Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-231

231. országos ülés 1903 márczius 18-án, szerdán. 215 viselő úrtól, hogy nekem elhigyje, — hogy nekem legkisebb tudomásom ezen eljárásról nem volt, utasítást erre nem adtam, hanem a lapokból olvastam ezt az egész ruha-históriát. Itt egyszerű rendőri bünügynyoniozásról és esetről van szó. Feljelentés történt, hogy kincstári holmik tiltott utón jutottak oda. Ezt nem volt szabad a rendőrségnek ignorálni (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki által?) s erre a rendőrségnek el kellett járnia. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ki jelentette fel ? Singer ismeretlené!) Az eljárás megindult, az eljárás a főkapitány jelentése szerint törvényes alapon történt, és kiderült, hogy azok a tárgyak katonai kincstári eredetűek. A vizsgálat alapján valamennyire nézve az volt az alapos feltevés, hogy mind onnét származnak, csak az nem volt bizonyos — és itt félreértett a képviselő ur, én nem ismertem be, nem is avatkoztam a detailokba, hogy egy része nem volt katonai eredetű, a másik része az volt •— mondom, csak az nem volt konstatálva, hogy valamennyi kiselejtezett volt-e és hogy nem tiltott utón jutottak-e oda? mert nem találták valamennyin a kiselejtezés bélyegét. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) MMel ezt nem tudták bizonyítani, és Leszkay igazgató urnak az a kijelentése, hogy ezeket vásárolta, egészen jóhiszeműen történt, azok a tárgyak a zár alól feloldattak és még délelőtt neki vissza fognak adatni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hogy szabálytalanság történt a szóban levő ruhadarabok eladásakor, az már bizonyos, mert az eladó szerződése a kincstárral ugy szól, hogy neki nem szabad azokat a holmikat közforgalomba bocsátani és ő mégis közforgalomba bocsátotta; mert azt hiszem, ha a színháznak használatra eladta, ez közforgalomba bocsátás; és pedig eladta oly állapotban, mint a hogy 6 vásárolta. (Egy hang a baloldalon: Még védelmezi!) Én a tényállást adom elő, 'ugy a mint történt. (Helyeslés, Halljuk ! Halljuk ! jobbról.) Mire zsugorodik tehát össze ez az egész dolog ? Arra, hogy történt-e szabálytalanság a rendőrség eljárásában ezen lopás vagy más tiltott utón való birtoklásba jutás gyanúja alatt álló cselekményre vonatkozó rendőri bűnnyomozás esetében, vagy nem? A főkapitány jelentése szerint, még pedig okmányilag támogatott jelentése szerint (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Hallhűi! jobbról.), ő törvényesen járt el. Hogy semmi egyéb intenczió nem volt benne, mint igazságszolgáltatás, nyomozás, az bizonyos, az kétségtelen. (Nagy zaj és ellenmondás a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Én most bevárom a további részletes jelentést arra nézve, hogy a rendőrség minden tekintetben a törvénynek megfelelően járt-e el és a szerin t foglalok állást a kérdésben. Ez, gondolom, egészen helyes és egyedül helyes felfogás. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Ha a főkapitányság törvényesen járt el, akkor igazat kell neki adnom. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: T. ház! . . . (Zaj.) Elnök: Mi czimen kMan szólani a képviselő ur? (Zaj.) Lengyel Zoltán: Személyes kérdésben kérek 'szót. (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Micsoda személyes kérdésben?) Egy közbeszólást tettem, a mely ugy szólt, hogy tudomásom szerint a miniszterelnök ur tudtával történt az egész. (Élénk mozgás jobbról.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hossz és nem igaz a tudomása! (Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem személyes kérdés! Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk') Elnök (csenget): Kérem, tessék meghallgatni a képviselő urat, hogy meggyőződjem, vájjon csakugyan a házszabályok körében mozog-e. Lengyel Zoltán: A miniszterelnök ur azt felelte, hogy ez nem igaz. Széll Kálmán miniszterelnök: Mert nem ugy van! Lengyel Zoltán: Ha így szembe van állítva a kérdés, kötelességemnek tartom megindokolni, miért mondtam. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Joga van szólani!) Beőthy Ákos: Joga van szólani! Elnök: Én nem mondtam egy szót sem, ne méltóztassék velem vitatkozni. (Derültség.) Kubik Béla: Nem szeretik az igazságot odaát, csak az erőszakot, a terrorizmust, csak szavazni akarnak, de nem szavazzuk le az igazságot! (Nagy zaj.) Lengye! Zoltán: A t. miniszterelnök ur beszéde közben Leszkay igazgató ur, ki a karzaton hallgatta a dolgot, felhMatott magához és ott a következőket mondta és Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam előtt ennek kijelentésére fel is hatalmazott. (Mozgás a baloldalon.) Ezt mondotta: Rudnay között és köztem a következő párbeszéd folyt le: (Halljuk! Halljuk.') Én ebben a dologban nem tehetek semmit (Felkiáltások: Ki mondta?) Rudnay. Ha nem adom vissza jól a szöveget, méltóztassanak elnézni, hanem azért jótállok, hogy a tartalma ez. Menjen Széllhez — mondta a főkapitány — intézze el vele a dolgot, mert felsőbb intézkedésre történik az egész. (Nagy zaj a baloldalon. A miniszterelnök szólásra feláll.) Kubik Béla: El kell csapni Rudnayt! Valamelyik hazudik! (Folytonosan tartó nagy zaj. Az elnök többször csenget.) Kiss Ernő: Leszkaynak hisz, a miniszterelnöknek nem hisz! Rakovszky István: Ez is Bánffy-stikli! Kubik Béla: El kell csapni Rudnayt! (Folytonos nagy zaj. Az elnök többször csenget.) Lengyel Zoltán: Azt kérdezte tőle Leszkay igazgató: Mehetek-e a miniszterelnök úrhoz, I hiszen engem nem fogad! Mire Rudnay ezt vá-