Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-221

221. országos ülés 1903 márczius 6-án, pénteken. 363 az osztrák nagy, jól felszerelt, jól élelmezett, pompás ruhával ellátott, fegyelmezett rengeteg nagy hadsereg ellen: az osztrák még sem birta 1848-ban leküzdeni a szabadságharczot. Mikor látták már, hogy baj lesz, hogy a szegény, leéhezett, lerongyolódott sereg Bécs felé kacsintgat és arra akarja útját venni, elment egy nagy küldöttség Oroszországba, hogy ugy mondjam, az orosz czár talpát nyalni és tőle segítséget könyörögni. Az orosz kormány akkor azt mondotta nekik: nem szégyenlitek magatokat, hogy olyan kis hadsereget, a mely rosszul van élelmezve, nincsen felszerelve és rongyos ruhája van, nem tudtok megsemmisíteni? Nem adok segítséget. Az osztrák küldöttség sirva fakadt. (Élénk derültség.) így volt ez kérem és azt mondották az orosz kormánynak: hogyha nem adtok nekünk segítséget, tudjátok meg, hogy az a rebellis magyar nemzet, magyar nép, ha nem oly nagy tömeg is, olyan csodákat csinál, hogy elfoglalja egész Ausztriát és most már Bécs felé indul. Hogy ha megharagszik, vagy ha jó kedve lesz hozzá, olyan hősies ez a nemzet, hogy elfoglalja az egész Oroszországot is. Megijedt a gyáva muszka, (Derültség.) mert épen olyan, mint az osztrák, és azonnal kirendelt 250.000 katonát az osztrákok segítségére. De itt volt újra az Isten ujja, ép ugy, mint az én választásomnál. Még mielőtt ágyúszót hallott volna az a rengeteg hadsereg vagy puskapor szagot érzett volna, döghalált hozott reá az Isten. Ugy hullottak a muszka katonák, mint a felállított kéve, mikor szél van. Alig értek ide 220.000-ren és még ezzel a 220.000-rel sem lett volna képes a szabadságharczot leteperni és megsemmisíteni az osztrák. De jött akkor a hazaáruló Görgei Arthur és daczára a 13 hős tábornok és a főbb tisztek ellenzésének, a hadsereget vezette Világos felé és ott lerakatta velők a fegyvert. A helyett, hogy örültek volna az osztrákok, hogy ilyen hősies szomszédjuk van és velük megbékültek volna, ezt cselekedték. Akkor szolgáltatta ki Grörgei Ausztriának Magyarországot a 13 hőssel együtt, Ausztria pedig kiszolgáltatta a hóhérnak; az Isten ugy verje meg érte, a mint megérdemli. Azóta is folytonosan szipolyozza Ausztria Magyarországot. 1867-ig Bachhal és Schmerlinggel szipolyoztatta folytonosan; ez volt az u. n. rémuralom. 1867 óta pedig megmagyarázhatlan — én ugyan gondolom, hogy mi ez, de azt tartom, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem — hogy az összes kormányok — vegyük ki a legelsőt, — a kiegyezés óta ugy törekednek Magyarország kiszipolyozására és tönkretételére Ausztria javára, mint hogyha talán Ausztriától milliókkal volnának megfizetve. Mikor Széll Kálmán miniszterelnök ur miniszterelnökké lett, hozsannával fogadta őt az egész ország, mert azt hitték, hogy közte és Bánffy között ég és föld különbség lesz. Széll Kálmán miniszterelnök (a terembe lép): Itt vagyok már ! Halljuk! Gabányi Miklós: Széll Kálmán négy év óta több kárt csinált az országnak, mint az összes kormányok 67 óta. Széll Kálmán miniszterelnök: Én? Maga sem hiszi! MMel ? Gabányi Miklós: Ha kíváncsi rá a miniszterelnök ur, majd elsorolom mind. (Halljuk! Halljuk!) Először is a t. miniszterelnök ur — a mit a honvédelmi miniszter urnak is elmondottam, a hegyi ütegeket, taraczkokat, Manlicher-fegyvereket megszavaztatta. Erre ment 40 millió koronája az országnak. Most nemrégen paktált el a miniszterelnök ur 1000 köblös földet Galicziának; megvette a csorbái tót 3 millió koronáért, a mi testvérek között sem ér többet 500.000 koronánál. En körüljártam és láttam, mert voltam a tett helyén. Most pedig a t. miniszterelnök ur 23.000 ujonczczal akarja emelni a katonai létszámot, a mi 81.000-re megyén 3 év alatt, s a mire 200 millió korona kell. Még ha veszszük az aprólékosokat is, a levelezőlap 2 krajczár volt, most 2 és 1

/

2 krajczár, az utalvány félkrajczár volt, most 1 krajczár; a reczepisszekért 15 krajczár kellett, most 17 és félkrajczár. A vasúti szállítás is megdrágult újévtől kezdve ugy a személy- mint a teher-vonaton. Emelte a fogyasztási adókat és mindenfélét emelt e négy év alatt. A harmadosztályú kereseti adót is emelte, szóval mindent emelt. Kubik Béla: Mégis azt mondja a miniszter, hogy ez adóemeléssel nem jár! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is jár! Gabányi Miklós: Emelte a kvótát is! Szóval bajos ezt mind elsorolni. A horvát útlevelekkel is mi történt? Most meg itt van a czMillista. Borzasztó azt elszámolni mind, hogy mit tett Széll Kálmán e négy év alatt. Több kárt tett az országnak, mint az összes eddigi kormányok. Én nem értem, hogy miért. Mert tudjuk, hogy a mikor a miniszterelnök ur a miniszterelnökséget elfogadta, akkor 70—80,000 forint jövedelme volt; most pedig mint dupla miniszternek legfeljebb 42.000 forint fizetése. Tehát minden évben legalább 40.000 forint vesztesége van, a mi 4 év alatt 160.000 forintot tesz ki. Miért teszi ezt? Mert ha Magyarország javára tett volna valamit, vagy most akarna valami nagy dolgot keresztülvinni Magyarország javára, akkor még érteném. De az ember nem értheti meg, miért ragaszkodik a miniszterelnök ur annyira, oly görcsösen a miniszteri székhez. Most egy kérdést intézek a t. miniszterterelnök úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Még én akkor képviselő sem voltam, a mikor mi urak Szatmár vármegyében (Derültség.) egyszer beszélgettünk arról a dologról, hogy vájjon miért nem tölti be — ez vagy két év előtt történt — Széll Kálmán miniszterelnök ur a belügyminisz46*