Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-220

220 országos ülés 1903 márczius 5-én. csütörtökön 353 Ezek a felolvasott adatok mind bizonyítékot szolgáltatnak arra nézve, hogy a katonai hatalom túltengése, miket már előbb is emiitettem, nemcsak a népekre nézve rejt magában veszedelmet, hanem ép oly nagy veszedelme ez a trónoknak és a királyoknak is. (TJgy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Én ugyan, pártomnak szerény tagja, talán nem foglalhatok egy olyan rendkívüli fontos kérdésben állást, mint a minő a nemzeti pártnak a kormánypártba való beolvadása. De mégis, minthogy ez a kérdés itt a a t. ház előtt felvettetett, minthogy erre a lépésre nézve nekem talán többi képviselőtársaimtól némileg eltérő nézetem van, legyen szabad ezt a kérdést is, a mely tulajdonképen nem pártkérdés, itt szellőztetnem és szóvá tennem. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. képviselőház, ugy fogom fel a nemzeti pártnak a kormánypártba való beolvadását, hogy a nemzeti párt az ő külön programmját, a mely mindenesetre egy közbeeső pontot képezett a kormánypárt és a mi j>ártunk között, hosszas küzdelem után, a nemzetre való hMatkozással keresztülvinni nem volt képes és igy ahhoz a módhoz folyamodott, a melyet ugy lehet talán jellemezni és körülírni, hogy miután a nemzetre való hMatkozás és a népnek a felfogása azt a finom distinkeziót, a mely a nemzeti pártot a kormánypárt, illetőleg a szabadelvű párttól elválasztotta, megérteni képes nem volt és igy a nemzeti pártot a maga rendes utján és módján, választások utján többségre jutni engedni nem volt hajlandó, a t. nemzeti párt elveinek érvényesítését mégis megkísérelte, és azt az ostromot, a melyet a falakon kMül folytatott, belevitte a falak közé, vagyis beleolvadt a szabadelvű pártba. (Helyesles a szélsőbaloldalon.) Ebben különbözöm én az táti igen t. többi képviselőtársaimnak a felfogásától, hogy azt mondom, hogy a t. nemzeti pártra nem tudok ma még kárhoztató ítéletet mondani és azt még ma korainak tartom. Mert semmiféle körülmények által igazolva nincs az, hogy a nemzeti párt korábban hangoztatott elveit feladta ós azok érvényesítéséről lemondott volna

v (Halljuh! Halljuk!) Én annak bizonyítékát abban látom, és körülbelül ez vezetett engem arra a meggyőződésre, hogy a midőn a katonai javaslatok benyujtattak, a midőn azok rendelkezései előttünk ismeretesek lettek, már akkor a háznak mélyen t. elnöke, gróf Apponyi Albert t. képviselő ur megfogalmazta azt a memorandumot, a mely indiskréczió folytán köztudomásúvá vált, de a mely, hogy nem arra volt szánva, épen az mutatja, hogy nagy felháborodást keltett annak közzététele, jele tehát, hogy még nem számítottak arra, hogy az kiszármazzék onnét, a hová beterjesztve volt és erre a körülményre a kellő időt még nem találták meg. Én tehát ismétlem, abban a nézetben vagyok, hogy a nemzeti pártKÉPVH. SAl'LÓ. 1901—1906. XII. KÓ1ET. nak még van ideje és módja korábban vallott elveit a falakon belül érvényesíteni és azt hiszem, igen helyesen teszünk, ha erre vonatkozólag ítéletünket a nemzeti párttal szemben most még felfüggesztjük. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! ISTem egy helyről hangzott el, nem ugyan a házban, hanem egyebütt, az a kárhoztató Ítélet, hogy a függetlenségi és 48-as párt a katonai javaslatokkal szemben olyan álláspontot foglal el, a melyet ők obstrukeziónak neveznek, mi azonban jogos ellentállásnak hirdetünk. Mi ezeket a terheket az országra nézve oly súlyosaknak tartjuk, hogy azok ellen küzdeni kötelességünknek tartottuk eddig és kötelességünknek fogjuk tartani a jövőben is. (Tetszés a szélsobaloldalon.) Mondom, sokan szemrehányást tettek nekünk ezért a ténykedésünkért, és itt legyen szabad nekem erre vonatkozólag egy hasonlattal élnem, a mely megvilágítja pártom működését. A szabadelvű pártot, számarányát, tekintve, egy hatalmas folyamhoz hasonlíthatjuk, a mely erejénél fogva gátakat rombolhat szét, művelhet hasznosat is, de mindenesetre magában rejti a rombolás lehetőségét is. A függetlenségi pártot pedig, számbeli arányát véve szemügyre, egy csergedező hegyi patakhoz hasonlítjuk, a melynek vize tiszta, átlátszó, fenekéig láthat minj denki; ez a patak tenyészetet terjeszt maga körül és mindig mélyebb medret váj magának. Ez a meder az, a melyet sértetlenül akarunk utódainkra is átszolgáltatni, hazafias meggyőződésünk ez, a melyet utódainknak is hűségesen át akarunk adni. (Tetszés a szélsobaloldalon.) A honvédelmi miniszter ur tegnajj Luby Béla t. képviselőtársamat figyelmeztette arra, hogy miért nem ad be határozati javaslatot, nehogy én is részesüljek ilyen kegyes figyelmeztetésben, bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani, kérve annak elfogadását. (Olvassa): »Határozati javaslat. Tekintve, hogy a kétoldalú szerződés jellegével.

i bíró 1867 : XII. t.-cz. rendelkezésének azon része, a mely a közös hadsereg kiegészítő részének, a magyar hadseregnek szervezéséről intézkedik, daczára az azóta lefolyt 36 évnek, még végrehajtva nincsen, addig is, mig az önálló magyar hadsereg felállítása lehetővé lesz, határozza el a t. képviselőház, hogy sürgősen utasítja a hadügyi kormányt, miszerint ő Felségénél, a magyar királynál tegyen előterjesztést az iránt, hogy a törvény intézkedéseinek érvény szereztessék, és a magyar hadsereg, —• mint a dolog természetéből folyik, — magyar vezényszóval, jelvénynyel és zászlóval megalkottassék.« (Elénk helyeslés, tetszés és éljenzés a bal- és a szélsobaloldalon.) E határozati javaslat teljesen megfelel azon értelmezésnek, melyet mi annak tulajdonítani kívánunk és nevezetesen oda konkludál, hogy addig is, mig a mi programmunk alapján az önálló hadsereg iránti intézkedések megtehetők, megköveteljük, hogy a 67-iki törvény a maga 45