Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

178 229. országos ülés 1903 Sebess Dénes: Ezen nemzetiségi városok­ban lévő osztrák katonaság szelleme a lehető legrosszabb. Nagyon helytelen dolog az, na nem vizsgáljuk ezt a kérdést nemzetiségi szempont­ból is, és ha a hadvezetőség nem Bzámol azzal a kérdéssel is, hogy nagyon üdvös befolyással lesz erre a közjogunkkal teljesen ismeretlen lábon álló katonaságra, hogyha a magyar lakos­sággal, az erdélyi magyarsággal, annak szelle­mével érintkezik, annak magyarságát erősítse. Többen vállalkoztak már, nem ugyan erről az oldalról, annak bizonyítására, hogy minket magyarokat nemzeti hadsereg nem illet meg. Hát az a lehető legnagyobb képtelenség, hogy a haza eszméje ott szűnjék meg, a hol a köte­lességek a haza iránt a legnagyobbak: a hon­védelem kérdésében. (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Hiszen, t. ház, a mi összes hagyomá­nyaink a nemzeti hadseregen sarkalnak. Hiszen minden felemelő erő, a mi a multaknak dicső­ségéből származik át a jelen korra, a nemzeti hadseregből származik. Hiszen mi nem a savojai Eugén hőstettein, hanem a 48 — 49-iki szabad­ságharcz emlékein lelkesedünk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha csakugyan oly nagy súlyt fektet a hadvezetőség a védképességre, akkor, mint erőtényezőt, számba kell vennie a nemzeti szellemet is. Ez mellőzhetetlen, mert ez csak fokozza a hadseregnek véd- és harczképességét. A Gesammt-Usterreich ideája már teljesen túl­élte magát. Egészen uj formák támadtak és mert a régi formákból a tartalom hiányzik, azokat mellőzni kell. Kifogásokat tesznek a nemzeti hadsereg ellen azon a czimen, hogy a vezényletnek és különösen a vezényleti nyelvnek kell egységesnek lenni. Hát ez a legnagyobb abszurdum, mert ezen az elven már rég változtatás történt. Ott van a horvát honvédség, annak szolgálati nyelve a horvát. Itt van a magyar honvédség, annak szolgálati nyelve a magyar. Ott van a közös hadsereg, annak a szolgálati nyelve a német. Már most megtörténik, a mint háború esetén ugy is szokott történni, hogy együtt operál ez a három sereg. Itt tehát már ténylegesen megvan a háromféle nyelvű vezénylet,amennyiben németül, magyarul és horvátul megy a vezénylet. Miért ne lehetne a magyar nemzeti hadsereg részére is a magyar nyelvet alkalmazni vezényleti nyel­vül? (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) De különben a hadseregnek magyar nemzeti szelleme ellen régebben nem volt a katonai köröknél olyan animozitás. Jó volt a magyar hadseregnek nem­zeti szelleme, a mikor a Habsburgok trónját meg kellett alapítani. Akkor is jó volt, mikor Mária Terézia trónját kellett megvédelmezni. Hiszen még Mária Terézia korából van amaz emlékezetes történeti tény, a mikor Erdélyből azért folyamodtak Mária Teréziához, hogy erdélyi magyar nemzeti czimet adjon az erdélyi ezre­deknek és Mária Terézia nem tagadta meg ezt, márczms 16-án, hétfőn. helyesnek találta és egy leiratában megadta a nemzeti elnevezést az erdélyi ezredeknek. A 67-iki kiegyezést megelőző felirati vita és különösen az 1861-ben Deák Ferencz által megfogalmazott felirat tanusitja azt, hogy Deák Eerencznek soha, eszeágában sem volt, hogy a magyar nemzeti hadsereg jogosultságát kifogás alá vegye. A feliratnak az a része, a mely erről szól, kMáló fontossággal bir azért, mert ez ma­gyarázza meg az 1867-iki törvénynek valódi értelmét, a melyet annyian és oly sokszor félre akartak magyarázni. (Zaj.) Beőthy Ákos: Nem szeretik hallani! Sebess Dénes: Azt mondja a felirat e része: »Emliti továbbá a legmagasabb királyi leirat . . . Beőthy Ákos: Ez a második felirat! Sebess Dénes (olvassa): »Említi továbbá a legmagasabb királyi leirat a hadsereget és annak közösségét. Kétségtelen az, hogy a magyar had­sereg a többi tartományok seregeMel együtt közösen harczolt a hon és fejedelem ellenségei ellen; de lényeges volt mindig a különbség Magyarország és az örökös tartományok között azokra nézve, mik a katonaságot tárgyazzák. Magyarország, az örökös tartományoknak s azok kormányzatának minden befolyása nélkül, ön­állólag határozta meg a magyar katonaság számát, a mint ezt számos törvények, különösen az 1802. évi II. törvényczikk bizonyítják. Ország­gyülésileg határoztatott meg a magyar hadsereg fentartásának módja és pedig gyakran lényege­sen eltérőleg az örökös tartományokba behozott rendszertől; a megfogyott hadsereg pótlására szükséges ujonczok országgyülésileg ajánltattak meg és ezek megajánlásánál csak a magyar­országi ezredekben létező hiány vétetett tekin­tetbe s az ajánlat a magyar ezredek betöltésére tétetett.« Széll Kálmán miniszterelnök: Mindig »ez­redek« ! Sebess Dénes (olvassa): »A többi tarto­mányok katonaságánál létezett aránylag kisebb vagy nagyobb hiányra soha semmi figyelem nem volt. Országgyülésileg határoztattak meg az ujonczok állításának módja s föltételei . . .« Széll Kálmán miniszterelnök: Ma is fenn­áll ez! Sebess Dénes: . . . »valamint a szolgálatnak ideje is minden tekintet nélkül arra, hogy a többi tartományokban mindezek miként állapít­tattak meg. És az ujonczok megajánlásánál nemcsak az vétetett figyelembe, hogy a magyar ezredek teljes számából mennyi hiányzik, hanem megkívánta az országgyűlés azt is, hogy a kül­dolgok fenforgó körülményei is fedeztessenek fel előtte s az ezek szerint megismert szükséghez mérve tette ajánlatát. Bizonyítják ezeknek való­ságát törvényeink. Régebbi törvényeink az iránt is különösen rendelkeznek, hogy az idegen katonaság Magyar­országból eltávolíttassák, a magyar katonaság

Next

/
Oldalképek
Tartalom