Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-220

330 220. országos ülés 1903 márczius 5-én, csütörtökön._ (TJgyvan! Ugy van-! a szélsobaloldalon.) Alig egypár hónap előtt az újságokban olvashattuk a franczia kamarában az alelnöknek, Jaurésnek beszédét, a német birodalmi gyűlésben Vollmarnak és másoknak beszédeit, a melyek az általános békét, az Európában keletkezett államszövetségek konzerváló, békés jellegét, a háborús hajlamoknak teljes visszafejlődését dokumentálják. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már évek óta halljuk a trónbeszédekben és látjuk az uralkodóknak és diplomatáknak magatartásában annak a feltétlen kötelességérzetnek megnyilvánulását, hogy az európai hatalmi egyensúly megbolygatásától országaik, népeik és saját maguk érdekében minden áron tartózkodnak. Őszintén megvallva, ily körülmények között nem vehetem komolynak azt az utalást a körülöttünk levő országok expanzív politikájára, a mMel a mi véderőnk fejlesztését indokolják. (Helyeslés a szélsobaloldalon,) Igaz, hogy a diplomácziai hagyomány a Balkánt viharfészeknek mondja, csakhogy az ujabban ott keletkezett államalakulatok, nézetem szerint, minden esetre birnak annyi felfogó képességgel, hogy az esetleg ott keletkező zMatarokat inegakaszszák és megmaradjanak azok a maguk lokális terjedelmében és jelentőségében és különösen Magyarországra nézve nem lenne az ott esetleg keletkező vihar egyéb, mint vihar a leveses fazékban, a melyből baja csak az ügyetlen szakácsnak támadhat, a ki kezét ügyetlenül és oktalanul belemártja. De a mi kezünknek van elég dolga itthon és nem szükséges, hogy másutt kotnyeleskedjünk. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Ha expanzM politikáról beszélnek, nem lehet tagadni, hogy a többi európai államnak tényleg van expanzM politikája, csakhogy ezek az államok mind túl vannak azon a stádiumon, a mikor saját területüknek növelése képezi az állam főfeladatát, abból a czélból, hogy a nemzeti egységet körülhatároltan biztositsa. Mind megszűnt hóditó állam lenni, sőt legnagyobb részt azon a stádiumon is túlhaladtak már, a mikor a nemzeti egység és önállás külső és belső biztositása képezi az állam elsőrangú czélját. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Elhelyezkedtek egymás mellett mint nemzeti egységek és gazdasági erejük növelése, az ehhez szükséges anyagi és szellemi feltételek megszerzése, ez irányítja az állami élet működését: par _ excellence gazdasági államokká alakultak. És e jellege kizárja azt, hogy a háború esélyei és terhei által veszélyeztessék a békés fejlődésnek feltételeit. (Igaz! Ugy tan! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Ezek az államok, t. képviselőház, arra szorítkoznak expanzMitás tekintetében, hogy a saját határaikon belül összegyűlendő és működési tér hiányában érvényesülni nem képes népenergiának szerezzenek munkateret és alkalmat. Csakhogy ennek a gyarmatositási politikának érdekösszeütközéseiből mi teljesen ki vagyunk zárva és a legnagyobb nyugalommal fordíthatnék összes erőinket annak az elérésére, a mit a többi államok már mind régen elértek, sőt túlhaladtak: nemzeti egységünk megszilárdítására. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem tartozik e felszólalás keretébe, hogy e teendőinket és elmaradottságunkat ezen a téren körülírjam. Hiszen egy tekintet nemzetiségi és gazdasági állapotainkra elégséges arra, hogy meglássuk azokat az ijesztő hézagokat, azokat a tátongó repedéseket, a melyek az államépület szilárdságát itt benn veszélyeztetik. (Igaz! Tjgy van! a szélsobaloldalon.) És addig, a míg ezeket a szükségleteinket nem vagyunk képesek kielégíteni, addig nem tarthatom komolynak azt az utalást más államokra., a melyeknek más a gazdasági helyzetük, előrehaladottabb a közületi jellegük és a melyeknek fejlettebb állami czéljaÍK vannak. Ha Németország fejleszti hadi erejét, annak megvan a maga igazolása a német kereskedelem világraszóló terjeszkedésében. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az orosz hadsereg növekedése szintén arányban áll az orosz birodalom hatalmi szférájának ázsiai kibővülésével. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A francziák is megtalálják a hadseregre fordított kiadások ellenértékét gyarmatositási politikájukban, de hogy mi a magunk geográfiai és kereskedelempolitikai magunkra utaltságában mit érhetünk el a véderő fejlesztésével, azt a kínai expedicziók nevetséges eredményei bizonyítják. Kubik Béla: És a krétai blokád! Endrey Gyula: A kinai okkupácziő és hadi sarcz! Reich Aladár: Míg belső nemzeti egységünk meg nem szilárdul, mig gazdasági erőinket anynyira nem fejlesztettük, hogy termelésünknek hasznát magunk szedhessük és mig erőforrásaink elégtelensége nem kényszerit arra, hogy idegen területeken ujakat szerezzünk, addig indokolatlan, felesleges és kárhozatos marad minden, a véderőre fordított kiadás, mert igazán sürgős állami érdekek kielégítésétől vonja el a mi erőinket azok körébe nem tartozó hiu ábránd kedveért. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mindezeknek igazsága elől nem zárkózhatik el senki. Ha mégis háttérbe szorítják a nemzeti követeléseket ezek a czél- és oknélküli katonai követelések, ennek egyéb magyarázata nem lehet, mint hogy egy magasabb hatalom uralkodik az ország felett, a melynek czéljai és érdekei nem azonosak, hanem ellentétesek az ország czéljaMal és érdekeMel, és a mely hatalom a saját uralmának fentartása czéljából tartja szükségesnek, hogy a hadsereg minél erősebb legyen. (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Ez a magasabb hatalom nem egyéb, mint az uralkodóháznak családi érdekpolitikája és ennek hordozója, a birodalmi egység, a melynek,.miután