Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-227

227. országos ülés 1903 B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De azok még itt nem ültek. (Derültség a jobboldalon.) Szederkényi Nándor: Ebből tehát világos, hogy nem lehet azt mondani, hogy ne volna elég olyan, a kinek a katona pályára igénye volna. De itt van egy egész csomó fiatal ember, tanult és képzett; ezek bemennek a minisztériumokba, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Meg máshová!) máshová is, de ón csak erre mutatok rá és várják a jövőjük szerencséjét. Pedig állami szolgálatra szánták az életüket és mégsem mennek a hadseregbe. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mert amott kényelmesebb! Szederkényi Nándor: Hát önök elfogadják azt, a mit a honvédelmi miniszter ur_ niond ? Önök most már gyávábbak lettek ? Önökből kihalt már minden katonai erény? Nincsen önökben már semmi ezekből? Nincsen a csontjaikban velő, a mikor egy ilyen nagy intézményről van szó ? (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hát önök elfogadják az előttük ülő honvédelmi miniszter úrtól azt, hogy önök nem akarnak, sőt gyermekeik sem akarnak abba a hadseregbe belemenni ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Nem nekik mondtam azt, hanem önöknek! Szederkényi Nándor: Hiszen körülbelül 3 — 400 előkelő családról és azok gyermekeiről és rokonairól van szó, a kikről el lehet mondani, hogy a magyar nemzet előkelő intelligencziáját képezik, és önök elfogadják ezt a szemrehányást? Hogy az önök gyermekei, az önök rokonai nem akarnak tanulni, nem akarnak dolgozni, nem akarnak fegyelmet tanulni, hanem csak a kényelmet keresik ? Ezt r elfogadják? Igen? Akkor szavam nincsen. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Mi nem fogadjuk el. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: A magyar katonai erények hiresek! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Igen, de gyakorolni is kell őket! Holló Lajos : Csak lehessen gyakorolni! Szederkényi Nándor: De hozzáteszem még ehhez, hogy ott a honvédelmi miniszter ur háta mögött ülők büszkeséggel néznek őseikre és a kik a főrendiházban a törvényjavaslatot meg fogják szavazni, régi nemesi családok Madékai, a kik büszkeséggel néznek palotáik termeiben az ősök kifüggesztett arczképeire. Önök mindnyájan előkeresik leveles táraikból őseiknek nemesi levelét és czimerét, hogy milyen vitézségért, milyen hadi érdemekért kapták azt őseik. Hát, kérdezem én, ha önök mindnyájan büszkeséggel emlegetik őseik vitéz hadi tetteit és hadi érdemeit: honnan van, hogy önökben nincsen meg az érzés, hogy kövessék őseik példáját? Nem akarom bővebben bemutatni, hogy a generaiáKÉPVH. HAPlA 1901 1906. X11I. KÖTET. márczius 13-án, péntekén. 129 tusban, a Feldzeugmeisterek között néhány magyar van csak a száz és száz között. Ismétlem tehát, hogy az intelligencziának ilyen magas fokán lévő érdemes családok között, a melyek büszkeséggel emlegetik őseik hadi érdemekkel szerzett nemesi kitüntetéseiket, czimereiket, a melyeket ma büszkeséggel mutatnak és büszkeséggel is mutathatnak: kihalt volna már minden erény, minden virtus? Hát már egészen kocsonyává változtak s a hadi intézménytől félnek, mint az ördög a tömjéntől? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Helyes. így prédikál az, a ki nem tauglich! Szederkényi Nándor: Hát feltételezik ezen érdemes családokról, hogy most nem teljesítenének szívesen hadi szolgálatot? Nem, ennek a szolgálattól idegenkedésnek okát nem lehet másban találni, mint abban, hogy a hadszervezetben magyar ember kellő helyet nem talál. Hiszen ez a nemzet a honfoglalás óta mindig katonai erényekkel tartotta fenn magát, e nemzetnek minden egyes fia katona volt és hadba ment a király szavára. Ilyen hagyományokkal eltelt nemzetről nem tehető fel az, hogy ma ne égne kebelében a haza iránt való kötelesség lángja. És miért nem cselekszik ? Én önöktől várnám a felvilágosítást, önök mondhatnák meg, vájjon nem érzi ez a nemzet a haza iránt való kötelességérzetét ? Vagy ellágyult és nem akar katonáskodni? Vagy mi egyéb az ok? Az ok az, a mely egy évszázad országgyűlési felirataiban és egyéb irataiban meg van irva és a melyet beszédem elején és közepén a t. háznak bemutattam. Az osztrák hadrendszer feladata t. i. az volt, hogy a hadsereget teljesen elosztrákositsa. Bemutattam, hogy miként irtották ki a magyar tiszteket az ezredek éléről, hogy mikép pusztultak ki a magyar tisztek a főbb jiarancsnokságokból, olyannyira, hogy ma már a kitüntetést képező ezredtulajdonosság alig-alig egy-egy magyar embernek van meg. Ez a tendenczia az, a mely a magyart visszatartja attól, hogy a hadsereg kötelékébe lépjen, ez a tendenczia, a mely nemcsak hogy közjogunkba ütközik, hanem, a mint egy József császár idejében kelt felirattal, a melyet felolvastam, kimutattam, egyúttal arra is irányul, hogy a német nyelv tanulásával a magyart nemzeti eredetiségéből kMetkőztessék és hogy a német nyelv behozatala által a magyar nyelv megsemmisíttessék. Behozatott, t, képviselőház, az általános védkötelezettség is. Az általános védkötelezettség ma már polgári jog, polgári kötelesség. Hol j van az megírva, t. képviselőház, hogy egy magyar embernek azért, hogy ő védkötelezettségét a törvény szerint teljesíthesse és a tisztirangot elérhesse, más kvalifikáczióval kell bírnia, mint annak a hasonló osztrák egyénnek ? (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ma ugyanis a magyar katonának nemcsak magyarul kell tudnia, hanem tudnia kell nemeiül is, mig annak az osztrák17