Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-209

58 209. országos ülés 1903 február 18-án, szerdán. ruár 12-étől február 13-ára hívták össze a rend- j kMüli közgyűlést és a tárgy ismertetését tartalmazó fővárosi hMatalos lapot nem kézbesítették, hanem csak a közgyűlés közvetlen megkezdése előtt a színhelyen osztották ki és igy a közgyűlés a tárgy kellő ismerete nélkül határozott ; 5. mert a verseny kizárásával csak egyetlen bankcsoporttal tárgyaltak és még kísérlet sem tétetett, vájjon nem érhető-e el esetleg jobb, kedvezőbb ajánlat. Ha még nem volna tudomása, szándékozik-e erről tudomást szerezni, vizsgálatot indítani és annak eredményéhez képest a felmerült törvénytelenséget megtorolni ? T. ház! Midőn én ezt az interpellácziót benyújtom a belügyminiszter úrhoz, tudom azt, hogy a t. belügyminiszter ur nekem kimerítő végleges választ nem adhat, mert az iratokat talán még meg sem tekintette, s a felebbezést kézhez sem vette. Én egyszerűen rá akartam utalni erre a törvénytelenségre, s arra akartam kérni a t. miniszter urat, hogy akkor, midőn ezt az ügyet elbírálja, legyen konzekvens. A miniszterelnök ur körülbelül a múlt év őszén egy leiratot intézett a fő- és székvároshoz, midőn a költségvetés jóváhagyásáról volt szó, a mely leiratot a főváros összes tisztes gondolkodású lakói pártkülönbség nélkül lelkesedéssel üdvözöltek. Mi, kik be vagyunk avatva a főváros misztikus titkaiba, a legnagyobb örömmel üdvözöltük ezt az erélyes leiratot, melyet Széll Kálmán miniszterelnök ur saját aláírásával küldött oda, és melynek konklúziója az volt, hogy a városi ügyekben »váltakozó érdekcsoportok* döntenek. Tehát megírta a belügyminiszter ur, hogy a váltakozó klikkek csoportjai döntők a főváros ügyeiben. A t. miniszterelnök ur csak egyben téved ezen leiratban. Ezek az érdekcsoportok a fővárosnál nem váltakoznak; (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ezek már három évtized óta állandók . . . Vázsonyi Vilmos: Budapest parazitái! Pichler Győző: ... és ez érdekcsoportok működésüket roppant hasznosan fruktifikálják. Endrey Gyula: Ép ugy, mint itt a parlamentben! Pichler Győző: Az ingyen adott gyártelepeken emelkedő házbérkaszárnyák bizonyítják, hogy itt nem váltakozó, hanem állandó érdekcsoportok szerepelnek. Midőn igy hirtelen 24 óra alatt 54 millió korona konverziója felett határoz egy törvényhatósági testület formailag törvényellenesen, akkor nem lehet mérvadó előttünk, hogy jó-e az az ajánlat. Magam is azt az impressziót kaptam, hogy előnyös, de meg kell tartani minden körülmények közt a törvényt, és a törvénytiszteletet nem lehet a közigazgatásnak ilynemű egyszerűsítésével kijátszani és lábbal tiporni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök:T. ház! Akép| viselő ur azt kérdezi tőlem, van-e tudomásom arról, hogy a fővárosnak a konverzió ügyében hozott határozata nem felel meg azon törvényes kellékeknek, melyeket a törvény ezen határozathoz köt. Szerinte az ajánlatban oly határidő volt a jóváhagyásra vagy a határozat jogerőre emelkedésére kitűzve, mely határidő innen van azon határidőn, melyet a törvény előir. A másik ok az, hogy a főpolgármester nem figyelmeztette a közgyűlésen jelenlevő részvényeseit a bankcsoport egyik tagjának, hogy nem szavazhatnak. A harmadik, mert a határozathozatalra előirt törvényes számban nem voltak jelen a bizottsági tagok; a negyedik, mert minden sürgős szükség nélkül'az'ajánlat három napi időközben tárgyaltatott . . . Pichler Győző: Máról holnapra! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . tehát nem három napi időközben, hanem 24 óra alatt tárgyaltatott; és végre, mert a verseny kizárásával egyetlen bankcsoporttal alkudoztak. Nekem mindezekről az állítólagos sérelmekről, ugy a mint t. képviselő ur azokat előadta, tudomásom természetesen nincs és nem is lehet. Én annyit tudok a dologról, a mennyit a lapokban olvastam és a mennyit a felterjesztett közgyűlési jegyzőkönyv tartalmából ismerhetek. Annyit azonban máris mondhatok, hogy a főváros főpolgármestere és polgármestere kétségkívül a főváros érdekeit szemmel tartva jártak el, a legnagyobb buzgósággal és lelkiismeretességgel. Őszintén mondva azonban, nem foglalkoztam az ügygyei magával azért, mert a dolog természetéből folyik, hogy mindenki adhat be felebbezést, hogy én a törvényt szigorúan megtartom és a felebbezési határidő letelte előtt azon közgyűlési határozattal nem kívánok foglalkozni. Mindenkinek szabadságában áll felfolyamodási jogával élni és biztosithatom a t. képviselő urat, hogy azon törvényes kellékeket, a melyeket előir az 1872-iki törvény arra vonatkozólag, hogy mikép, mily alapon és micsoda feltételek megtartása mellett bir egy fővárosi határozat jogerővel, igen szigorúan meg fogom kívánni. Az ügyet alaposan megvizsgálom és a szerint fogok ítélkezni, a mint a törvényesség álláspontja megköveteli. Addig a t. ház természetesnek fogja találni, hogy ezen pontoknak megbirálásába bele nem megyek, mert semmikép sem kívánok állást foglalni sem a kérdés mellett, sem a kérdés ellen, hanem ítélkezni fogok az igazság szerint ugy, a mint előttem az akták feküsznek. (Altalános élénk helyeslés.) Addig azonban a képviselő urat is óvnom kell attól, hogy mielőtt a tényálladékról és annak törvényességéről meggyőződött volna, máris elitélő nyilatkozatot tegyen és nem szabad, még ha valaki az eljárás alakiságaira nézve eltérő nézetben van is, mindjárt visszaélésről beszélni. Legyen t. képviselőtársam meggyőződve, hogy ebben az esetben is mint mindig, teljesen azon meggyőződés alapján fogok eljárni, a me-