenítést szenvedett. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Egy más fontos követelésünk még a hadseregre nézve a katonai eskü. á, katonaság a király iránti hűség mellett esküdjék fel a nemzet alkotmányára. Ez a legkevesebb, a mit ebben a tekintetben a katonasággal szemben követelésképen felállíthatunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ebben a hadseregben a mi fiaink szolgálnak, az a hadsereg megszűnt császári hadsereg lenni, egy az néphadsereg, a mely az általános védkötelezettség alapján állíttatik össze. Molnár Jenő: És az általános anyagi áldozat alapján! Endrey Gyula: Az a hadsereg a trón biztonsága mellett az alkotmány biztonságára is szolgál és ha magától a királytól is megkívánjuk, hogy az alkotmányra esküt tegyen, kötelességünk, hogy attól a fegyveres erőtől is megkívánjuk, a mely feltétlen hűséggel, engedelmességgel tartozik feljebbvalói iránt. B. Kaas Ivor: A honvédségnél is el akarta törölni Fejérváry!