Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-231

23í. országos ülés 1903 márczius 18-án, szerdán. 223 vagy az előadó ur, és felvilágosítanák a nemzetet, mert ez mégis sajátságos és csodálatos tünemény, hogy 95.474 ujonczból is kitelt a 300.000 főből álló békelétszám és 125.000 ujonczból sem lesz több, mint 300.000 főnyi békelétszám. A katonaság egy nagy misztérium előttünk és a nemzet előtt is misztérium, (Igás! TJgy van! a szélsobaloldálon.) a melynek rejtélyeibe nem láthat senki, a melynek rejtélyeit a nemzet előtt, de még a nemzet sorsának intézői előtt sem tárják fel. Ha a hadseregnek kell valami, akkor érvényesül az a láthatatlan kéz, a mely erre a javaslatra is rányomta bélyegét és a t. többségre, a szabadelvű pártra is rányomta ezt a bélyeget. Ezt a javaslatot beterjesztették. Van-e rá szüksége a nemzetnek, vagy nincs rá szüksége, a mondás mindig az: hogy ebből a javaslatból törvénynek kell lenni. Hát majd megválik. Ha előttünk a hadsereg hadilétszáma, békelétszáma és egyéb dolgai bizonyos tekintetben misztériumot képeznek is, nem képez misztériumot az, mikor ezt a hadsereget fizetni kell, mert ezt a hadsereget jórészben mi tartjuk fenn. Ha a költségvetést tekintem, mit látok, t. képviselőház? Azt látom, hogy a jövő évre tervezett költségvetésben is, a melynek tárgyalására nem tudom, mikor fog kerülni a sor és azt hiszem, a miniszterelnök ur sem tudja . . . Széll Kálmán miniszterelnök: A magyar parlamentarizmus dicsőségére! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Endrey Gyula: Nem a parlamentnek szolgál az nagyobb dicsőségére, hogy nem tárgyalhatjuk még a költségvetést. Miért nem tárgyaltatta idejében a miniszterelnök ur, miért nem tárgyaltatta a múlt évben, miért nem tárgyaltatta esetleg ezen év elején? Ne ezt a javaslatot méltóztatott volna idehozni . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ennek ez a sora! Endrey Gyula: ... hanem méltóztatott volna a költségvetést kitűzni tárgyalásra, a melynek normális körülmények közt okvetlenül parlamenti utón kell letárgyaltaim. A költségvetést méltóztatott volna idehozni, nem pedig egy

r nagy szervezeti változást, egy ilyen időleges törvényjavaslat alakjában. Kern a parlamentre nézve szolgál az megbélyegzőül, hogy a költségvetést nem tárgyalhatjuk, hanem a kormányzatnak szolgál nagyobb dicsőségére. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldálon.) A költségvetés szerint katonai költségeink következőképen vannak előirányozva: az 1903-dik évre a hadsereg rendes szükséglete 281,856.619 K-ra, a hadi tengerészet szükséglete pedig 34,828.940 koronára van előirányozva; a hadseregnél és a tengerészetnél a rendkívüli szükségletek 33.936.286 koronára vannak előirányozva. Ez összesen 350,621.833 korona. Ehhez járul még a Boszniában és Herczegovinában, továbbá a Lim területén álló parancsnokságok, intézetek és csapatok 1903. évi rendkívüli szükséglete czimén 7,814.000 korona. A közös hadseregre tehát összesen 358,633.140 korona irányoztatott elő ; ebből viseli a nemzet természetesen a quóta arányában a reá eső részt. Ezenkívül a nemzet viseli a honvédségnek közel 40 millióra rugó, vagyis 39,468.009 korona költségét. Hát nem óriási r áldozat-e ez, a mit a nemzet eddig is hoz ? Óriási az áldozat; mert ne méltóztassanak feledni azt, ha a túloldalról hMatkoznak is olykor arra a nagyhatalmi állásra, nyugodt lélekkel elmondhatjuk : »De strigis, quae non sünt, nulla quaestio fiat!« (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mi nem látjuk azt a nagyhatalmi állást, a melyet a t. túloldal nekünk imputál. Nincs is szükségünk erre a nagyhatalmi állásra, mert mi nem expanzív, terjeszkedő hatalom vagyunk. A mi véderőnk nem a terjeszkedésre, hanem a védelemre van hMatva, arra, hogy ezt a nemzetet megvédje a haza birtokában, hogy megvédje a koronát két államának birtokában. (TJgy van ! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Ehhez nem kell nagyhatalmi állás kifelé, ehhez erő kell! Széll Kálmán miniszterelnök: Hisz erőből áll a nagyhatalmi állás! Endrey Gyula: Az az erő kell, a mely minden házigazdában megvan, hogy meg tudja védelmezni a saját tűzhelyét. Arra pedig, hogy megvédelmezzük állásunkat itt Közép-Európában, megvédelmezzük a trónt államainak birtokában, arra túlon-túl elegendő ahadierőnk. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldálon.) Épen tegnap hMatkozott reá b. Kaas Ivor, hogy ma már ottan állunk, hogy hadierőnk, nem számítva a népfelkelést, háború esetén a másfél millió embert meghaladja; miért volna tehát nekünk szükségünk arra, hogy ezt az óriási áldozatokkal fentartott hadierőt még tetézzük, hogy áldozatainkat még súlyosbítsuk, mikor a mostani áldozatok alatt is, mondhatom, görnyedezünk? (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldálon.) Támadó minőségben semmiesetre sincs szükségünk a hadierő gyarapítására, mert bárminő szelek fújnak is a Balkán felől, azt hiszem, ezek a szelek nem oly erősek, hogy a mi haderőnknek biztonságát bármily tekintetben is érintenék; és ez egyáltalán nem képezhet indokot arra nézve, hogy a nemzettől ujabb áldozatokat követeljenek. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldálon.) A kormánypárti szónokok közt többen hMatkoztak a Balkánra. Mit keresünk mi a Balkánon ? Közgazdasági érdekeink vannak ott, de hogy nekünk hadi érdekeink, hadi babérok szerzésére való terrénumunk lenne ott, azt, mondhatnám, a nemzeti közfelfogás nevében visszautasítom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) A mi érdekünk a Balkánon, mint a hogy azt igen szépen és terjedelmesen Lovászy Márton barátom kifejtette, a statusquo fentartása, és az ottani államok önállóságának védelmezése, biztosítása. (Helyeslés a szélsobaloldálon.) Megtette az osztrák