Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-220

220. országos ülés 1903 márczius 5-én, csütörtökön. 347 És én megvallom, hogy a t. honvédelmi miniszter úrtól sokszor hallottam már e kérdésben, hogy ott a magyar nemzetiség kellőképen óva, védve, becsülve és tisztelve van. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) De megvallom azt is, hogy egész életemnek összes jelenségei, a mióta felnőttem, mindig ennek az ellenkezőjét bizonyították. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Például a mi nemzetiségünk tisztelete közé tartozik, a mi nyelvünknek megbecsülése és tisztelete. Ez az első dolog. Nohát a mi nemzeti nyelvünket megbecsülik abban a hadseregben? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hátha az a mezőföldi vagy alföldi, vagy akármilyen vidéki ősmagyar ember, a ki Istennek legyen örök hála, még egy szót sem tud németül, (Derültség a szélsobaloldalon.) tiz évig mint tartalékos van otthon, családos ember, három gyermek sir utána, ha fegyvergyakorlatra rendelik be, s akkor valami furcsa nyelven azt hallja, hogy Stefán Kovács és erre azt találja mondani, a mit az ő Istene az ő tudományává tett, hogy »itt vagyok«, becsületes képpel ezt megmondja, erre az a felelet, hogy: »Itt vagy gazember, hát be az áristomba.« (Hosszantartó derültség. Tetszés és taps a szélsobaloldalon.) Okolicsányi László: Ezt nem lehet eltagadni. (Zaj a szélsobaloldalon.) Eötvös Károly: Neki németül kell azt mondani: hogy »Hier,« mert hiszen megtanulhatja a kutya is a német nyelvet, az ember is megtanulhatja. (Derültség a szélsobaloldalon. Egy hang a szélsobaloldalon: Csak a kutyának való !) De én, bocsánatot kérek, a t. honvédelmi miniszter úrhoz, a ki hősies, dicsőséges katonai pályát futott meg, mint férfiúhoz szólok, hogy hát egy magyar fiút szabad-e büntetni azért, mert csak a magyar nyelvet érti, becsületes magyar nyelven mondja azt, hogy »itt vagyok ?« Szabad-e megbüntetni azért, mert nem tudja mondani, hogy »Hier«, a miről még az öregapja sem tudja, mit jelent? (Derültség a szélsobaloldalon.) Hát megbecsülése ez a magyar nemzetiség nyelvének? Megbecsülése ez a mi nemzeti érdekeinknek? (Igaz! Egy van! a szélsőbaloldalon.) Mi ez, t. képviselőház ? Hiszen ha idegen nemzetek előtt elmondja ezt valaki, ostoba éleznek fogja azt találni mindenki. Hisz ezt nem érti meg egyetlen jőzaneszü ember sem a világon, hogy miért szükséges ez az egységes vezénylet, miért emeli ez a hadsereg katonai erényét, miért függ ettől ennek a hadseregnek minden hadi sikere és harczképessége ? Hát van olyan őrült ember a világon, a ki. ezt megértheti. (Tetszés a szélsobaloldalon.) És ez keresztül van vezetve ennél a hadseregnél. (Ugy van! Egy van! a szélsobaloldalon.) A mi nemzetiségünkhöz tartoznak a mi reményeink is a jövendőre. Kisértse csak meg az a magyar fiu a magyar nemzet igazi reménységét hangoztatni ebben a hadseregben! Hiszen nemzetiségünkhöz tartozik a mi ezeréves történeti dicsőségünknek az ápolása. Kisértse csak meg az a magyar fiu az ő ezeréves magyar nemzeti dicsőségének az ápolását! Ejtse ki csak a száján azt, hogy a tüzérhadapródiskolának az udvarára a Hentzi-szobor helyére tegyék oda Zrinyi Miklós szobrát, mondjuk, mert Zrínyi volt akkora legény, mint Hentzi. (Derültség. Egy hang a szélsobaloldalon: A német császár is elismerte!) Ha el nem ismerte volna is, nagyobb volna! (Élénk tetszés és taps a szélsobaloldalon.) Kisértse csak meg az a magyar fiu! Mi lesz azzal ? A t. honvédelmi miniszter jobban tudja, mi lesz, mint én. Szomorú dolog, rettentő büntetés! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én ezt csak most tanulom ! Eötvös Károly: Majd még lesz szerencsém valamire megtanítani. (Derültség.) Hát akkor, a mikor a t. honvédelmi miniszter ur mindig azzal áll elő, hogy ott a magyar nemzetiséget, a magyar hazafiságot megbecsülik és én lépten-nyomon katonáinktól is, másoktól is mindig az ellenkezőt hallom, mit következtetek én ebbői ? Azt nem, hogy a honvédelmi miniszter ur nem mond igazat, hanem azt, hogy a honvédelmi miniszter ur nem tudja az igazat. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) ügy beszél, a hogy tud, tudni pedig az igazat nem tudja. (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Csak az elégedetlen elemek! (Nagy zaj és ellenmondás a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Eötvös Károly: Ez igaz, t. honvédelmi miniszter ur, (Halljuk! Halljuk!) a magyar elégedetlen. (Felkiáltások a szélsobaloldalon •' Elem!) A magyar elégedetlen és a t. honvédelmi miniszter ur szerint elem, (Derültség.) a közös hadseregnek valami eleme. De mi nem azt akarjuk, mi épeu azt akarjuk, hogy a magyar necsak eleme legyen valaminek, hanem a magyar magyar legyen önmaga számára. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Itt a különbség közöttünk, meg sok helyen még; de mikor igy látjuk a hadsereget és a mikor mi ebben nem engedhetünk, akkor lehetetlen másban is engednünk. Mi az önálló nemzeti magyar hadsereget akarjuk, ezért küldtek ide választóink, ez a mi hitünk, meggyőződésünk, ez a törekvésünk. A ki erről a törekvésről lemond, hitvány áruló, ha ezzel az elvvel jött ide! (Hosszantartó, élénk tetszés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) De, t. honvédelmi miniszter ur, azért, hacsak jelét látnók annak, hogy komolyan akart a t. kormány és a hadügyi kormányzat valamit a magyar nemzetért is tenni, vagy ha annyit nem is, hogy a nemzetért tegyen valamit, hanem csak a nemzet elleni súlyos és utálatos vétségeket szüntesse meg; akkor az elégedetlenség, a mihez feltétlen joga van, akármilyen politikai nézetben legyen is, minden magyar embernek, talán nem volna olyan nagy, nem volna oly zajos, mint a milyen most. 44*