Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-231
231. országos ülés 1903 márczius 18-án, szerdán. 219 nok, a kik abban a pártban — felfogásom és véleményem szerint — jelentékeny tényezők. Hiszen ha összehasonlítást teszünk a múlt és a jelen között, ha összehasonlítjuk a Bánffy Dezső-féle obstrukcziót ezen törvényjavaslat elleni obstrukczióval, én nyugodt lélekkel, tiszta öntudattal és felemelt fővel elmondhatom, hogy annak az előbbeni obstrukcziónak kevesebb erkölcsi, ethikai és politikai alapja volt, mint a mainak, mert az az obstrukezió egy erőszakos miniszterelnök ellen irányult; szenvedélyesebb volt talán, mint a mostani, mert személyes motívumok voltak benne a rugók, de nem volt jogosabb és indokoltabb. A mostani obstrukezió a nemzet nagy érdekei védelmére indult meg. (Igazi TJgy van! a szélsőhaloldalon.) A hadsereggel szemben a nemzet legdrágább kincseit akarja ez az obstrukezió megvédelmezni és érvényesíteni. Nem Széll Kálmán miniszterelnök ur személye ellen indult meg, hanem a javaslat ellen, a mely javaslat káros és veszedelmes az országra és a nemzetre nézve egyaránt. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A Bánffy-féle obBtrukcziónak az lett a következménye, hogy Széll Kálmán miniszterelnök ur programmja alapján, a nemzeti párt a szabadelvű pártba belépett és egy kormányt alaki thattak, a mely vezérszavául hirdette a jog, törvény és igazság jelszavát, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mi is — mondhatnám az egész függetlenségi párt — óhajtottuk akkor, hogy a nemzeti párt végre-valahára elérkezettnek lássa az időt arra, hogy a kormánypárt kebelébe belépjen; hogy részt vegyen az ország kormányzásában és az ország kormányzásával járó felelőségben, mert mi a nemzeti párt iránt reménységeket tápláltunk: a mennyiben reméltük, hogy a túloldalon, a többségben a nemzet érdekében majd érvényesitik irányelveiket. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Gabányi MikLós: Irgalmatlanul csalódtunk! Endrey Gyula: Nem akarok most nagyon a dolog részleteibe bocsátkozni, de én és barátaim kénytelenek vagyunk kijelenteni, (Halljuk! Halljuk ! a szélsobaloldalon.) hogy ebből a legutóbbi fúzióból nagyon szoIvorú tanulságokat merítettünk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A midőn a nemzeti párt tagjai a többség soraiba beléptek, ki gondolta volna, hogy belépésük után négy évvel ilyen törvényjavaslattal fog előáll ani az a kormány, a melyet ők támogatnak, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és hogy ők kénytelenek lesznek — legalább ugy látszik, hogy kényszerhelyzetben érzik magukat — ezt a javaslatot támogatni. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) A midőn az ellenzék részéről ezen törvényjavaslat ellen folyó harezot és a túloldalon a volt nemzeti párt egyes exponáltabb tagjainak maguktartását látjuk: akkor önkénytelenül is eszünkbe jut a magyar klasszikusnak szava: »Bégi dicsőségünk, hol késel az éji homályban ?« (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mi nagyon jól tudjuk, (Ralijuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy a nemzeti pártnak nem volt programmpontja az önálló nemzeti hadsereg, nem is állítottuk, hogy ez lett volna a programmja, azonban bocsásson meg Bolgár Ferencz igen t. képviselőtársam: mi a nemzeti párt programmját katonai kérdésekben is többre taksáltuk, mint a mennyire ő taksálja. Bolgár Ferencz t. képviselőtársam a pártnak 1892. évi kiáltványára hMatkozik és azt mondja: Mi van abban hangoztatva és főképen kidomborítva? A katonai nevelés kérdése és a védtörvény 25. §-ának a nemzet intelligencziájára való súlyos nehezedése. Mellesleg azután megjegyzi, hogy igaz, hogy voltak még mások is a programúiban, de azok kisebb jelentőségűek. Például a nemzeti irány. Bolgár Ferencz: A nemzeti irány volt a programm főpontja. Endrey Gyula: Ha az volt a főpont, akkor méltán vethetjük fel azt a kérdést, hogy miképen támogathat ő is becses szavazatával egy ilyen törvényjavaslatot, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) a mely a nemzeti irány felé abszolúte semmiféle közeledést nem tartalmaz, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) a melyre nézve a nemzeti irány szempontjából az arra illetékes férfiak részéről semmi, de épen semmiféle biztató ígéretet nem nyertünk P (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja Bolgár Ferencz t. képviselőtársam, hogy ők, a volt nemzeti pártnak tagjai, a régi elveket ma is képviselik azzal, hogy ma mint a szabadelvű párt tagjai ezzel együtt akarják megoldani azon kérdéseket és elveket, a melyeket a nemzeti párton hirdettek. Én elhibázottnak látom ezt a szándékot. Nem abból a szempontból, mintha a régi nemzeti pártban komoly szándék és komoly akarat nem lenne, hogy a hadseregre nézve minden nemzeti követelményt megvalósítsanak, a mit az ő általuk programmjukként vallott 1867 : XII. törvényezikk értelmével megvalósítani lehet, azt ne tudnák megvalósítani ; hanem azért látom ezt a jószándékot nagyon hiúnak és meddőnek, mert szoIvorú tapasztalataink vannak nekünk a múltból. Bement már abba a többségbe olyan ellenzéki párt is, a mely radikálisabb nemzeti követelményeket hirdetett és követelt, de abból a // »több«-ből sem tudott semmit megvalósítani. Ok pedig odamennek — megengedem a legbecsületesebb jószándékkal, a nemzet iránti kötelességérzettel saját felfogásuk szerint — és abból a kicsiből vélnek valamit megvalósíthatni. Én azt hiszem, hogy az én t. barátom, Bolgár Ferencz, belépve a szabadelvű pártba az ő nemzeti irányzatos czifra szűrével, azt ott egyelőre szögre akasztotta, és hiába fogja majd később azt a nótát elénekelni, hogy: » Czifra szűröm szögre van akasztva, Gyere rózsám, add fel a vállamra* . . . sem gr. Tisza István, sem gr. Andrássy Gyula 28*
