Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-228

nárczius 14-én, szombaton. 150 228. országos ülés 1903 n Nyegre László jegyző: Neumann Ármin! Gr. Wilczek Frigyes: A házszabályokhoz kérek szót. A házszabályok egyik szakaszában benní'oglaltatik, hogy a törvényjavaslatokhoz, illetve mindegyik kérdéshez váltakozva szólalnak fel a képviselők, egyik a javaslat mellett, egyik a javaslat ellen. Bátor vagyok a t. házat arra figyelmeztetni, hogy én már a múlt szombaton jelentkeztem szólásra, és szólásra is következtem volna akkor, de az idő előrehaladottságára való tekintettel a tárgyalást elhalasztották. Kérem a t. házat, hogy erre való tekintettel a szólási jogot elsősorban nekem méltóztassék megadni. Elnök: T. képviselőház! Tökéletesen alapos a t. képviselő ur megjegyzése; megfelel a házszabályoknak és a gyakorlatnak. A félreértés onnan eredt, hogy más jegyző vette át a felszólalók jegyzékét. De a jegyző urak is emlékeznek, hogy a képviselő ur következik szólásra és ezért a szó első sorban gróf "Wilczek képviselő urat illeti. Gr. Wilczek Frigyes: T. képviselőház! Ámbár magam is ugy vagyok meggyőződve, hogy fontos kérdéseket a maguk lényegében és részleteiben nem lehet inczidentaliter elintézni, azért mégis ugy tartom, hogy az elintézésnek azon módja, a melyet most proponált a kérvényi bizottság, nem felel meg a törvény által ugy magánosok, mint korporácziók részére megadott kérvényezési jog szellemének és valódi lényegének. Már több ideje az a szokás uralkodik, hogy a kérvények és feliratok mind ugy lesznek elintézve, a mely elintézési módot közigazgatási műnyelven siebernek szokás nevezni, hogy egyszerűen a kormánynak lesznek kiadva, sőt a legutóbbi időben még azt sem lehetett keresztülvinni, hogy ehhez a kormányhoz való utasitáshoz a legkisebb kommentár, még az az egy »pártolólag« szócska is füzessék. Nem akarom ez alkalommal én a kérvények tárgyalásánál már lefolyt vitát felmelegiteni, csak azt az egyet akarom megjegyezni, hogy ez az eljárás a mily alkalmas arra, hogy a kérvényezési jog illuzoriussá tétessék, époly kevéssé felel meg még azon különben egészen kétségen kMül álló, épen a t. túloldal által leggyakrabban hangoztatott elvnek, hogy a többség akarata kell hogy érvényesüljön minden kérdésben. Oly kérdésekre nézve ugyanis, a melyek nem a kormány által benynjtott törvényjavaslat alakjában kerülnek a ház elé, hanem kívülről lesznek ide beterjesztve, a háznak ez irányban elfoglalt álláspontja még előre nem tudható és a rendes pártalakulásokból ezen kérdések jövendő eldöntésére nézve kritériumot még nem lehet megállapítani. Hogy ez igy van, az épen a most előttünk fekvő tárgyból is kitűnik, a mely szorosan öszszéfügg a gazdasági kérdésekben létező két ellentétes állásponttal, az u. n. merkantil és agrárius felfogással. Hiszen nagyon jól tudjuk, t. ház, hogy a kormánypárton épugy, mint

1 az ellenzéken, mindkét iránynak számos követője van, és hogy ezen két ellentétes irányzat ugy a kormánypártot, mint az ellenzéket is két táborra osztja. Épen az ilyen konkrét esetek, mint a mostani, volnának hMatva nemcsak arra, hogy a nézeteket itt a házban tisztázzák, hanem arra is, hogy dokumentálják a képviselőháznak ezen kérdésekben való többségét, a mely konkrét eseteknél, ha a párt elmulasztja véleményét nyilvánítani, elesünk azon lehetőségtől is, a mely I>edig szintén az alkotmányosságnak egyik alapelvét képezi, hogy a képviselőház, illetve a képviselőháznak többsége irányítsa a kormány politikáját, A mi most már az előttünk fekvő tárgyat illeti, t. i. Bereg és Arad vármegyék feliratát, a kérdés ugy áll előttünk, hogy a kérvényi bizottság javaslatával szemben, a mely ezen feliratokat egyszerűen a kormánynak kívánja kiadni, áll Rakovszky t. képviselőtársamnak indítványa, a mely utasítani kívánja a kormányt, hogy a fedezetlen határidőüzlet rendezése tárgyában záros határidő alatt nyújtson be törvényjavaslatot. Már a kérdésnek ilyetén való feltevéséből is kitűnik, hogy itt a fedezetlen hatőridőüzlet lényegéről és megengedhetőségcről tulajdonkép nem folyik vita és annál kevésbé tartom szükségesnek ezen kérdésbe mélyen belebocsátkozni, mert hiszen a múlt szombaton s az azelőtt való szombaton megtartott tárgyalás igazolta, hogy valamennyi felszólaló megegyezett abban, hogy a fedezetlen határidőüzlet vagy legalább annak egy fajtája elítélendő, és legfeljebb abban merült fel nézeteltérés, vájjon ezen a felismert bajon lehet-e egyáltalában törvényhozási utón segíteni. Sándor Pál t. képviselőtársam pl. a fedezetlen haíáridőüzletnek egy fajtáját szintén elítélendőnek tartotta, azon nézetének adott azonban kifejezést, hogy ezen törvényhozási utón segíteni nem lehet, még pedig azért nem, mert a fedezetlen határidőüzletet a fedezett határidőüzlettől megkülönböztetni nem lehet. Erre az ellenvetésre a múlt üléseken b. Kaas Mor és gr. Zselénszky Róbert t. képviselőtársaim a maguk észrevételeit megtették. Én csak azt akarom erre nézve Sándor Pál t. képviselőtársammal szemben megjegyezni, hogy, habár magam is azon nézetben vagyok, hogy talán egy oly éles definicziót, mely a kettőt egymástól megkülönböztetné, nehéz is formulázni, és habár a magam részéről is aggályosnak tartanám egy bizonyos tekintetben azt a német módszert, mely ezen megkülönböztetés megtételét az egyes konkrét esetekből kifolyólag a biró belátására bizza, azért ezen tényleg fennálló nehézség még korántsem lehet elég indok arra, hogy a kérdés rendezése egyáltalában meg ne kiséreltessék. (Helyeslés a baloldalon és a középen.)