Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-230
230. országos ülés 1903 márczius 17-én, kedden. 199 Ezen kétéves katonai szolgálatnak megvan a maga története minálunk. Mikor a véderőtörvény iránti tanácskozás folyt, egy vagy két esztendővel ezelőtt, kérdést intéztek a hadtestparancsnokokhoz, hogy mit szólnának ahhoz, hogy a kétévi katonai szolgálat behozassék. S akkor az összes hadtestparancsnokok — egynek kMételével — azt a véleményt adták, hogy a mi monarchiánkban nem hozható be a kétéves katonai szolgálat, hanem itt meg kell tartani a háromévi katonai szolgálatot. (Egy hang balfelöl: Miért?) Hogy miért, azt nem tudom. Az egyik igy, a másik ugy okolta meg, de ennek következtében történt az, hogy ez a törvényjavaslat, a mely előttünk fekszik, nem szól arról és nem tér át a kétévi katonai szolgálatra, hanem megmarad a háromévi szolgálat mellett. Ha tehát tudni akarjuk, hogy mennyi lesz az ujonczjutalék, azt meg kell háromszorozni. Mikor ezt azután bezsebelték, akkor jönni fognak három esztendő múlva azzal, hogy a békelétszám jelenleg 75.000 emberrel több, most ezt a békelétszámot veszszük a kétéves katonai szolgálatnak alapjául, akkor azután kapunk egy őrült nagyságú hadsereget, a melyben csak a bénák és púposok nem lesznek katonák. Hogy mi, néppártiak a militárizmusnak ilyen szolgálatokat akarjunk tenni, ez nekünk eszünk ágában sincs. De azért mégis követeljük a íixirozott katonai létszámot, a kétévi katonai szolgálatot ... Beőthy Ákos: Csakhogy a létszám leszállításával ! B. Kaas Mor: Azt sem mondom, hanem azt mondom, hogy tudni akarom a törvényben, hogy mennyi lesz a kétévi katonai szolgálat mellett a hadi létszám és mennyi lesz a békelétszám; és tudni akarom, hogy mennyibe fog ez kerülni, és akkor fogok Ítélni a felett, vájjon a kétévi katonai szolgálat ily módon megadható-e, elbirja-e azt Magyarország vagy nem. (Helyeslés balfelöl.) Ha elbírja, ha az gazdaságilag, vérben, erkölcsben a népnek javára szolgál, akkor örömmel fogunk hozzájárulni, ha pedig azt tapasztaljuk, hogy a militárizmusnak egyik fogása, akkor nem fogjuk elfogadni. Beőthy Ákos: Akkor obstruálunk jobban! (Derültség.) B. Kaas Mor: Ha így benne vagyunk a bizonytalanságban, a folytonos felfelé emelkedésben, benne vagyunk már 1868 óta, különösen 1885—89 óta, s mostan belejövünk szakaszonkint ezzel a törvényjavaslattal s azokkal, a melyek ezután következnek, ha már ilyen politikában benne vagyunk, akkor ne méltóztassék nekünk rossz néven venni, ha világosan akarunk látni, ha azt kérdezzük, hogy elbirja-e ezt a nemzet katonailag, s elbírja e pénzügyileg ? Hiszen önök, uraim, mindnyájan ismerik a hadseregben levő állapotokat; tudják azt, hogy a kMándorlást, a katonaszökevényeket, az öngyilkosságokat . . . Visontai Soma: Első helyen az öngyilkosságokat ! B. Kaas Mor: A mi az öngyilkosságokat illeti, azoknak megvan a maguk statisztikája. Angliában 10.000 katona közül kettő lesz öngyilkos, Németországban 10.000 katona közül 6 ; minálunk 12 1 /2. Ennek mégis csak kell valami okának lenni! Színpadi hatásokért, vagy szeszélyből csak nem lövik főbe magukat az emberek? Okvetlenül mélyen rejlő hibáknak kell lenni annak a hadseregnek szervezetében, és azt megtaláljuk abban az ellentétben, vagy ne mondjuk ellentétben, hanem a szolidaritásnak azon hiányában, a mely nálunk a tisztikar s annak vezetése és a legénység s annak szelleme között fenforog. (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Mindezeknek a fogyatékosságoknak, mindezeknek a visszaéléseknek, mindezeknek a bajoknak a gyökere itt rejlik. De hát nézzük a pénzügyi szempontot. Azt mondja a honvédelmi miniszter ur, szavazzátok meg ezt, hiszen ez csak hét millióba kerül. Beőthy Ákos: De csakis 1905-ig! B. Kaas Mor: Hát én nem okoskodom azon, hogy hisz itt van a tisztviselők fizetésének felemelése és sok mindenféle kiadás, a mire sokkal inkább szükségünk van, mint erre, a mire semmi szükségünk sincs. De hát az a hét millió valósággal hét millió-e? Mikor közbekiáltotta valaki, hogy kétségbe vonja és azt mondotta, hogy mik a rendkívüli kiadások, az volt a válasz, hogy a rendkívülieket a delegáczió szavazza meg. Ugyanazt ismételte meg az előadó ur is. Ez megint egy hihetetlen okoskodás. Hogy az a hét millió mennyi, azt sem tudjuk, mert nincs megokolva, miért hót millió, miért nem több. Hogy a rendkívüli kiadások, a melyeket a delegáczió fog megszavazni, mennyire rúgnak, arról szó sincs. És akkor jön a miniszterelnök ur és a maga általánosan ismert finánczgenijével azt mondja, hogy mennyi fejtörésükbe került nekik az, hogy ezeket a katonai javaslatokat beterjeszthessék ugy, hogy abból adóemelés ne legyen. Hát ez a budgetirozás mestersége. Beőthy Ákos ; Financziális szemfényvesztés ! B. Kaas Mor: Van itten, tudjuk, adóemelés nélkül való adminisztratív adószaporitás, vannak itt konverziók, a melyek áthárítják a terhet a tőke szaporításával a jövőre, szóval vannak itt módozatok, a melyekről most nem szólok. Beőthy Ákos: A községek és a városok nyakába sózzák a terheket! B. Kaas Mor: Eszembe jut Nagy Frigyes porosz király, a ki egyszer sétálván, találkozik egy református papjelölttel. Az megkéri, hogy nevezze őt ki valamely parochiára. Azt mondja neki a király, hogy jól van, gyere holnap, fogsz nekem prédikálni az udvari kápolnában, majd
