Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

158 229. országos ülés 1903 az a czélja és nem azért történnek azok, mint hogyha a volt nemzeti párt tagjai iránt valami inkonzekvenczát lehetne bizonyítani. Itt egy egyszerű, különben megengedett és ügyesen ki­gondolt taktikai manőverrel állunk szemben, a melynek caélja a szabadelvű párt azon tagjait, a kik a volt nemzeti párthoz tartoztak, intimi­dálni — ha szabad ezen kifejezést használ nom — beugrasztani és ez által a szabad­elvű párt soraiban egyenetlenséget támasztani. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Kubik Béla: A szabadelvű pártban magá­tól támadt az, nem mi szitjuk! (Mozgás és el­lenmondások jobbfelöl.) Bolgár Ferencz: De, t. ház, én azt hiszem, hogy ez nem sikerülhet, bármily jól van is kigondolva ; már azért sem sikerülhetne, mert elvégre mi sem ma először jöttünk e házba, de különben sem sikerülhet, mert a mint lesz al­kalmam beszédem további folyamán kimutatni, az az álláspont, a melyet a volt nemzeti párt tagjai elfoglalnak, minden tekintetben jogosult és azon minden támadásnak meg kell törnie. (Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Erről az álláspontról azok magukat leszoríttatni nem hagyják; nem hagyják elsősorban azért, mert tudják, hogy ez csak a jelenlegi politikai rend­szer ellenségeinek malmára hajtaná a vizet, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) és mert tudják, hogy az ország volna kénytelen ennek árát megfizetni. (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Az egész ország ellene van! Mozgás és a zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Hentaller Lajos: Ez hipokrizis a múlttal szemben! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Bolgár Ferencz: T. ház! Akkor, a midőn arról a katonai politikáról akarok beszélni, a melyet felfogásom szerint a nemzeti párt köve­tett és a midőn szólani akarok arról, hogy minő obligót vittem magammal katonai tekintetben akkor, a midőn a szabadelvű pártba beléptem, és hogy mennyiben akadályoz jelenlegi pártál­lásom abban, hogy ezen obligót be is válthas­sam : kijelentem minden félreértés elkerülése végett, hogy én nem érzem magam hMatva arra. hogy a régi nemzeti párt nevében beszél­jek ; erre felhatalmazásom nincs, de nem is le het, mert a volt nemzeti párt megszűnt; (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélsobaloldalon.) csat­lakozott a szabadelvű párthoz, hogy az addigi szabadelvű párttal szolidaritást vállalva, a kor­mányelnök ur által nyujott politikai program­mot megvalósítsa. De mindamellett, t. ház, hogy én csak egyéni felfogásomat akarom itt kifejteni, — tudja a t. ház azt, hogy én katonai kérdések iránt mindig érdeklődéssel viseltettem B igy nagyjában ismerhettem a volt nemzeti párt katonai tekintetben folytatott politikáját — azt hiszem, nézeteim a nemzeti párt tagjainak nézeteMel nem lesznek ellentétben. márczius 16-án, hétfőn. Ha azok után indulnánk, a mit ebben a vitában hallottunk, azt kellene hinnünk, hogy a volt nemzeti pártnak tulajdonképen más programmja nem is volt, csak egy katonai programmja, és hogy ez is csak két pontból állott: az egyik az önálló magyar hadsereg felállításának követelése lett volna, .a másik a hadsereg szolgálati nyelvének megváltoztatása. Ez volt a hallott beszédek tenorja és a távol­állóknak, a kik a viszonyokat nem ismerik, arra a következtetésre kellene jutniok, hogy mi­dőn a nemzeti párt katonai politikát csinált, egyszerűen csak uszályhordozőja volt a füg­getlenségi pártnak és a saját lábain nem tudott megállani. Endrey Gyula: Olyan magaslatra sohasem tudott emelkedni! Olay Lajos: Csak a bojtig ment! Bolgár Ferencz: Ezért nagyon szükséges a fogalmakat tisztázni. Igenis az a nagy, az ál­lami élet minden ágára kiterjedő programm, a melynek alapján a volt nemzeti párt működött, tar­talmazott egy katonai részt is; de tessék meg­nézni a volt nemzeti párt tagjainak összes beszé­deit, a párt választási kiáltványait, azt a két pontot, a melyet az előbb emiitettem, sehol sem fogják megtalálni. (Felkiáltások a szélsobal­oldalon : Mindig hangoztatták!) Hentaller Lajos: Teljesen ellentétes a mos­tani álláspontjukkal! Drakulics Pál: Mindig azt mondják rólunk, hogy ezt a javaslatot nem szavazhatjuk meg, mert ellentétben van előbbi álláspontunkkal. Most ki fogja mutatni, hogy ez nem áll. (Nagy zaj.) Hát mért nem hallgatják meg! Elnök (csenget): Csendet kérek! Ne akasz­szák meg beszélgetéssel a szónokot! Tessék a szónokot meghallgatni! (Halljuk ! Halljuk ! jobb­felől.) Bolgár Ferencz: Igenis volt egy katonai programmja a nemzeti pártnak; de ez a két pont, a melyet rá akarnának magyarázni, nem volt benne. Tessék megnézni elsősorban gr. Aj^ponyi Albertnek, a nemzeti párt volt vezérének az 1889-ik évben a véderőtörvény alkalmával tar­tott beszédeit; de tessék megnézni azonkívül a nemzeti párt kiáltványát, a melyet az az 1892-iki választások alkalmával kiadott. Ez volt az első választás a védtörvény megalkotása után, fel kell tehát tennünk, hogy ebben a kiáltványban a nemzeti párt katonai politikája ki lett fejtve. Fontos ez a kiáltvány annál inkább, miután azt gróf Apponyi Albert maga szerkesztette és azért meg is lehet találni összegyűjtött beszédei­nek 2-ik kötetében. Mit találunk itt? Ebben a programúiban, a melyben a nemzeti párt az ál­lami élet minden momentumára figyelemmel volt, szó van a katonai kérdésről. De mi van ott mondva? A fősúlyt a kiáltvány a katonai nevelés kérdésére fektette. Panaszkodik arra nézve, hogy azt a nemzeti követelményt, hogy a magyar ka­tonai nevelés szerveztessók, sem tudjuk meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom