Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-220

348 220. országos ülés 1903 márczius 5-én, csütörtökön. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mesterségesen szítják! (Nagy zaj és ellenmon­dás a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Előhozzuk az adatokat, — ha tetszik — akár halomszámra! (Folyton tartó zaj a szélsobaloldalon.) Nem mesterséges az! Elnök : Csendet kérek ! Pap Zoltán: Mit szól ehhez a volt nemzeti párt? (Folytontartó zaj a bal- és a szélsobalol­dalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Eötvös Károly: T. képviselőház! Majd rá­jön a t. honvédelmi miniszter ur is arra, hogy ez nem mesterséges. Majd állítok én olyan tanút vele szemben, a kit a miniszterelnök ur is nagy és egész tanúnak ismer el. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobaloldalon.) Vannak okaink, mert vannak sérelmek, van tehát jogunk is, a kért ujonczlétszám megsza­vazását feltételekhez kötni, a mely feltételek a nemzet érdekeit biztosítják. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Kossuth Ferencz: Törvényes jogunk! Eötvös Károly: Kétségtelenül törvényes jogunk! Már most az a vád ezzel szemben, hogy az ellenzék obstrukczióval erőlteti a dolgot, hogy a többség határozási jogát kétségbe vonja, sőt meggátolja: szóval, hogy a házszabályok adta joggal visszaél. Ezt a vádat hallottam. Hallottam ezt gróf Andrássy Gyula t. képvi­selőtársam beszédéből. Hát én nem fogadom el ezt a szemrehá­nyást (Helyeslés a szélsobaloldalon.) és megkí­sértem igazolni a mi alkotmányunk történetéből, hogy ebben a kérdésben ez a szemrehányás nem igazságos, és hogy a mit az ellenzék csinál, az egészen jogos és helyes. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor: Ez igaz! Úgy van! Eötvös Károly: Volt egy eset a magyar al­kotmány történeteben 1839-ben, (Halljuk! Hall­juk!) a mikor a nemzeti párt ólén — de nem az ujabban meghalt nemzeti párt, (Derültség.) hanem a régen dicsőségesen élt és működött nemzeti párt élén — volt egy férfiú, a kinek e házban már nincs meg az üres helye, de a régi­ben még megvolt: Deák Ferencz; az volt a ve­zére annak a nemzeti pártnak. Az országgyűlést összehívta ő Felsége, a király, — mindenki tudja, hiszen közdolgokat mesélek el, ámbár nem lehet eléggé ismételni bizonyos dolgokat — (Ugy van ! ügy van! a szélsobaloldalon.) — 183y. év június 2-ára. A mint összeült az országgyű­lés, mindjárt az első napon Pestvármegye követe, Szentkirályi Móricz egy nagy sérelemmel állott elő: azzal, hogy az ő egyik követüket, gr. Báday Gedeont a kormány eltiltotta az országgyűlésen való részvételtől, mert azt mondta, hogy olyan zene-bona ember ez a Ráday, — (Félkiáltások a szélsobaloldalon: Elégedetlen élem!) ugy van, elégedetlen elem; hangosan beszél; »én pedig« - a király nevében beszélt a kormány akkor is, — »azt akarom, hogy törvénytisztelő, józan, nyu­godt emberek legyenek a képviselők; hát én ezt a Ráday Gedeont nem fogadom el.« Azonban más okok is voltak, kisebb okok ám, mint a maiak, csak érzékeny okok. így báró Wesselényi Miklóst elhurczolták, pörbe fogták, elitélték egy beszédért, a melyet 1843..deczember 9 én tartott Szatmár vármegye közgyűlésén; Galantai Balogh Jánost, a nem­zetnek akkori híres, nagyreményű vezérét hűt­lenségi perbe fogták azért, mert az országgyűlés színe előtt mondta azt, hogy: »Hát mit vétett Wesselényi? Azokat a szavakat én is magamévá teszem.« » Magadévá? — no akkor be a hűt­lenségi perbe !« (Derültség.) — akkor még a kir. tábla bíráskodott ezekben az országgyűlési ügyek­ben. Az országgyűlési ifjakat szintén perbe fog­ták. Lovassy Józsefet 10 esztendőre, Lovassy Ferenczet egy hónapra, Lapsánszkyt 10 eszten­dőre, Orbánt 2 vagy 3 esztendőre ítélték el. És miért? Azért, mert az országgyűlésen történt dolgokat megírták a vármegyének. Kossuth La­jost négy esztendőre Ítélték el azért, mert az országgyűlési tudósításokat megírta a várme­gyéknek. Békés vármegyére királyi biztost küld­tek, mert Békés vármegye a követi utasításról értesítette a többi vármegyét. Akkor Deák Fe­rencz azt mondotta: Olyan kormánynak pedig, a mely igy bánik az^ ország alkotmányával, én ujonczot nem adok. És nem is adott. Elkezdő­dött az obstrukczió és folytattatott Deák Ferencz vezetése alatt 11 hónapig. (Egy hang a szélso­baloldalon: Most is eltart addig!) Figyelmezte­tem a t. miniszterelnök urat, hogy nekünk még jó időnk van hátra. Rákosi Viktor: Deák Ferencz hagyományait fogjuk követni! Széll Kálmán miniszterelnök: De én nem csináltam törvénytelenséget. Eötvös Károly: Majd rátérünk. Ismerjük egy­más eszejárását. (Altalános, élénk derültség.) Tud­tam, hogy az egyik ellenvetése az lesz a t. miniszter­elnök urnak, hogy az nem független felelős mi­nisztériuma volt az országnak, hanem dikaszteri­ális kormánya, a másik pedig, hogy ő nem csi­nált törvénytelen dolgot, a mikor pedig csinált... csakhogy az akkori kormány épen ^ugy nem is­merte azt be, mint a mostani; (Elénk tetszés, helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) sőt az akkori kormány oly szilárdul volt meggyőződve arról, hogy az ő álláspontja és eljárása törvényes, .. . Széll Kálmán miniszterelnök: Én senkit sem csukattam be. (Egy hang a baloldalon: Az a baj!) Eötvös Károly: . . , hogy a szeptemvirális tábla ítéleteit mutatta be a képviselőháznak, mondván: íme, ezek Ítélték el, nem én, még pedig a Corpus Juris alapján, és igy a kormány eljárása törvényes. Annyira meg volt győződve a kormány arról, hogy eljárása törvényes — persze Deák Ferencz r nem volt meggyőződve, de misem vagyunk — (Elénk tetszés a szélsobaloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom