Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-223

10 223. országos ülés 1903 márczius 9-én, hétfőn. Papp Elek: Nincs kétségem, hogy be kell következni és el fog jönni a béke, a szabadság, a fejlődés és munka korszaka. Madarász József: Eljön, ha az eszünk megjön! Papp Elek: T, ház! Én egész őszintén, és minden dicsekvés nélkül ki merem mondani, hogy ismerem a népnek gondolkodását; (ügy van! a szélsöbaloldalon.) és hogy a nép ugy gondolkozik, a mint ón gondolkozom, arra mérget mernék venni. De nem is gondolkozhatik másképen, különösen a magyar nép, a magyar nemzet a militárizmusról. Mert hiszen mit lát? Azt látja, hogy a hadsereg, a mely pénzét és anyagi erejét csaknem egészen felemészti, nem a magyar nép szabadságát, önállóságát védi, nem azt tartja fenn, hanem ellenkezőleg annak halálos ellensége (ügy van! üqyvan! a szélsőbaloldalon.j és eszköz azon politika kezében, mely Magyarországnak és önállóságának megvalósítása elé a leghatalmasabb akadályokat gördíti. (ügy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Bármit gondolnak is ott a túloldalon, a magyar nép csakugyan nem gondolkozhatik máskép és joggal támad fel a magyar polgárban az a gondolat, hogy ha mindez igy van, akkor miért áldozunk mi erre a hadseregre, miért követelnek tőlünk ujabb és ujabb áldozatokat, (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) miért áldozunk oly hadseregre, mely nem a mienk, mely nem tiszteli a magyar nemzetnek nyelvét, (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) nem tiszteli jogait és nem tiszteli nemzeti és állami függetlenségét, (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Mindamellett, hogy nem vagyok barátja a militárizmusnak, beismerem azt, hogy addig, a míg más államok fegyverkeznek, védkópességünkre nekünk is kell áldozatokat hoznunk. Azonban már most kijelentem azt, hogy egyáltalában nem értek egyet sem én, sem az a párt, melyhez szerencsés vagyok tartozni, azokkal az urakkal, a kik a harczképességnek emelését mindenekfelett valóvá akarják tenni és fel akarják áldozni kultúránkat, fel akarják áldozni anyagi exisztencziánkat. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) De ha egy pillanatra arra az álláspontra helyezkedném is, hogy a véderő mindenekfölött való, ebből az álláspontból kiindulva, észszerűen, magyar nemzeties érzéssel felfogva és itólve meg a dolgot, nem következhetik más. mint az, hogy ba a hadügynek kérdése mindenekfölött való, akkor a magyar nemzetnek érdekében áll, hogy mindenekelőtt a magyar nemzeti hadsereget valósítsa meg. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hogy miért kell ezt megvalósítani, azt bővebben magyarázni, azt hiszem, felesleges dolog, mert hiszen minden alkotmányos intézményünk addig, a míg önálló magyar hadseregünk nincs, semmi egyéb, mint kártyavár. (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Az előttem szólók bőven kifejtették már azt, hogy az egész nemzet józan közvéleménye követeli a magyar nemzeti hadseregnek felállítását, (ügy van! ügy van ! a szélsöbaloldalon.) Követeli a nemzet azért, mert annak többsége belátta, hogy egyedül a magyar nemzeti hadsereg az, a mely biztosítani képes a magyar állam eszméjét és függetlenségét. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Ezt nem akarják megérteni még most sem! Papp Elek; És annyMal inkább kell követelnünk a magyar nemzeti hadseregnek a felállítását, bármennyire ellenzi is azt Solymossy t. képviselőtársam, mert 1867 óta az események bebizonyították, hogy az alkotmányosságnak azokat a roncsait is el akarják tőlünk venni, a mely roncsokat a 67-iki kiegyezés részünkre még meghagyott. (Igaz! Ugg van! a szélsöbaloldalon.) Hát ezen világosan bebizonyított alkotmányromboló törekvésekkel szemben nekünk más álláspontunk nem lehet, mint kijelentése annak, hogy ha ők mindent el akarnak tőlünk venni, mi mindent, a mit elraboltak tőlünk, visszakövetelünk. (Igaz! üqy van! a szélsöbaloldalon.) E követelésünkre és álláspontunkra vonatkozólag azonban azt .mondja a t. túloldal, hogy ez ellenkezik az 1867-iki törvénynyel. Erre azonban van nekünk egy kategorikus feleletünk, t. i. az, hogy a 67-iki törvény pedig Magyarország ezredéves alkotmányával ellenkezik. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) A mikor ezelőtt 36 évvel a Deák-párt, az u. n. mostani szabadelvű párt a hadügyre nézve paktált, a mit elég bűnösen cselekedett, akkor az illető uraknak, a kik egy tál lencséért odaadták a magyarok legvitálisabb érdekeit, legalább valami mentségük volt, de a mostaniaknak semmi sincs. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Mentségük volt akkor az, hogy uj lévén az egész dolog, a Felséggel szemben a bizalom nem erősödhetett meg. De most, 37 év leforgása után, naprólnapra meggyőződhetik a kormánypárt, meggyőződhetik ő Eelsége arról, hogy a nemzetben az uralkodó és a dinasztia iránt a bizalom fennáll. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ma tehát önöknek volna kötelességük a bizalommal szemben bizalmat követelni a királytól, és követelni azt, hogy adja vissza nekünk mindazon jogokat, a melyek minket mint magyar nemzetet megilletnek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ilyesmit azonban ne várjon a nemzet a mai többségtől. Ez nem következhetik be azért, mert 1867 óta nem volt még egyetlenegy kormány sem, a mely Magyarország hajthatatlan égisze alatt meg merte volna mondani az uralkodónak és azoknak, a kik ellene vannak a magyar nemzet jogos követelései megvalósításának, nyíltan és határozottan, hogy ha a magyar nemzet ki nem elégíttetik, akkor nem képezheti biztositékát a trónnak. Ezt legyen bátorságuk hangoztatni és azt, hogy a magyar nemzet addig lesz a dinasztiának támasza, a mig magyar.