Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-221

374 221. országos ülés 1903 márczhts 6-án, pénteken. dolog; de azt gondolta, hogy Tisza — most pedig Széll — okosabb ember, mint ő, hazafi­ságában sem kételkedik; megy utána vakon és nem is gondolkodik.« Pozsgay Miklós: Ugy tesz, mint ma. Várady Károly: Ki mondta ezt ? Horváth Gyula: Szentiványi Árpád folyta­tólag ezt mondja (olvassa): » Ezzel az indoko­lással el lehet fogadni ezt a szakaszt, de vi­gyázzanak, mert ez az indokolás a G-esammt­Monarchieba, a Reichsrathba vezet. A kormány­párti képviselő urakat sok választókerület hMta fel a szakasz elfogadásara«, — ezt még mindig Szentiványi Árpád képviselőtársunk mondja. »Tudom, hogy az utasítási rendszer megszűnt, hogy a képviselőt visszahívni nem lehet«, stb. Ezután Szentiványi felhoz egy esetet, a mely még 1867-ben történt. A mikor a kiegye­zési törvényt tárgyalták, Gömörmegye egy ke­rületét Ragályi Ferdinánd képviselte, a ki a kiegyezést sem el nem fogadta, sem nem helye­selte, minthogy az akkori Tisza-párthoz tarto­zott. Választókerülete azonban ellenkező néze­ten volt vele és választói összejöttek egy érte­kezletre, a mely alkalommal bizalmi nyilatkoza­tot irtak alá Deák Fereneznek s ezen nyilat­kozatot átadás végett elküldték képviselőjüknek. Mit csinált erre a képviselő ? Átadta a bizalmi nyilatkozatot rendeltetési helyére, de egyúttal, mMel bizalmatlanságot látott ebben maga el­len, a képviselőház elnökéhez intézett levelében lemondott mandátumáról. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Ez a tisztes­séges eljárás! Teszik-e ezt'ma?) No, t. ház, — még mindig Szentiványi Árpád szavait idézem — »ez az, a mit politikai tisz­tességnek neveznek.« (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: No!) »Most, t. ház, a választókerületek irkálnak a képviselőknek, a kiknek nagy része gyapottal dugja be fülét « Kubik Béla: Hát ő most mMel dugja be ? (Derültség a szélsöbaloldalon.) Horváth Gyula: »Van köztük olyan, a ki azt mondja: én mandátumot drága pénzért vet­tem és minthogy megvettem, azt magaménak tartom s azt teszem vele, a mi nekem tetszik, ők meg Írhatnak, a mi nekik tetszik.« Vázsonyi Vilmos: Nagyon jó! Horváth Gyula: »Van olyan képviselő is, aki azt mondja, hogy — s a ki nem hiszi, győződjék meg a belügyminisztériumnál letett kaposvári névsorból, — engem nem a többség, hanem a kisebbség választott. Minthogy pedig az e sza­kasz ellen való demonstrácziót a többség csi­nálta, engem, mint a kisebbség képviselőjét a választók többségének határozata nem köt.« Azt hiszem, hogy nagyon jól lehet alkal­mazni Szentiványi Árpád képviselő urnak ezt a sikerült beszédét a jelenlegi viszonyokra. Pap Zoltán: Bárcsak most is azt mondaná! Bárcsak ne változtak volna meg! Horváth Gyula: Egész bátran lehetne mon­dani azt is, hogy »ez a többség meglehet, hogy numerái, de nem ponderál«, mert ebben a ház­ban ma a nemzet valódi akaratát a kisebbség képviseli. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kisebbség háta mögött állanak a nemzet milliói, azok közt vannak azok a választók, a kik sohasem adtak mandátumot a t. képviselő uraknak ujabb pénz- és véráldozatok megszava­zására. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A nemzet többségének akarata nyilatkozott meg, és a gazdaságilag kifosztott egész ország tiltakozása, segély kiáltása hangzott fel a vármegyék feliratai­ban s az ellenzék csak kötelességét teljesiti akkor, a mikor a kormány védelmére felhozott mentségeket megczáfolja és a közvélemény félre­vezetését megakadályozza, (Helyeslés a szélsö­baloldalon.) Egyéb érvek hiányában a túloldalon több ízben felhangzott a vészkiáltás, hogy az ellen­zék a parlamentarizmust veszélyezteti. (Igaz is! a jobboldalon.) Ámde azt kérdezem én, hogy nem hipokrizis-e ilyen körülmények között a parlamentarizmus vészharangját kongatni, mi­dőn nyilvánvaló, hogy az országban a mi álta­lunk képviselt vélemény van túlnyomó többség­ben, midőn a nemzet közvéleménye az ellen­zéknek adja meg a legmesszebb menő erkölcsi támogatást. (Igaz! Ugy van! a szélsőhalol­dalon.) Lehetséges, hogy fontosabb a kormány előtt a hntalmi érdek vagy az uralkodó aka­rata, mint a nemzet szenvedéseinek fokozása, és nagyobb sulylyal bir a túloldali t kéjjviselő urak előtt a kormány óhaja, mint a választók kérése és tiltakozása, sőt valószínű az is, hogy a kisebbség sem a szabadelvű párt egységét megbontani, sem a kormányt meggyőzni nem lesz képes ; de mindez nem akadályozhat meg bennünket, hogy • kötelességünket legjobb meg­győződésünk szerint teljesítjük. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Tudom, hogy ebben a parla­mentben a meggyőzés lehetetlen s ha csak sza­vazásról lenne sző, a kisebbség leveretése csak­nem bizonyos; de viszont ezzel szemben most, mikor ujabb elviselhetlen vér- és pénzáldoza­tokat kMannak ettől a kifosztott és kizsarolt nemzettől, a kisebbségnek is joga, sőt köteles­sége megakasztani minden rendelkezésre álló eszközzel a tervezett merénylet sikerét. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A nemzet meg­elégelte a folyton megújuló és soha nem telje­sedő Ígéreteket, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) jóllakott a jobb jövő reményével való sovány vi­gasztalással. Ha már jobbat nem várhatunk, leg­alább a jelenlegi súlyos helyzet fentartását joggal követelhetjük. (Ugy van! a szélsöbalol­dalon.) Ennek a parlamentnek erkölcsi jogosultsága sincs a tervezett terhek megszavazására, (He­lyeslés a szélsöbaloldalon.) mert a választások alkalmával ez a kérdés a kormány kifejezett

Next

/
Oldalképek
Tartalom