Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-210

8G 210. országos ülés 1903 február 19-én, csütörtökön. a szélsöbáloldalon.) Erre a kérdésre én, t. ház, választ még ez ideig nem kaptam. Mert pusztán a nagyhatalmi állás még nem képezheti indokát annak, hogy ily temérdek vért és pénzt áldozzunk érte. (Ugy van! Ugy van! a szélsőhal oldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: No még egy negyedórát! r Bartha Ferencz: Én azt hiszem, t. honvédelmi miniszter ur, hogy önnek lesz még alkalma ebben a tárgyban többször is felszólalni. Kérem, fejtegesse és magyarázza meg ezt a kérdést, mert ez előttünk oly egyiptomi hieroglifa, a melyet mi megfejteni nem tudunk. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: E.ovásirás! Bartha Ferencz : Rovásírás? Méltóztassék hát rovásírással eló'terjeszteni ennek a kérdésnek megoldását ! T. ház! Ilyen nagy fegyverkezés mellett, a mikor a katonaság minden nagyobb városunkat elfoglalja és abban uralkodik . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Dehogy! Szívesen látott vendégek! Bartha Ferencz: ... és a mikor a GesammtMonarchie-nak eszméje ezen hadsereg kebelén belül az uralkodó eszme és a germánizácziónak egyik talaja, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalolodalon.) fő fészke, melegágya, akkor, t. ház, ennek a kormánynak ilyen czélra ezt a javaslatot megszavazni nem fogjuk; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) nem fogjuk pedig azért, mert, igenis, e nemzetnek vannak sokkal előbbre való követelményei, (Ugy van! ügy van! a szélsöbáloldalon.) a melyek teljesítésre várnak; itt van az iskoláztatásnak a kérdése, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) a mikor látjuk és tapasztaljuk, hogy ezrével vannak községek az országban, a melyeknek részben egyáltalában nincs iskolájuk, másrészben pedig magyar iskolájuk nincsen, a mikor látjuk azt, hogy a magyar nyelvnek a szupremácziäja az ország területén belül csak ott tud érvényesülni és érvényre jutni, a hol a magyarság zöme lakik, de ha a perifériákra megyünk, ott az állami szuverenitás a nyelv tekintetében is csorbát szenved, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) akkor, t. ház, a kormánynak ezt a javaslatát, a mely szintén csorbítaná az államnak a szuverenitását, megszavazni készek nem vagyunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Napról-napra találkozunk, t. ház, az újságban olyan dolgokkal, hogy a katonaság hol az egyik, hogy a másik városban használta oldalfegyverét. /Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem tudom, mire való annak a katonának az oldalfegyver, mikor szolgálatban nincs, mert azt, hogy az talán növelné az ő erkölcsi bátorságát, én nevetséges indokolásnak tartom; mert, hogy ha annak a katonának eszében és szMében nincs meg az erkölcsi bátorsága, bizony az a kis gyikleső nem fogja az ő erkölcsi bátorságát megnövelni. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbáloldalon.) Számtalanszor olvastuk azt, hogy ezen oldalfegyverckkel milyen kegyetlen atroczitások történnek, milyen vérengzéseket visznek véghez (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) és ma már több államban, különösen Francziaországban már régibb idő óta el van tiltva a tiszteknek is szolgálaton kMül az oldalfegyver viselete. Ráth Endre: Nálunk is ez kellene! Bartha Ferencz: Még csak röviden át akarok térni azokra a dolgokra is, mert hiszen az idő is előrehaladt állapotban van és még bizonyos mondani valóm is lesz ezekről a dolgokról, hogy a katonaságnál levő kínzásokat és büntetéseket a t. honvédelmi miniszter ur ígérete alapján még most sem szüntették meg. Ilyen a kikötés kérdése. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: | Pár napja Ígértem ! Hisz mondtam, hogy tanulI mányozzuk ! (Derültség a szélsöbáloldalon.) Molnár Józsiás: Meddig kell azt tanulmányozni ? Bartha Ferencz: Ha a t, honvédelmi miniszter ur minden kérdést tanulmányozni akar, és azzal felel, hogy tanulmányozni fogja, akkor nem tudom, hogy ez a kérdés nem érett-e meg annyira, hogy eléggé tanulmányozva lehetett volna, hogy ezt még csak most kell tanulmányozni. Ezt el nem fogadhatom. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: MMel pótoljuk mozgósítás alkalmával ? Agyonlövéssel? Bartha Ferencz: Itt van tehát a katonai kikötés. Nem hozok fel ugyan eseteket, mert nem akarok ide ily dolgokat hozni, hogy itt meg ott kikötöttek valakit, de mindnyájan tudjuk, hogy főleg a lovasságnál ez a kikötés napirenden van. Nem lehet ezt tagadni, hiába rázza a t. honvédelmi miniszter ur a fejét; ez igy van. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ritkán esik meg ! Bartha Ferencz: Mondjuk, hogy ritkán, de megtörténik, és ha megtörténik, hibás és rossz, mert kegyetlen intézkedés és nem alkalmas arra, hogy a katonában nevelje a férfias önérzetet és bátorságot. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsöbáloldalon.) T. ház! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbáloldalon.) Mikor a nemzet erejének kifejlesztéséről volna szó, mikor különösen az iskoláztatás kérdésének megoldásáról, az elhanyagolt iparérdekek előbbreviteléről volna szó, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) akkor a szertelen katonai követelményekkel tolulnak előtérbe, és a mikor az önérzetes bátor nemzeti érzületnek óvatosan kell megnyilvánulnia, hogy a mindenütt jelenlevő szoldateszka, a mely idegen kultúrát portál hazánk területére, meg ne sértessék, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) és öröklött hagyományai valahogy csór-