Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-210
210. országos ülés 1903 február 19-én, csütörtökön. 83 talán nemzetünket teszszük ezáltal nagygyá és dicsővé? Vagy talán visszaállítjuk — a mint nemzeti nagy királyink alatt volt — ezen nagyhatalom által nemzetünk régi fényét és dicsőségét? Vagy a világkonczertben biztositunk hazánk népének előkelő állást? Gazdaságilag és pénzügyileg pedig oly helyzetbe juttatjuk őt, hogy magát kellőleg érvényesíteni tudja? 0 nem! Ezekről szó sincs! Hazánkat sem nagygyá, sem dicsővé nem tette ; hazánk politikai fényét és nagyságát, melyet a múltban birt, vissza nem állította; a világkonczertben sem számítunk, mert hiszen nem számithatunk; hanem igenis e helyett közhatalmi és polgári jogaink csorbulást szenvedtek, (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) politikailag a teljes züllés állapotába jutottunk és az egoisták tábora óriásilag megszaporodván, a választók előtt adott szó szentségének megsértése és megszegése nem égeti már arczunkat, mert nincsen már mit szégyelnünk. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Undok pocsolya ez, a melynek bűze a finomabb idegzetüeket visszatartja a politika porondjától. Katonai terhek emelése, mikor a nép éhezik, lesoványodott, nyomorult testét nincs a mMel betakarja; aczMillista felemelése, mikor az anyák félve szülik gyermekeiket, a kétségbeejtő jövőre gondolva; uj, öldöklő fegyverek, ágyuk beszerzése azért, hogy ezen nyomorult népen jobban lehessen uralkodni és aszott testét sanyargatni; költséges katonai intézmények beszerzése, a mikor népünknek ezrei vallás és tanítás nélkül nevelkednek : ez oly borzasztó perspektívája a jövőnek, illetőleg az állami létnek, a melyből iparkodik menekülni mindenki, a kiben még az öt érzék megvan. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Tudjuk, hogy községeinket állandóan megszállva tartják az adóvégrehajtók ugy, hogy már oda jutottunk, hogy ezektől a t. uraktól már a nép megélhetését kell féltenünk az állam nagyobb dicsőségére. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.). Volt alkalmam csak a közel múlt napokban is egy interpellácziót intézni a kormányhoz, a melyben kerületem szegény, elhagyott, nyomorult népének sorsát tártam fel. Széll Kálmán miniszterelnök: Már utalványoztam is tizezer koronát! Bartha Ferencz: Köszönettel tudomásul veszem. Azon irtózatos és szMet tépő nyomor, a mely ott van, megragadja az embernek belső érzését és csak a legnagyobb haraggal fordulhat azok ellen, a kik fényes állásaikban gondtalanul élnek és megfeledkeznek Krisztus urunk azon tanításáról, hogy szeresd felebarátodat. Nem szeretnek önök senkit, csak t önmagukat. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Önök önmaguknak bálványképei, a melyek a kielégíthetetlen hiúság és önzés fertőiben merülnek el. (Mozgás jobbfelöl.) Eellázad minden érzésem ez ellen, ugy is, mint embernek, ugy is, mint hazafinak, a mikor látom, hogy az őrületben futnak önök versenyt egymással. Emlékeztetem ezeket az urakat a nagy Napóleon szavára, a ki azt mondotta: »a trón csak egy bársonynyal bevont fadarab *. Mi lesz akkor, ha ezt a bársonyt az erőszak letépi, mert csak egy Napóleon volt, a ki elmondhatta, hogy nem nekem van szükségem Francziaországra, hanem Francziaországnak ván szüksége rám. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) A t. honvédelmi miniszter ur minapi felszólalásában foglalkozott ezzel a párttal is. a melyhez tartozni szerencsém van és azt mondotta, mutassák hát meg a nemzet szine előtt, hogy többségre tudnak jutni és érvényre tudják juttatni politikai felfogásukat. Hát, t. honvédelmi miniszter ur, régen hangoztatjuk mi már azt, hogy százezren és százezren vannak az alkotmány sánczain kívül helyezve, százezren és százezren nélkülözik azokat a jogokat, a melyek megilletik e hazának minden olyan fiát, a ki e haza fentartásához vérével és pénzével hozzájárul. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Tessék kiterjeszteni a választói jogot, tessék megadni ezt a haza azon nyomorult polgárainak is . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Próbálják csak meg! Bartha Ferencz: . . . a kik vérrel és pénzzel járulnak ahhoz, hogy önök, mint urak uralkodhassanak ez országban. Ha követelni tudnak, e követeléssel szemben ismerjék el az emberi jogoknak legelső tételét, azt, hogy mindenkinek önsorsába szabad beleszólása van, mert akkor, mikor én hazám sorsába belefolyok, egyúttal a magam sorsát is intézem. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) A t. honvédelmi miniszter ur felhányta és szemére vetette a pártnak, hogy obstrukcziót folytat. Nem, t. miniszter ur, ez a párt ez idő szerint nem folytat még obstrukcziót és én, ha az obstrukczióba a magam személyében belemennék, akkor azt nagyon meggondolva tenném, mert én az obstrukcziót csakis egy törvénytelen intézkedés ellenéhen tartom felhasználhatónak. (Elénlc Itäyaslés a jobboldalon.) De mikor ez a párt azt látja és kimutatja, mint a t. előttem szóló is, hogy ez a javaslat nem alapszik a törvényen, hanem a törvény határait áthágta, akkor igenis jogos az obstrukczió, bár ez még pártunk részéről elhatározva és kimondva nem lett. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mennyiben nem törvényes? Kubik Béla: Majd meg fogjuk mondani azt is! Bartha Ferencz: Én azt hiszem, t. honvédelmi miniszter ur, hogy ezt már megmondottuk eddig is és a most Babó Mihály képviselőtársam részéről elhangzott beszéd teljes alapossággal foglalkozott azokkal a törvényekkel, a melyeknek megszegésén nyugszik ennek a javaslatnak benyújtása. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) De, t. honvédelmi miniszter ur, miután ön van a csatasorban, önhöz szólok, és kérdezem., ii*
