Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-230

230. országos ülés 1903 márczius 17-én, kedden. 187 megteremtése lebegett szemük előtt, hogy a 67-es politikai kiegyezés csak a pillanatnyi kényszerhelyzet műve volt, de megtartották az egységes hadsereget azért, hogy ezt az egységet ápolják, fen tartsák és Magyarország elnyomására alkalmas időben meg is valósítsák. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pedig nekünk a kap­csolat a monarchiával csak addig közös, mig nemzeti fenmaradásunkat ennek keretében hatha­tósan tudjuk biztosítani. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Ha ezt nem érhetjük el, ha ezt a biztosítást nem kapjuk meg, ha azt látjuk, hogy abban a keretben előbb-utóbb el kell nemzeti­leg pusztulnunk, el kell vesznünk, akkor nekünk mindegy akár az osztrák, akár az orosz oltja ki nemzetünk életét; (Igaz! Ugy van! a bal­és a szélsöbaloldalon.) sőt rosszabb reánk nézve az^ osztrák, mert az egy dicstelen, gyáva nemzet. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt mondta egy, a túloldalról a javaslat mellett felszólalt t. képviselőtársunk, hogy gyen­gék vagyunk és nagyon is rászorulunk Ausz­tria támaszára. A magyar nemzet minden tá­mogatást, minden, irányában tanúsított jóindu­latot hálás érzelmekkel fogad, de az olyan támogatástól, a milyenben minket Ausztria részesít, mentsen meg bennünket az Isten. (He­lyeslés a szélsöbaloldalon.) Olyanból nem kérünk, rosszabbul nem támogathat minket a legádá­zabb ellenség sem. (Igaz! Ugy van! a szélsö­baloldalon.) Ez a támogatás abból áll, hogy vele szemben a gyarmati viszonyból szabadulnunk nem lehet; abból áll, hogy a közös ügyek költ­ségeihez való hozzájárulási arányunkat folyton emelni törekszik; abból áll, hogy a világ pénz­piaczát előlünk elzárni igyekezik a mi valuta­rendezésünk megnehezítésével is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy mily méltányta­lanul jár el velünk szemben az elvállalt közös államadósság kamataihoz való hozzájárulás te­kintetében, annak épen most az utolsó napok­ban voltunk tanúi. Hogy még ugy, a hogy élni hagy, az nem a barátságán múlik, hanem a mi erőnkön, mert ha rajta állana, inkább ma, mint holnap vetne véget autonóm tartományi helyze­tünknek és olvasztana be bennünket. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt hozza fel a t. honvédelmi miniszter ur ezen javaslat igazo­lására, hogy az abban szándékolt létszámemelésre a többi nagyhatalmak példája és fegyverkezése kényszerit bennünket, mert nagyon elmaradtunk mögöttük. Hát ez igaz, de si duo faciunt idem, non est idem. Azoknak a hatalmaknak példá­ját a magyar nemzet nem követheti a nélkül, hogy az országot a gazdasági összeroskadás ve­szélyének ki ne tegye, már pedig, hogy egy vesztett háború végzetteljesebb volna-e erre a nemzetre, mint a gazdasági összeroskadás, az legalább is kétséges. (Igaz! Ugy van! a szélsö­baloldalon ) Ne hasonlítgassuk magunkat mindig a kül­földi nagyhatalmakhoz. Minden hasonlat sántít, de ebben a tekintetben, ha a magyar nemzetet hasonlítjuk össze a többi nagyhatalmakkal, azt mondhatjuk, hogy mind a négy lábára sántít. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Fran­cziaorszägot egy nagy nemzeti szenvedelem, a revanche eszméje vezeti hadserege szervezeténél. Francziaország gazdag, Francziaországnak 30 ezermillió franknyi tőkéje van elhelyezve külföl­dön, melyből a franczia állampolgárok 1200, sőt talán 1500 millió franknyi évi jövedelmet élveznek, erős hadserege piaczot nyit iparának, kereskedelmének, teret teremt vállalkozási szelle­mének. A hadseregre fordított költségek megté­rülnek részben azáltal, hogy a franczia ipart foglalkoztatják, a munkások ezreinek adnak kenyeret, megélhetést. Ilyenek az állapotok kisebb-nagyobb eltérésekkel a többi hatalmaknál is. így van ez, mert azok önálló, független nem­zeti államok, azokban a hadsereg a nemzeti szellem, a nemzeti érzelem iskolája, ápolója és fejlesztője. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalol­dalon.) Az ő hadseregük nemcsak az ország területét védi, de biztosítja nemzeti faji jellegü­ket, jogaikat, szabadságaikat és alkotmányukat. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Meny­nyire más a mi helyzetünk, a magyar nemzet helyzete a közös hadsereggel szemben! Azok az eszmék, azok a törekvések, a melyekért a ma­gyar nemzet hevül, azt a hadsereget hidegen hagyják, vagy abban épen ellenséges érzelmeket sőt gyűlöletet keltenek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nekünk nincsenek tőkéink a külföldön elhelyezve, ellenkezőleg mi vagyunk a külföldnek legalább 10.000 millió koronával adósak. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Iparunk gyenge, annak fejlesztésére nem fordíthatjuk a hadsereg felszerelésére és ellátására kiadott költ­ségeket. A mi hadseregünk nem nyit nekünk piaczot iparunk számára, a mi nincsen, nem teremt teret kereskedelmünk vállalkozói szelle­mének. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha nyitna is piaczot, azt nem a mi iparunknak nyitná, ha teremtene is teret, azt nem a mi vállalkozási kedvünkért teremtené, hanem az osztrákokért, a mint azt látjuk Boszniában is. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A közös hadsereg védi ugyan az ország területét, ugy a hogy tudja, de nem védi Magyar­ország nemzeti, faji jellegét; annak a hadsereg­nek egyre megy, hogy milyen nyelven beszélnek az általa védett területen, az nemzeti, faji ér­dekeket nem ismer, azt csak az a czél vezeti, hogy ezen föld felett a sárga-fekete lobogó lobogjon és a kétfejű sas lebegjen, és az, a mit ez a két szimbólum kifejez. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt is mondják, hogy véderőnk gyenge és ha azt nem erősítjük, nem kapunk a veszély pillanatában szövetségest, külföldről jövő tá­mogatást. Nem, t. ház, a szövetséges-nyerés nem attól függ, hogy mekkora a hadsereg, hanem attól függ, hogy érdekében áll-e valakinek, ha 24*

Next

/
Oldalképek
Tartalom