Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-229
168 2$9. országos ülés 1903 adott kifejezést, hogy nem tartja helyesnek, szükségesnek, hogy a katonai szállítások deczentralizáltassanak. A honTédelmi miniszter ur válaszának azt a részét, a mennyiben érdekesnek tartom, leszek bátor felolvasni, (Halljuk! Sálijuk! Olvassa) : >Melczer kérdésére egyszerűen kijelenti, hogy ha a tudomány elméleti utón arra jut, mikép e részben elfogadható elvek megállapittatnak és ha azok a gyakorlatban kMihetők lesznek, azokat nagyon szívesen elfogadja.« Ezután sorra vette b. Kaas Mor interpelláczióját s pontonkint válaszolt arra. A honvédségi szállításokra tartott pályázatoknál, hogy ha feltételeket szab, azokhoz tartja magát és szem előtt tartja mindig ugy az állam, mint az illető iparosok érdekeit is, a mennyiben ezen érdekek összeegyeztethetők. A további kérdésekre nézve felvilágosító magyarázatokat adott a bakancsos bőrnemü-szálíitásokra tartott pályázat körüli eljárásról. Igaz, hogy azzal a szövetkezettel, mely kisiparosokból jött létre, nem tárgyalt, de miért? Először: mert legdrágább volt, másodszor, mert ezen szövetkezetnek ajánlata olyan volt, hogy egyes iparosok igen csekély százalék előállítására kötelezték magukat békében. Ez olyan bonyolódott állapot lett volna, melylyel komolyan foglalkozni nem lehetett. De eltekintve ettől, nagyon természetes, hogy mozgósítás alkalmával nagymennyiségű szállítás lévén szükséges, kell, hogy a központban, mint az ki volt kötve, műhely állíttassák fel. Ha a kisiparosokból álló szövetkezet itt a központban műhelyt állítana fel, annak felállítása igen költséges lenne; másodszor ezen műhelynek kell, hogy megfelelő vezető férfiai legyenek, legyen igazgatója, ez pedig pénzbe kerülne és igy az a csekély kereset, mely a szállításból a kisiparosoknak jutna, arra rámenne, ha annál nem rúgna többre. Ennélfogva a vállalkozás a kisiparosokra nem igen lett volna előnyös, A kisiparosokra előnyösebb, ha közvetve kapják a szállítást. Ezért ugy intézkedett, hogy midőn mozgósítás alkalmával nagymennyiségű szállításokra van szükség, szerződött a nagyiparosokkal, egyúttal azonban fentartott a kismarosoknak azon czikkből, melyet szállítani képesek, t. i. a bakancsokból B0 0 / 0-ot Ez a nagyiparosokra, a kikkel szerződött, terhes feltétel, a kismarosokra nézve ellenben igen kedvező. Ez volt a honvédelmi miniszter ur álláspontja a 90-es években. Hogyan áll a helyzet most? A delegácziókban évről-évre olvasunk bizonyos határozatokról, a melyek direktívákat szabnak a hadsereg vezetőségének, a közös hadügyminiszternek ós a honvédelmi miniszternek arra nézve, hogy a kisiparosokat a szállításoknál előnyben részesítsék. A delegáczió legutóbbi határozata kötelességévé teszi a hadügyi vezetőségnek, hogy Magyarország azon iparágakban, a melyekben versenyképes, ez nemcsak a quóta arányában részesüljön márczius l6-án 7 hétfőn. megrendelésekben, hanem olyan arányban, a mely kárpótolja és kiegészíti quótáját azon felszerelési czikkekre fordított összegek után is, a melyekre a megrendelés Magyarországon épen nem, vagy nem a quóta arányában történik meg. Ezektől a delegaczionális határozatokról megszoktuk, hogy évről-évre elhangzanak, a delegáczió határozatai közé tényleg fölvétetnek, de soha végre nem hajtatnak. Itt van pl. a legutóbbi katonai bakkancs-szállitások kérdése (olvassa): »A közös hadsereg lábbeli és egyéb bőrnemü felszerelési czikkeinek szállításából a magyar kisipart illető részből a kereskedelemügyi minisztériumban megtartott felosztás alapján, az egyes kamarai kerületek kisiparosai a következő arányban részesültek: Az aradi, beszterczebányai, brassai, budapesti, debreczeni, győri, kolozsvári, marosvásárhelyi, miskolczi, nagyváradi, pécsi, pozsonyi, szegedi, temesvári, zágrábi és zenggi kamarai kerületek, összesen 3377 taggal 31.078 lábbelipárt kaptak szállítás végett. Ez, t. ház, körülbelül 350.000—400.000 korona értéknek felel meg, a mely ezen kisisparosoknak jutott. Ha összehasonlítjuk ezen szállításoknak értékét, mennyiségét, azokkal az elköltött hatalmas összegekkel, a melyek a delegáczió kimutatása szerint a közös hadsereg részére megszavazott és felhasznált összes kiadásoknak az állami területek szerinti felosztása alapján ily czélokra fordittattak; a mely kimutatás pontosan feltünteti, hogy a monarchia két államában mekkora összeg költetett el: akkor szembetűnik az az óriási különbség, a mely igen nagy ellentétben áll épen ezen delegaczionális határozattal, a mely a quóta arányánál magasabb mértékben kívánja részesittetni az ipart. Itt van pl. a katonai képzőintézetekre vonatkozó szállítások kimutatása; csak a százezreket és milliókat olvasom, mert hiszen ezekből is kitűnik a nagy különbség. (Olvassa): »A katonai képzőintézeteknél 2,800.000 frt használtatott fel a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokban, és 700.000 forint Magyarországon; a műszaki tüzérségnél a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokban 7,900.000; a magyar birodalomban pedig 2,100.000; a katonai építészeti költségek tételénél, amott 7,093.000 forint, Magyarországon pedig 2,400.000; a katonai egészségügyi kiadásoknál amott 5,900.000; Magyarországon pedig 2,400.000 forint; a katonai nyugdíjügy kérdésénél amott 18,900.000; Magyarországon pedig 4,900.000 forint. A ruházat és ágynemüek tételénél amott 13,300.000, Magyarországon pedig 6,200.000. Itt tűnik ki az az óriási különbség, a mely az elköltött összegeknél Magyarország kárára mutatkozik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez nemcsak a kereskedelemügyi minisztériumban, hanem a hadvezetó'ségeknél is feltűnt, és ezt leplezni igyekeztek. Ugyanis az állíttatik és állíttatott, hogy a magyar iparosság
