Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-210

210. országos ülés 1903 február 19-én, csütörtökön. 69 szükségelt ujonczok megajánlásáról.* Bekezdő része pedig igy szól (olvassa): »A magyar felelős minisztériumnak ő Felsége nevében . . .« tehát világosan ki van fejezve az, hogy »ő Felsége nevében« . . . tett előadására az országgyűlés, miután az eddigi törvényes gyakorlat szerint a küldolgok fenforgó körülményeiről és a magyar ezredek állapotáról a minisztérium által értesíttetett, meggyőződve az ujonczok halaszthatatlan kiállítása szükségéről, önként s minden ebből vonható következtetés nélkül a minisztériumot felhatalmazta, hogy Magyarország és Erdély részéről 48.000 ujonczot azonnal kiállíthasson s ezen ujonczállitásra nézve következő feltételeket állapított meg«. Az első minisztérium tehát 1867-ben — pedig a törvényben még nem volt benne az a rendelkezés, a mely az 1889-iki törvényben — fájdalom — benne van — az előterjesztést ő Felsége nevében teszi meg. Ebben az az elv domborodik ki, hogy igenis akkor, a mikor itt katonai törvényjavaslatokat tárgyalunk, nekünk a Felség tényével kell szemben állanunk, mert ebben egyenesen az az értelmezés van érvényre juttatva, hogy akkor, a midőn katonai ügyek terjesztetnek elő, azok a Felség legsajátosabb akaratából származnak, azokra a t. miniszter uraknak semmi néven nevezendő befolyásuk, vagy azokba bármi néven nevezendő beleszólásuk nincs. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) önök pusztán végrehajtó eszközök, a nélkül, hogy önök a legfelsó'bb elhatározást bármiképen is befolyásolni tudnák. (Igaz! TJgy van a szélsöbaloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Azonban az akkori minisztériumban volt annyi kötelességérzet, hogy a nemzet törvényhozását felvilágosította a küldolgokról, pedig köztudomású volt, hogy miért és mire kéri ő Felsége az ujonczokat. Ugyanis 1866-ban elverték az ő hadseregét; tudta mindenki, hogy azoknak a hiányoknak pótlására lesz szükség; de mégis szükségesnek találtatott a nemzet törvényhozásának felvilágosítása. És mit látunk most? Ide jönnek egy súlyos terheket involváló katonai javaslattal. Indokolva van az elfogadható okokkal? Fel van világosítva a nemzet arról, hogy miért szükséges az? Pedig tudnunk kell, hogy mi az alapja a legfelsőbb parancsnak, a mely előtt a kormány kész szolgaként meghajlik. (Iqaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen méltóztassék csak, t. honvédelmi miniszter ur, azt a határozati javaslatot elolvasni, a melyet a Beichsrathban egyik képviselő nyújtott be. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mi közöm hozzá? Babó Mihály; Majd méltóztatik abból megtudni, hogy az igen t. honvédelmi miniszter ur felfogása egyáltalában nem magyar, hanem osztrák felfogás, mert az a felfogás, a melyet az igen t. honvédelmi miniszter ur itt kifejezésre juttatott, ott méltó visszhangra talált. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nessi Pá!: Lueger a barátja ! Babó Mihály: Az 1867 : XII. t.-czikk még 9. §-ában sem beszél a közös hadseregről, hanem csak a közös védelemről, mint olyanról, a mely csak az folyik állítólagos pragmatika szankczióból, helyesebben az 1723 : I. és IT. t.-czikkből, vagyis a fejedelem ugyanazonosságából. A 10. §. a hadügy közösségére nézve rendelkezik, tehát ismét nem a hadsereg közösségéről, a 11. §. pedig egyenesen magyar hadseregről beszél. (Zaj.) Ha önök most arra az álláspontra helyezkednek, hogy a hadsereg egységes, akkor ezzel megtagadják alkotómesterüket. Deák Ferenczet. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Bár tagadták volna meg 1867-ben! Akkor legalább a nemzet teljes függetlenségét és önállóságát vívta volna ki. Önök megtagadják most, a mikor már a megtagadás jogfeladást nem igen vonhat maga után, mert mindent elalkudtak már, de a megtagadás ma is alkalmas még arra, hogy ezt a nemzetet koldusszegénynyé tegye, hogy azután ugy uralkodjanak rajta, a mint akarják. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen önökkel szemben olvasták fel e házban a jelenlegi tárgyalások folyama alatt Kerkapoly Károly honvédelmi miniszteri államtitkárnak a nyilatkozatát, a ki talán csak kompetens volt a javaslatot magyarázni. 0 annak idején világosan kijelentette, hogy a hadsereg nem lesz egységes hadsereg, hogy különálló lesz az egyik és különálló lesz a másik állam hadserege, csak együtt kell védelmezniük a Felség fővezérlete alatt Magyarországot és Ausztriát. De hát itt van Deák Ferencz 1867-iki nyilatkozata. Azt mondja: »A hadügyre nézve kimondottuk, hogy a vezérlet ő Felségének, a magyar királynak fejedelmi jogaihoz tartozik a magyar hadseregre nézve. Ugyanezen joggal bír ő Felsége a többi tartományok seregeire nézve. A seregek együtt működnek, — ha együtt működnek, akkor nem közös a hadsereg, mert csak kettő működhetik együtt — és a mi a vezérletre vonatkozik, azt a magyar király és az osztrák császár együtt, azaz egy személyben fogják teljesíteni.« Ezeket a szavakat mondotta Deák Ferencz a nemzet megnyugtatására és ha nézzük magát az 1868-iki véderő-törvényt, a mely ugyan már a bujkálás kezdete, látjuk, hogy ilyen kijelentéssel a nemzetet némileg még meg lehetett akkor nyugtatni. Kérdem ennélfogva önöktől, hogy akkor, mikor 1865-ben az országgyűlés egybehMatott, akár Deák Ferencz, akár az őt támogató párthoz tartozó képviselők között egyetlenegy is tette-e nyíltan, világosan választópolgárai előtt azt a kijelentést, hogy most, midőn a nemzet sorsa fordulóponthoz ért, elérkezett az ideje annak, hogy akarva nem akarva, de feláldozzák a nemzet jogaiból ezt vagy azt. Nem. Sem Deák Ferencz, sem pártjának egyetlen tagja sem mondotta ezt, hanem mindegyik azt hangsúlyozta, hogy a 61-iki alaI pon áll.