Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-227

227. országos ülés 1903 márczius 13-án, pénteken. 123 tai, a melyek keservesen panaszolják el, hogy a magyar katonák főtisztségekre nem jutnak, a magyar nyelv kiszorításával fiaink elnéinetesittetnek, hogy a főtisztségek németekkel töltetnek be, és kérik az országgyűlést, hogy intézkedjék, hogy az ezredek, a hadsereg nyelve a magyar nyelv legyen. Ez a felfogás, ez az érzelem vonul végig az egész XIX. századon. Törvényeinkben, — nem fogom ismételni, a miket előttem szólott t. barátaim már előadtak, — törvényeinkben nyíltan ki van mondva, hogy ő Felsége a magyar ezredekben a főtisztségekre, valamint a generalitásokra magyar tiszteket fog alkalmazni. Egyik országgyűlésről a másikra maradt minden a régiben. Az országgyűlés újra felirt és jöttek a leiratok, hogy ő Felsége a törvények szerint fog intézkedni. De minden maradt a régiben. Ott van az 1830/36-diki országgyűlés. Itt vannak előttem ezek a feliratok, a melyek a magyar nyelv ügyében olyan erőteljes hangon, oly ékesszólás-al szólanak. A válasz mindig az volt, hogy ő Felsége a törvény értelmében fog eljárni. Egyet azonban konstatálok, és ezt a túloldal hallja meg. Ezek az iratok, a melyek országgyűlési akták, a melyekben a magyar nyelv érvényesítésének törekvése nyilvánul, a közigazgatási kormányzat, a katonai ágak és az udvar, ő Felsége körében elfogadtatásra nem találtak ugyan, de ezt jegyezzék meg jól a túloldalon, az összes akták közt, jól átkutattam pedig, nem találtam oly indokolást, hogy azt mondták volna, azért nem lehet elfogadni, mert a német nyelvre van szükség. Ezt a dicsőséget csak a mi parlamentünk szerezte meg. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) Beőthy Ákos: Fejérváry dicsősége! Kubik Béla: Fejérváry szelleme! Szederkényi Nándor: A feliratok azon része, mely a magyar nyelv érvényesítését követelte, vagy hallgatagon, vagy azzal üttetett el, hogy ő Felsége a törvények értelmében fog' eljárni. Ismétlem azonban, hogy oly leiratnak, a mely német nyelvről szólna, vagy annak használatát csak egy hajszálnyira akarná megerősíteni, egész országgyűlési tárgyalásaink során nyoma sincs. Beőthy Ákos: Azok a régi aulikusok különbek voltak, mint a mostani parlamentáris miniszterek ! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De a régi ellenzékiek is különbek voltak, mint a mostaniak. Azok mindig igazat mondtak ! (Zaj balról. Az elnök csenget.) Szederkényi Nándor: Miután itt a képviselőházban hangzott el a német nyelv védelme a hadseregben, egy pillantást kell vetnem összehasonlitólag Európában a nyelv fejlődésének menetére, mert hiszen arra szoktak mutogatni, hogy mi elkéstünk a nyelvünkkel, hogy a deák nyelv volt nálunk a hMatalos nyelv. Hát igaz, hogy a deák nyelv nálunk használatban volt a hMatalos kiadványokban, de hogy az hMatalos nyelvvé lett volna deklarálva, annak törvényeinkben semmi nyoma. Ugron Gábor: Erdélyben mindig a magyar nyelv volt a hMatalos nyelv! Szederkényi Nándor: A mi illeti a latin nyelv használatát, az Európában mindenütt használatban volt. Hol volt abban a korban a franczia, az olasz, a német? Beőthy Ákos: Nagy Frigyes francziául irt! Szederkényi Nándor: Ha megtekintem régi nyelvemlékeinket és párhuzamot vonok a magyar nyelv fogalomkifejezési képessége, és az akkor dMatos töredékes német vagy fejlődő franczia nyelvek közt, azt találom, hogy a magyar nyelv ezen nyelvek alatt egyáltalában nem áll, sőt sok tekintetben fölülmúlja őket. Ugron Gábor: A szerkezetnek fejlettségére nézve fölülmúlja valamennyit! Szederkényi Nándor: Abban az időben még azok a nyelvek, melyek ma világnyelvek, embrióban voltak, mikor Magyarországon már alkotmányos országgyűlési tárgyalások folytak magyar nyelven. Hogy az Árpádok korában a tanácskozási nyelv magyar volt, ez több mint bizonyos. Ha latinul fogalmazták is a határozatokat, a tanácskozási nyelv magyar volt, s épen a latin fogalmazások bizonyítják, hogy azok magyarból vannak átfordítva latinra. De menjünk tovább a későbbi időkre. Hol állottak a mai európai nyelvek? 1688-ban a lipcsei egyetemen megtörtént a következő eset. (Halljuk! Halljuk!) Thomasius, egy hires jogtudós a lipcsei egyetemen, volt az első, ki az előadásokat német nyelven kísérelte megtartani, és a német tudósok fellázadtak ezen eljárás ellen, hogy a tudomány nyelvét, a latint, profanálja a parasztság vagy nem tudom kinek a nyelvével, a némettel. Ennek a tudósnak a lipcsei egyetemről távoznia kellett. így állott a XVII. században a német nyelv. Ha az akkori magyar nyelvet, ha Pázmány Péternek akkori iratait viasgálom, azon következtetésre jövök, hogyha Shakespeare magyar embernek született volna és magyarul irta volna halhatatlan tragédiáit, ezzel a nyelvvel épugy megírhatta volna, a mint megírta az angol nyelvvel. (Elénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) És a magyar nyelv nem lenne képes arra, hogy az osztrák egységes ármádia magyar részét azon kommandirozzák ? A német nyelv fölényét József császár teremtette meg, az osztrák germanizáló, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) az osztrák egységes birodalmi eszméknek megalkotója. Ezt szükségesnek tartottam elmondani, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) hogy egyszer már értsék meg azok a bécsi katonai körök, azok a kommandók, azok a oberkommandók, azok a vezérkari főnökök, Beck Frigyesek, hadügyminiszterek, vagy nevezzék bárminek, hogy a magyar nyelv akár a história, .akár a nyelv fejlődése tekintetében 16*