Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-228

228. országos ülés 1903 márczius 14-én, szombaton. 155 Zboray Miklós: T. ház! Tekintettel arra, hogy háromnegyed egy van, azt hiszem, meg fogja a t. ház engedni, — mMel utánam mások is vannak még felírva és magam is esetleg hoszszasabban nyilatkoznám e kérdésben, — hogy a következő szombaton szólaljak fel. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Háromnegyed egy lévén és több interpelláczió is lévén bejegyezve, az általánosságban való vitát most félbeszakítjuk s annak, valamint a kérvények tárgyalásának folytatását a jövő szombati ülésre tűzzük ki. (Helyeslés.) Következik most Szüllő Géza képviselő urnak interpellácziója a brüsszeli czukorkonvenczió tárgyában a pénzügyminiszterhez. Szüllő Géza: T. ház! Tekintettel arra, hogy az ország ideje nagyon drága és arra, hogy azt tapasztaltam, hogy gazdasági kérdésekkel a plenumban nem szívesen foglalkozik a ház, hanem inkább a bizottságokban van alkalom azoknak tárgyalására, ezért igen röviden kívánok felszólalni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Egy fontos kérdésben kell felvilágosítást kérnem a kormánytól, mert nem szeretném, hogy egy perczig is bizonytalanságban legyen Magyarország ipara, valamint a külföld véleménye a felől, hogy mit akar tulajdonképen a magyar nemzet és a magyar kormány. A kérdés, a melyet fel akarok tenni, szoros összefüggésben áll a czukorkonvenczióval, a melyet ezelőtt pár béttel iktattunk be törvényeink közé, a kérdés szoros összefüggésben van egész közgazdasági helyzetünkkel, czukoriparunkkal, a melyet tehát ezért fontosnak tartok, és a melyre pár szóval ki akarok térni. A midőn ezt a törvényt meghoztuk, akkor én azt mondottam, hogy jobb czimet nem lehetne ennek adni, mint azt, hogy »törvényjavaslat diplomacziánk ügyetlenségéről.« És, t. ház, a mai viszonyok azt mutatják, hogy nagyon is igazam volt akkor, mert tényleg olyan furcsa állapotban vagyunk mi most, daczára annak, hogy a konvenczió elfogadásával nagy áldozatokat hoztunk a békesség kedvéért, hogy tulajdonképen nem tudja sem kormányunk, sem az osztrák kormány, hogy, mikép vagyunk, hogy biztosítsuk a magunk jogát ama támadásokkal szemben, a mely támadások a külföldről érnek bennünket. Akkor a tárgyalás során kifogást tettem a tekintetben, hogy semminemű garaneziák nincsenek a törvényben arra nézve, hogy Magyarország jogai miként lesznek megóva. Sőt azt is kérdeztük közgazdasági bizottsági tárgyalás során a pénzügyminiszter úrtól, hogy abban az esetben, ha a kontingentálást olyan előnynek találnák, a többi szerződő felek, a melyet ők a konvenczióba ütközőnek minősítenek, erre nézve minő magatartást foglal majd el a kormány s bir-e garancziákkal arra, hogy ez a tisztán csak a belföldi fogyasztás, a belföld részére biztosító intézkedés kifogásolva nem lesz, és igy nem dönt bennünket válságba? Ekkor a pénzügyminiszter ur jónak látta alludálni a hazafiságra és azt mondotta, hogy ne hMatkozzunk itt a nyilvánosság előtt erre, mert ezzel esetleg fegyvert adunk az ellenfeleink kezébe, és ez volt az oka annak, hogy elhalgattunk ezzel itt a tárgyalásnál, és belementünk bona fide, gondolván, hogy a kormány legalább is megtette azt, a mi kötelessége, hogy megvédje a magyar nemzeti érdekeket. Azonban ez egyáltalában nem történt meg. (TJgy van! Uqy van! a baloldalon.) Azt hittük, mikor tárgyaltunk, hogy a kontingentálási törvény lesz az egyetlen remedium, a mely bizonyos mértékben kárpótol bennünket magyarokat azért, hogy a törvény eltörli a prémiumokat, és hogy azt az összeget, a mit azelőtt a prémiumokra fizettünk, az országnak vissza nem adja a törvény, hanem továbbra is elvonja és beszedi a fogyasztóktól. A kontingentálási törvénynek egy előnye lett volna és ez az, hogy a belfogyasztást a nemzet részére biztosította volna; azonban oly viszonyok között vagyunk, sajnos, ha figyelemmel kisérjük a külföldi parlamenteket, hogy félő, hogy ezt többé elérni nem fogjuk, mert Prancziaországban Rouvier pénzügyminiszter kijelentette, hogy megsürgeti azon kontingentálási törvény következtében, a melyet Magyarország és Ausztria egymással megállapított, a brüsszeli konvenczióban stipulált bizottság összehívását, hogy ez határozzon a felett, hogy Magyarországnak joga van-e a kontingentálásra, igen vagy nem, sőt Ribot volt miniszterelnök egyenesen konstatálta már monarchiánk szerződésszegését. Nem akarok hosszasabban foglalkozni a dologgal — hiszen annak igen sok oldala van — ós én leginkább azt kívánom, hogy a miniszter ur válaszából tisztán lássuk a dolgot és lássuk a magyar állásfoglalást, ennélfogva interpellácziómat a következőkben terjesztem elő: (Olvassa): Van-e tudomása a pénzügyminiszter urnak arról, hogy a franczia kamarában az osztrák és magyar birodalom egymásközt létesített és a belföldi czukorfogyasztást biztosító kontingentálási törvény olyan intézkedésnek minősíttetett, a mely a brüsszeli czukorkonvenczióba ütközik ? Van-e tudomása arról, hogy ezen ügyből kifolyólag a brüsszeli bizottság egybegyűlni fog ? Mit szándékozik a miniszter ur tenni, hogy a magyar czukoriparnak érdeke ugy a külföld többi államaMal szemben, valamint a velünk vámszövetségben élő Ausztriával szemben is megóvassék? (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a pénzügyminiszter urnak. T. képviselőház! A mai ülésnek egyéb tárgya nem lévén és a hétfői ülésnek napirendje meg lévén állapítva, az ülést berekesztem. {Az ülés végződik d. u, 12 óra 50 perczkorj 20*