Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-222

394 222. országos ülés 1903 márczius 7-én, szombaton. Igaz, ezt semmi tekintetben sem hoztam volna szóba, ha egy körülmény nem tette volna ezt szükségessé. Nem azon összefüggés miatt hoztam azt szóba, a mely a miniszterelnök ur, a miniszterelnök ur pártja, a miniszterelnök ur személye és Vészi t. képviselő ur között fennáll, hanem azért, mert abban a czikkben támogatását látom azoknak a rendzavarás! körülményeknek, (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Az az ö dolga!) a melyek a bujtogatás jellegével birnak és pedig jogosulatlan és illojális utón. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) 8 ha ezeket a fegyvereket akár a kormánypárt tagjai, akár mi használjuk, mindez oly veszélyes terrénumra, oly veszélyes térre fog bennünket vinni, a mely nem lesz hasznára az ügynek és a parlament tanácskozásainak. Bocsánatot kérek, épen ilyen gyűlések előtt, a mikor a tömegek mozgolódása folytán az ingerlékenység, az idegesség nagyobb, beledobni az izgalmakba a kormánypárt részéről, a kormány sajtója részéről ilyen igaztalan, ilyen illojális vádakat a polgársággal és az annak élén álló képviselőkkel szemben, ez nem az a harczolási mód, a melyet a miniszterelnök ur a prMát véleménynyilvánítás lepedőjével fedezhet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez ellen tiltakoznunk kell és én sokkal jobban szerettem volna, ha a miniszterelnök ur beismerve ezen vádak igazságtalanságát, azokat visszautasította volna. Ezeket akartam csupán megjegyezni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Lengyel Zoltán képviselő ur kMan szólani! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mint egyike azoknak, a kik a közvélemény mai megnyilatkozásában szívvel-lélekkel vesznek részt, azt támogatják, előmozdítják és azon javaslatok ellen harczolnak, a melyeket az országra károsaknak, anyagi érdekeinkre veszélyeseknek, nemzeti czéljainkkal pedig ellentétben levőknek tartanak, fel kell szólalnom részben a népgyűlést illető dolgokban, részben pedig a tegnapi rendőri brutalitásokra vonatkozólag. A »Budapesti Napló <-val is kell foglalkoznom, még pedig annál a szoros összeköttetésnél fogva, a melyben, tudom, hogy a t. kormányelnök úrral van, daczára annak, hogy dezavuálta már. Olyanokat vet ugyanis a mi szemünkre, a melyeket mi visszautasítás nélkül nem hagyhatunk. Azt mondja, t. ház, hogy mi politikai cselekvéseket akarunk, mi fenyegetjük a közrendet, terrorizmus révén megbolygatjuk az állami főhatalom tényezőinek alkotmányos egyensúlyát, végső eredményben pedig nem az áldozó nép terheit akarjuk könnyíteni, hanem a magunk pártpolitikai törekvéseink számára akarjuk a munkásokkal a gesztenyét kikapartatni. Ennek minden egyes állítását a leghatározottabban vissza kell utasítanom. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mi nem fenyegetjük a közrendet, nem akarjuk az állami főhatalom tényezőinek alkotmányos egyensúlyát megzavarni, hanem ellenkezőleg, helyre akarjuk állítani, mert ugy látjuk, hogy itt Magyarországon nem a nemzet uralkodik, nem a törvényhozás határoz, hanem a koronának, a kormánynak olyan titlsulya van a nemzettel és a törvényhozással szemben, hogy azzal szemben nekünk a nemzeti közakaratra kell hMatkoznunk, a nemzetnek önbizodalmát kell feltámasztani, hogy az az egyensúly, a mely az ország békéjét egyedül biztosítja, helyreálljon. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És szükséges az az egyensúly Magyarországon különösen épen az 1867-iki alap kifolyásaképen, a mely két államot egy uralkodó alatt egyesit, és ezt a viszonyt szabályozza, mert máskülönben, ha a magyar nemzet gyenge, akkor az osztrák parlament erős, és az osztrák császári házzal szemben mindig a magyar nemzet lesz a vesztes. Endrey Gyula: Ugy van! Lengyel Zoltán: Igenis oda törekszünk, ezen javaslattal szemben, hogy az adózó nép terhei csökkenjenek. Ugyan kérem, ki akarja az adózó nép terheit emelni, mi-e vagy önök? (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Egy hang jobbfelöl: Egyik sem!) Azt mondják, hogy mi itt pártpolitikai czélokat szolgálunk? Ez nem áll.Mert a mi pártunk nem párt-, hanem nemzeti czélokat, a nemzetnek évezredes jogait és törekvéseit szolgálja. Azt mondja ez a lap, t. ház, hogy mi a közrendet fenyegetjük. Hát ezzel szemben el kell mondanom, hogy mi történt. (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A tegnapi alkalommal a vasárnapi tüntetés előkészítő bizottságának ülése után a polgárság és az ifjúság tüntetni akart a maga véleménye mellett, s az ellenkező vélemény ellen, és egyenesen oda akart vonulni a Lloyd-klub elé, hogy megmutassa önöknek, hogy mennyire nem ért önökkel egyet. Ekkor odaáilottam eléjük, és azt mondtam, hogy ott, a hol én vagyok, és addig, a mig én ott vagyok, nem engedhetem meg, hogy bármiféle olyan utczai demonstrációk történjenek, a melyek a közrendet bántják, s esetleg az ellenfeleinkkel való összeütközésre vezetnek. És meg tudtam akadályozni. Megmondtam ezt a kirendelt rendőrtiszteknek is, és ennek daczára mi történik? Ránk fogják, hogy mi háborgatjuk a közrendet akkor, midőn az ifjúság és a polgárság a legimpozánsabb menetben ad kifejezést a maga akaratának. Mi zavarjuk-e a közrendet, vagy pedig az a rendőrség, az a hatalom, a mely az önök kezében van akkor, a midőn azok a lovasrendőrök belevágtattak a kerepesi-uton a tömeg közé, egyenesen minekünk, s a midőn kitértünk előlük, akkor hátunk mögé kerülnek; a József-kőrúton minden felszólítás nélkül hátulról egyszerűen orvul megtámadnak, hogy legázolják az ezrekre menő népet! Bónis István: Miért nem jelentették be, hogy tüntetni akarnak ? Lengyel Zoltán: Ha jogállam vagyunk, akkor szabad a polgároknak a maguk akaratát kinyi-