Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-228
142 228. országos ülés 1903 márczius ik-én, szombaton. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez az öt háború ime lefolyhatott a nélkül, hogy abba beleavatkoztunk volna, mertaboszniai okkupácziót nemzetközi szempontból háborúnak nem lehet nevezni, az pusztán egy nemzetközi szerződésnek végrehajtása. Ha az az öt háború lefolyhatott a nélkül, hogy ingerencziánk szükséges lett volna, akkor igazán el nem képzelhető, hogy épen Maczedóniában volna a háború csirája. (Igazi Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen ha az osztrák katonai Írókat olvasgatjuk, azt találjuk, hogy maguk bevallják, hogy oly okkupáczionális vállalkozás, a mely a novibazári szandzsákságon vezetne keresztül, egyszerűen katasztrófát jelentene a hadseregre, mert maguk mondják, hogy egy 140 km. hosszú és 35 kilométer széles, igen kedvezőtlen közlekedési viszonyokat feltüntető hegyes-sziklás terrénum, szomszéd országoknak, Szerbiának és Albániának segitsége nélkül egyenesen a katasztrófához vezetne. Ez irók konklúziója ma is az, hogy az okkupáczió megint csak nemzetközi egyezménynyel, a szomszédok támogatásával, tehát megbízásból történhetik. Ha így elimináljuk ezt az egyedüli gyúpontot, nem tudjuk, hogy miből táplálkozik még az osztrák balkán-háboruskodó politika. Csak azt a magyarázatot találom, hogy ők még mindig B.adetzkyre esküsznek, a ki egy ismeretes munkájában: »Militärisehe Betrachtung der Lage Oesterreichs« igy nyilatkozik (olvassa): »Oesterreich nicht vergessen darf, dass sein eigener Vergrösserungsweg nach Südosten weist.« Ezt a munkát Radetzky még 1827-ben irta, de ma mi elmondhatjuk, hogy nekünk sem ilyen Vergrösserungsweg, sem ilyen Vergrösserungswahn nem szükséges. A magyar politika, a mint emiitettem, nem itéli halálra Törökországot, és nem vagyunk azon, hogy testéből a rég hirdetett osztozáskor kMegyük a részünket. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Végre is Törökországra is oda fognak egyszer vetődni a közszabadságnak és az alkotmányosságnak sugarai, hiszen az ifjú törökök mozgolódása is erre mutat. Ne borítsunk tehát szemfedőt oly gyorsan egy népre, a mely, bár velünk évszázadokon át háborúban volt, egészséges nemzeti és fizikai erőt képvisel. A mi külügyi politikánknak igyekeznie kell okos közbenjárással minden gyújtó elemet eltávolítani, hiszen a maczedon - kérdésnek legalább időleges megoldása is egyszerű diplomácziai ténykedéssel sikerült. Ha azonban ez a beteges nagyhatalmi politika annyira fajulna és az egeket verdesné, hogy a keleti kérdés rémével, Konstantinápoly birtokával jutna kapcsolatba, akkor már az ilyen fantazmagóriát Magyarország részéről igazán teljes erőnkből kellenne visszautasítanunk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A lehetetlenségek hazája, »das Land der Unmögliehkeiten«, a mint Ausztriát nevezik, következetes önmagához a hadsereg kérdésében. Az egész világ történelme azt hirdeti, hogy emberfeletti erő rejlik a faji együttérzésben, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a faji együttérzés ösztönében, a mely a kulturnépeknél hazaszeretetté nemesül. A világháborúk történelme ragyogó példákat tüntet fel a hozzátartozók védelmében való halälmegvetésről és a hazáért való gyönyörteljes meghalásról. I.Napóleon felkelti nemzetében a nemzeti dicsőség vágyát, és mikor már minden éptestü embert hadseregébe állított, akkor a nemzeti gloirenak az ideájától ittasultan, a bénák és a púposok állnak a hadseregbe. Az osztrák hadsereg mindezen elementumokat ellöki magától, mert emberiek és természetesek. Csodálatosan absztrakt ideákkal és fogalmakkal pótolja a haza fogalmát: »Des Kaisers R.oek«, ezt emlegetik a tisztikarban; az iskolában: »Einigkeit und Gemeingeist«; ez megfoghatatlan valami. Tisztelt képviselőház ! A nemzeti együttérzésnek mai neve köznyelven: sovinizmus. Az egészséges sovinizmus azonban nem tévesztendő össze a lármás hazafisággal. A legnagyobb soviniszta nép, melyet ismerek, az angol, pedig nem lármás, hanem azért a keze nyoma ott van minden alkotásán, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az angol nemzet hatalmi bélyege ott van minden intézményén, és minden egyes angolnak az útját a nagyvilágban az angol világhatalom ereje fedi. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A franczia nemzetről elmondhatjuk, hogy annyi válságon keresztülmenve, csak hazafisága és nemzeti művészete tartotta fenn az első népek közt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A német birodalomnak nagyrahMatottságát pedig semmi sem bizonyítja annyira, mint az, hogy minden német ember ma már kellő praeponderancziával tud járni a világon. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A müveit nemzetek gazdasági és katonai hatalmát tehát a nemzeti együttérzés és a nemzeti együttmunkálkodás ad]ä meg, ez elvitázhatatlan. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezzel szemben előttem fekszik egy osztrák katonai író munkája — meglehetősen közkézen forgó könyv, — mely a következő konklúzióban végződik: »Mit jeder Schliessung einer deutschen Schule, mit jeder Eröffnung einer ungarischen oder slavischen Unterrichtsanstalt« •— e kettőt egybesorozza — »schmiedet man einen Nagel zum Sarge der Machtstellung der Armee, liefert man dieses kostbare Gémein gut an den Terrorizmus aus, und darán denke man, ehe es zu spät geworden.« Mi tehát terrorizálunk, midőn magyar iskolát állítunk és koporsószeget verünk abba a Gemeingutba, melyet közös hadseregnek neveznek, midőn magyar iskolát állítunk. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Az előadó ur mit mond erre? Krasznay Ferencz: Azt csak elhiszi az előadó ur, hogy Ausztriában ezt hirdetik? íme,
