Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-220
2%0. országos ülés 1903márczttts 5-én, csütörtökön. 335 meggyőződést nyertem, minthogy azon megtiszteltetésben részesültem, hogy kollegája lehettem, azon kérést intézem hozzá, hogy befolyását felhasználja annak érdekében, a mMel beszédemet kezdtem, s a mMel beszédemet végzem: A dicső és vitéz osztrák-magyar hadsereg egysége fentartásának érdekében! (Elénk tetszés és taps; szónokát számosan üdvözlik.)« Kubik Béla: Csak ugy, mint itt Andrássyt! Reich Aladár: A másik szónok, Schönburg herczeg, részletezi a javaslat tartalmát, majd igy folytatja: »Ha nem is lehet többet beszélni a javaslatról, mint a mennyi igazságos és jól megfontolt, mindazonáltal nem lehet bizonyos dolgokon keresztül hallgatással napirendre térni. Kétszer szenvedett változást a javaslat s a harmadszori általános vélemény szerint javított formájában került a parlament elé. Helyesebbnek bizonyult az egyenes ut, melyen az ujonczlétszám felemelését kérték, mint a kerülő — első sorban a póttartalékosok behMásának engedélyezése s csak azután az ujonczjutalék felemelése. A másik körülményt, mely a figyelmünket felhívja, képezik a kívánságok, melyek a monarchia másik államában felhangzottak; az ottani obstrukczióról inkább nem beszélünk, nem állna az jól nekünk. Annál több szavunk van azonban azon követelésekhez, melyeket Magyarországon a javaslat elfogadásához fűznek, s azon változásokhoz, melyek ezáltal a 67-es kiegyezési törvényeken keletkeznek. Erre vonatkozólag pártom nevében a következő kijelentést teszem: Mindazon törekvésekkel szemben, melyek a hadseregnek a kiegyezési törvények által biztosított egységét megbontani alkalmasak, kijelenti a középpárt, hogy ily követelések érvényesülésének a leghatározottabban ellentáll. (Tetszés.) A nemzeti szellem túlhajtott ápolása nem alkalmas (Halljuk 1 Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) a mi soktagu monarchiánk hadseregében, és nem is érvényesülhet. Kubik Béla: Derék gyerekek! Nem érvényesülhet ! Reich Aladár (olvassa): Magyarországon azonban az a szándék nyilvánul meg határozott formában, hogy a közös hadsereg, a mennyiben ott kiegészül, egyoldalú, s túlhajtott nemzeti aspirácziók tárgyává változtassék lassan át. Kubik Béla: Ez a »lassan, lassan, lassan!« Reich Aladár (olvassa): Ez ellen a leghatározottabban tiltakozni kell. Azon indokolható álláspontból kifolyólag, hogy egy. a magyar viszonyokról különben jól értesült lapban a követelések helyesen közöltettek, álláspontomat a következőkben ismételem. (Halljuk! Halljuk! a szelsöbaloldalon.) A tárgyi követeléseket az aggályosság szempontjából az alakiak elé helyezem, s azok közül első sorban két követelés tűnt fel, mely a nemzeti irányzatot a hadsereg jóságának a rovására fejleszteni akarja. Ezek a magyar tiszteknek a magyar ezredekbe való visszahelyezése, továbbá a magyar hadkiegészítő parancsnokságok határainak nemzeti szempontból való megváltoztatása. Hadseregünknek eddig az volt az előnye, hogy a sok nemzetiségből összeállított államképnek minden előnyét, s csak kevés hátrányát tudta felmutatni. A legénység s altisztek, a mennyire csak a katonai szempontok megengedik, nemzetiségek szerint vannak beosztva, a tisztek majdnem mind nyelvtudásuk által tűnnek ki, mint a soknyelvű hadsereg vezetői s összekötő kapcsai, meleg őszinte bajtárságban egyesülve: ez a hadseregünk képe. (Tetszés.) Mindegyik pompás és nagyszerű tulajdonságokból, melyek hadseregünkben képviselve vannak, a kötelességtudó s komoly német, az iparkodó, érzésteli szláv s az élénk, merész magyar elemből van összeállítva tisztikarunk szép képe. A mennyire lehetséges, ma is tekintetbe veszik egyes tisztek kívánságát, hogy hazájokba helyeztessenek. De az egyes kívánság soha sem lehet önczél, hanem csak a legnemesebb buzdító eszköz a honvédő katona kezében a legutolsó embertől fel császár és királyunkig. (Tetszés) A, hadkiegészítő parancsnokságok beosztásánál is katonai szempontok a mérvadók. Határozottan tiltakozom az ellen, mintha e téren más követelményeket elfogadhatóknak találhatnék, de épen az emiitett két követelmény mutatja azt az utat, a melyre rá akarnak lépni. Ez a közös hadsereg szétválasztásához vezet s lemondásáról mindannak, a mit az 1867-iki kiegyezés közösnek ismert el. Ezt pedig nem akarjuk. Mi nem akarunk a közös hadsereg fen tartásához 70°/o-al hozzájárulni, míg a szervezezetben azok kívánsága érvényesül, a kik a többi 30°/ 0-ot fizetik. (Tetszés.) Mi azt akarjuk, hogy a kiegyezési törvények szelleme szerint a legfelsőbb hadúr az egységes vezérletre s szervezetre vonatkozó jogai gyakorlásában ne akadályoztassák. Elvárjuk, hogy a honvédelmi miniszter itt ma határozottan ki fogja jelenteni, hogy a korona e jogaihoz senki sem nyúlhat hozzá eredményesen. (Tetszés.) Ha ez megtörténik, akkor megnyugodhatunk, hogy közös hadseregünk, melyért annyi áldozatot hoztunk, a monarchia védelmére a régi szellemben s tradiczióban lesz tovább vezetve.« (Zajos helyeslés. Szónokot üdvözlik.) Most áttérek b. Chlumetzky beszédére (olvassa): >Az előttem szóló kitűnő kijeleientései után kevés a mondanMalóm. Mindazonáltal szót emelek annak kijelentésére, hogy én és elvbarátaim a javaslatot elfogadjuk. Egyszersmind megelégedésemnek adok kifejezést a fölött, hogy a másik házban a -nagy nehézségek daczára is lehetséges volt nagy többséggel elfogadtatni a javaslatot, minek folytán az úgynevezett ujonczozás a lakosság óhajainak s viszonyainak megfelelőleg a legközelebb megtartható lesz. Az előbb szólók óvást emeltek az ellen, hogy a
