Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-230
184 230. országos ülés 1903 azokra a javaslatokra utalnom, a melyeknek elintézését az Ausztriával való gazdasági kiegyezés megkötése teszi szükségessé, és a mely javaslatoknak elintézése — tekintve azok nagyfontosságát — bizonyára hosszú időre le fogja kötni a képviselőház munkásságát. (Igaz! Ügy van ! jt szélsÖbaloldalon.) Önök, t. képviselőtársaim, ott a túloldalon ezen Ausztriával megkötendő gazdasági kiegyezéstől reménylik, várják az ország gazdasági helyzetének javulását. Valószinü, hogy önök reményeikben csalatkozni fognak. (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) De ezzel összefüggésben kérdem: nem alkalmasabb időpont lett volna-e ezen javaslatok benyújtására az az idő, a mikor az Ausztriával való gazdasági kiegyezés megköttetett és önök annak az ország gazdasági fellendülésére remélt hatását tapasztalhatják? Hiszen akkor a kormány a helyzet már beállott javulására reámutatva esetleg beterjeszthette volna ezen törvényjavaslatokat ; s azt hiszem, hogy akkor e javaslatok elintézésének útjába annyi akadály nem gördült volna. De a mai viszonyok között lehetetlenség, hogy a t. kormány azon hiedelemben ringathatta volna magát, hogy ezen javaslatokat a képviselőház gyorsan el fogja intézni. Midőn köztudomásúvá vált, hogy a t. kormány az országgyűlésen az ujonczlétszám felemelését fogja követelni, feljajdult az egész ország és az ellenzék nyíltan adott kifejezést abbeli szándékának, hogy ezen javaslatok ellen minden erejéből küzdeni fog. Tudnia kellett volna a t. kormánynak, hogy ezek a javaslatok hónapokat fognak elrabolni a képviselőház idejéből. (Igaz! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Miért nem hagyta azok benyújtását oly időre, mikor a képviselőház ideje nincs ilyen rövidre szabva, mikor ezen javaslatok gyors tárgyalása nem szükséges ? Ma már az országot törvényen kMüli állapotba sodorták, hiszen csak a folyó év négy első hónapjára van felhatalmazva a múlt évi költségvetés szerint fedezni az állam kiadását. Vagy talán épen ez az oka ezen javaslatok mostani benyújtásának, hogy az ellenzéket a zavarokért való felelőségnek ráháritásával tegyék engedékenynyé ? Az ember igazán gondolkodóba esik azon, vájjon mik lehetnek a kormány igazi szándékai ezen javaslatok inaugurálásával ? A törvényjavaslat indokolása, az itt elhangzott miniszteri és előadói beszédek nem nyújtottak nekünk e tekintetben semmi felvilágosítást. Veszély nem fenyegeti a monarchiát, hiszen ha a maczedóniai zavarok csakugyan valami háborúba sodornának bele, ebben a háborúban a most felemelt ujonczlétszám még nem érvényesülne. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem lehetett volna-e várni az ujonczlétszám felemelésével addig, a mig a kormány a végleges törvényjavaslatot benyújtotta ? Vagy talán erőpróba akar ez lenni a bécsi körök számára, hogy megbizonyosodjanak a felől, hogy Magyarországon mindenre márczius 11-én, kedden. lehet kormányt és a kormánynak mindenre lehet többséget találni? Avagy megelégelték már alkotmányosdi játékunkat — és az ellenzék ellenállásának fölkeltésével ürügyet akarnak nyerni arra, hogy a nemzetet alkotmányától megfoszszák? Ebben az esetben ugyancsak szépen növelnék a monarchia erejét és nagyhatalmi állását. Én ezen javaslatokat nem fogadom el (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) elsősorban azért, mert az ország anyagi erejét nem tartom elegendőnek, gazdasági helyzetét elég erősnek, (Igaz! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) jövendőbeli gazdasági kilátásait elég biztosaknak arra nézve, hogy az ezen javaslatokból származó költségeket megbírja, (ügy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Nemcsak mi mondjuk, nemcsak mi állítjuk ezt, nemcsak mi gondolkozunk igy. Azon kérvények halmaza, melyek a magyar országgyűlés képviselőházához benyujtattak, kérve ezen javaslatok elvetését, mind-mind nagyon megdöbbentő sziliekkel ecseteli az ország gazdasági helyzetét, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ezen kérvények nem mind ellenzéki szellemű körökből, nem mind az ellenzék által összehívott népgyülésekből intéztettek a magyar képviselőházhoz; komoly, meggondolva tanácskozó, megfontolva határozó, a kormány szándékait, akaratát a lehetőségig pártfogoló, támogató törvényhatósági közgyűlések feliratai kéjsezik ezen kérvények javarészét. (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Ezen közgyűlések bizottsági tagjai maguk is érzik gazdasági életünk nyomasztó voltát. (Ugy van ! Ügy van ! a szélsÖbaloldalon.) Ismerik annak nyomorúságos állapotát és igy szavuk, ha azt ők tömegesen és ily erővel emelik fel, gondolkodásra bírhatná a t. kormányt és azokat a köröket, a melyek ezen javaslatot, a tapasztalt nagy ellenállás daczára ugy itt a parlamentben, mint kint az országban mégis keresztül akarják vinni. (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Megengedem, t. ház, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig a magyar állam pénztára képes lesz fedezni azon költségeket, melyeket ezen javaslat maga után von, de csak ugy, ha minden egyéb szükségleteinket összeszorítjuk, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) lehetőleg rövidre szabjuk, avagy épenséggel nem veszszük figyelembe. Az én hitem, az én meggyőződésem az — és ugy hiszem, azt önök között a t. túloldalon is sokan vallják, hogy a magyar nemzetnek legelső, legfontosabb, legkardinálisabb czélja, törekvése az egységes magyar nemzeti államnak mentől rövidebb idő alatt történő kiépítése és megszilárdítása kell, hogy legyen. (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Ezt a czélt megközelíteni, avagy épen elérni, pénz nélkül nem lehet; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) minden fillér, mit más igények kielégítésére fordítunk, hátravet bennünket ezen