Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-219

219. országos ülés 1903 gyei mi eljárás alá vonni. (Elénk helyeslés balfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Egy idő óta az a gyakorlat dívik ebben a házban, hogy valahány pótválasztás van, a minek, higyje meg a t. ház, én sem örülök az időpazarlás szempontjából, már csak azért sem, mert előzőleg is, utólag is a házban hosszas diskusszió fejlődik ki a választás eseményei felől, rögtön a választást követő napon adatnak itt elő a dolgok, a mit nem tartok helyes praxisnak, mert azok előtt a képviselő urak előtt, a kik jönnek a választásról, vagy kapnak híreket, ez utóbbiakat nekem rögtön a maguk valódiságában megvizsgálni, adatokkal, bizonyítékokkal megvilágítani teljesen lehetetlen, (Igaz! JJyy van ! jobbfelöl.) holott ha később hoznák elő a dolgokat interpellácziő alakjában, abban a helyzetben találok lenni és lehetek sokszor, hogy azon dolgokat megvilágíthatom pro és contra, mert ezen kérdésekben is áll ám az, hogy audiatur et altéra pars, (Helyeslés jobbfelöl.) és akkor tudok tájékoztató felvilágosításokat is adni, így p. o. a mi a múltkori, egy egész ülést igénybe vett csékei választási diskussziót illeti.. . Zboray Miklős: Nagyon helyesen! Széll Kálmán miniszterelnök:.. . A képviselő ur szerint helyesen, legyen hát az ő nézete szerint, hanem jó lélekkel elmondhatom, hogy azok a jelentések, a melyeket én nemcsak hMatalos helyről, hanem magánúton is kaptam teljesen független emberektől, azon állitások igen nagy részét egészen más világításba helyezték. Ezen jelentéseket az ellenzék egypár igen tisztelt tagjával is közöltem és közöltem azon magánleveleket, a melyekben ki van mutatva, hogy a rossiai híres eset nem ugy történt, a mint mondva volt. Nekem egyszer már alkalmam volt a házban egy adomát ilyen esetekre elmondani. (Halljuk ! Halljuk!) Én ismétlem ezt, mert frappánsabban alkalmazni, mint ezen esetekre, nem lehet. Olaszországban élt két jóbarát, a kiknek egyike nagy történettudós volt. Azok egy este. vagy éjszaka, közel laktak egymáshoz, — Olaszország némely városában a régi utczák nagyon szűkek — nézték az ablakukból egy zenebona lefolyását. Az folyt egy jó ideig, a végén megszűnt hatósági közbelépés által. Másnap az egyik jóbarát eljön a másikhoz, a történetíróhoz és elmondja neki, hogy látta-e azt a nagy esetet, a mely az éjszaka a városrész nyugalmát felzavarta és így és így folyt le? Erre a történetíró azt mondja, az nem így folyt le, az máskép folyt le; nem ez történt, hanem amaz történt. Nem, mondja a másik. De én láttam, mondja a történetíró, ebből az ablakból. Én meg amabból az ablakból, 10, 20, 30 lépésnyire, mondja ismét a másik. Erre a történetíró gondolkodóba esik, oda megy az íróasztalához, abból kMesz egy nagy csomagot, elviszi a kandallóhoz, bemárczius k-én, szerdán. 309 dobja és elégeti. Kérdi a barátja, hogy mit tett? Én az ó-kor ezen részének történetén dolgozom már, — mondta a történetíró, — mióta csak élek, 30 vagy 40 esztendőn keresztül. Hanem miután meggyőződtem arról, hogy a mit te most mondtál, ellenkezik azzal, a mit én saját szemeimmel láttam, beláttam, micsoda badar dolog az, olyasmiről írni, a mi kétezer év előtt történt, tehát bedobtam a lángokba, mert nem ér semmit. (Derültség.) Ez az életben igen sokszor így van. Az emberek sokszor bizonyos dolgokat máskép vesznek észre, máskép látnak és máskép vélnek tapasztalni, mint a hogy a dolgok történtek. (Ugy van! a jobboldalon.) Frissében idehozva a választási izgalomtól és attól a szenvedélytől és izzó állapottól, a melytől nem mentes senki, a kinek a választásból része volt, befolyásoltatnak, kiszineztetnek az ilyen dolgok, a mik azután, ha nyomára megyünk, igen sokszor másképen tűnnek fel. Én azt megengedem, lehet, hogy történtek ilyenfajta visszaélések és ha valóknak bizonyulnak, — akármennyire mondja is azt Darányi képviselő ur vagy egy másik képviselő ur, hogy én alattam hiába beszélnek, hogy én nem szolgáltatok igazságot, — én el fogok járni. Kubik Béla: Fegyelmi eljárást még sem indít meg. {Zaj és mozgás a szélsbbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . Kubik Béla állíthatja ezt dörögve, de ha én a fegyelmi eljárásnak szükségét látom, én megindítom azt, a mint száz és száz esetben megindítottam. Kubik Béla: De itt meg kell indítani! Széll Kálmán miniszterelnök: De a hol nem látom szükségét, hol a fegyelmi eljárás nem indítandó a törvény értelmében, ott ^nem indítok. (Elénk helyeslés a jobboldalon) Én minden kifogást a magam részéről megvizsgálok és mindenre reagálok. Hogy Kubik Béla képviselő urnak mindjárt doceval szolgáljak, a választást megelőzőleg engem figyelmeztettek, hogy ott panaszok vannak, hogy a közigazgatási tisztviselők nem helyesen járnak el és én erre a magánúton való értesülésre adtam sürgönyrendeletet a főispánhoz és az alispánhoz, mind a kettőhöz, a melyben őket a törvény korlátaira, a törvénynek szigorára figyelmeztettem. (Zaj balfelöl.) Aztán kaptam a választást megelőzőleg két nappal sürgönyt, gondolom, Molnár Józsiás képviselő úrtól, hogy egy szolgabíró betiltotta a pártgyülést, betiltotta ok nélkül ; akkor a szolgabírónak rendeletileg meghagytam, hogy azt a pártgyülést meg kell engedni, nem is kértem előre jelentést. Hát nem ugy van ám, mint a hogy Kubik urnak mondják, vagy ő magától elképzeli. A mi pedig azt illeti, hogy azt mondja a t. képviselő urak egyike, hogy én biztattam fel a tisztviselőket és adtam azoknak szarvakat .. .